1911/12 – Utcahosszal nyert bajnoki cím

Az ezévi bajnoki szezonban a legnagyobb ellenfél ismét az MTK volt, a Törekvés kerete gyengült, míg a BAK játékereje megbecsülhetetlen volt az idény elején. Az FTC-nél nem voltak nagy változások.

Rónai és Weszely távozott a csapattól, míg a bemutatkozók oldalán Geiser, Krizsán, Ungár és Blum neve volt eddig ismeretlen a zöld-fehér híveknek. Az utóbbi hármas már tavasszal a Brno ellen bemutatkozott az első csapatban. Blum Zoltán személyében ismét egy olyan játékos nevével találkozhatunk, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után a ferencvárosi történelemben. Számos klubrekord az övé, előbb játékosként szolgálta a Fradit, több mint 400 alkalommal, majd edzőként dolgozott a klubnál. Blum volt a száz százalékos bajnokcsapat mestere.

Az egész magyar futballnak döntő lökést adott az FTC pálya megnyitása, egyben az FTC fejlődését is biztosította. A klub gazdagodott, a pálya roppant népszerűvé vált. E tényezők nélkül aligha alakulhatott volna ki az első nagy magyar klubcsapat.

Az FTC sporttelepével párhuzamosan az MTK létesítménye is épült és 1912 tavaszán átadásra is került. Az MTK angol edzőt hozott Robertson személyében, sőt egy angol játékos is a klubhoz került: Joseph Lane. Az MTK is elkezdte hosszútávú terveinek megvalósítását, ám ebben a szezonban még nem tudták felvenni a versenyt a ferencvárosiakkal. És még egy, igaz későbbi MTK vonatkozású hír: Schaffer Alfréd az FTC-ből a Tatabányai SC-be igazolt. Spécit rövidesen az MTK leigazolta és háromszor is az év játékosának választották 1914-1916 között.

A szezon augusztus 27.-én indult az NSC elleni 4-3-as Ladányi-díjért folyó mérkőzéssel, majd egy hét múlva az első bajnoki mérkőzésen a Törekvés elleni fellépés, 2-1-es FTC sikert hozott. A III. kerület és a MAC elleni győztes mérkőzések után szeptember 23.-án került sor a Challenge Cup döntőjére Bécsben: Wiener AC – FTC: 3-0.

Négy nap múlva a Galatasaray vendégszerepelt Budapesten. A törököket 7-1-re verte az FTC. Október elején két nap alatt két bajnokit is lejátszottak Schlosserék. Általános meglepetésre az FTC az egyetlen őszi vereségét szenvedte el, “természetesen” a BTC-től.

Nehogy azt higgye valaki, hogy a BTC jobb! Egyszerűen a Franzstadt rosszul ebédelt, s ez eltompította a játékosok kedvét. A futballban van a szerencsének is köze az eredményekhez, és ez, meg az, hogy a BTC a játék első felében biztosította magának a győzelmet, elég volt ahhoz, hogy az FTC csalódjék.

Hogy a zsurnaliszta által megfogalmazott ebédnek volt-e köze a vereséghez nem tudjuk, de másnap az NSC-nek hetet rámoltak be a fiúk. A hátralévő négy bajnoki fordulóban 15-1-es gólaránnyal szerepelt a csapat, ennek ellenére az MTK ellen becsúszott egy gólnélküli döntetlen és november elsején az Internationale Karlsbad sem okoz komolyabb ellenállást, 8-0-ra nyer a Fradi.

A téli holtidény alatt, 1911.XII.20.  és 1912.I.15. között bonyolította le a sokáig emlegetett első nagy sikerű nyugat-európai, német-angol portyáját, e kor legeredményesebb futball vállalkozását az FTC.

Az FTC hazaérkezését a huszadikszazad.hu segítségével idézzük fel:

Diadalos utjáról hazaérkezett a Ferencváros csapata s az ország közönsége babérral hintette be utját, mig hazafelé tartott. Utjuk egyes állomásain ujjongó tömeg fogadta őket, Budapesten pedig szakadatlan ünneplés lett részük.

Mintha az olympusi regék elevenednének meg szemünk előtt, mikor leírjuk ezeket a nagyszerü dolgokat. Hát érdemes küzdeni, harcolni olyan babérért is, melyet az ember a testi erejével, ügyességével viv ki s nem becsülik le a test művészeit az eddig csak a szellem nagyszerüségeit ünneplő népek? Nem hallatszik már felénk a “barbár” jelszó, mely csak durva testi erőt jelez – minden lelki finomság nélkül. De megváltozott husz év óta a világ folyása. Azelőtt gáncs, guny és kinevetés – most babér, jó szó és ünneplés jár ki annak, aki az esze mellett a testét sem felejti el fejleszteni. Örüljünk ennek az erkölcsi győzelemnek s üdvözöljük azokat, akik ezt az örvendetes tapasztalatot segítettek életre kelteni.

Az ünneplő FTC, a ferencvárosi polgárság és a sportegyesületek képviselői 12 órakor a Ferencvárosi Polgári Körben gyülekeztek s innen vonultak ki hosszu kocsisorban a fogadtatáshoz. Mig folyt a készülődés, a csapatot az utvonalon mindenütt meleg ünneplésben részesítették. Hegyeshalomban pozsonyi küldöttség várta a játékosokat, a mely átadta nekik a pozsonyi Liceum békekoszoruját, ugyanitt adták át a Pozsonyi TE és Aradi AC sürgönyét. Győrött volt az első nagy ünneplés. Itt négy babérkoszoruval lepték meg a fiukat. A Győri Egyetértés, a Győri TE, a győri főgimnázium és a győri sportbarátok kedveskedtek a hála jelvényével.

Komáromban 300 főnyi közönség élén a Komáromi FC elnöksége köszöntötte a csapatot és nyujtotta át koszoruját. Mialatt a vidék hódolt a csapatnak s száguldott a bécsi gyors végállomás felé, azalatt a Keleti pályaudvar egész környékén mind sürübb lett az embertömeg. Öt perc késéssel megérkezik a vonat és benne az FTC csapata. Frenetikus hurrázás, taps, zászlólobogtatás köszönti őket.

Ezután előlépett Bárczy István dr. polgármester, aki a következő lendületes beszéddel köszöntötte a csapatot:

Kedves bajtársaink! A régi klasszikus világban a győztes csapat fogadására kivonult a polgárság a város kapuja elé. Mi, a főváros polgárai, im eljöttünk szivrepesve fogadni a győzteseket, mert magyar lobogó alatt szerepeltek a külföldön és a magyarságnak és a székesfővárosnak szereztek dicsőséget. A főváros nagyközönsége érdeklődéssel leste a híreket és mikor az első győzelemről értesültünk örömmámorban uszott a polgárság. Ennek a büszke örömünknek akartunk kifejezést adni ma is. A magam részéről és a főváros egész polgársága nevében Isten hozott benneteket, legyetek továbbra is dicsőségére a magyar nemzeteknek.

Kárpáti Béla, a MLSz elnöke a labdarugószövetség és minden sportember háláját tolmácsolta. Malaky Mihály, a csapat vezetője meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért, majd felhangoztak a “Szózat”hangjai s a menet elindult a FTC pályájára.

A végtelennek tetsző kocsisort a körutakon mindenütt éljenzés és hurrá fogadta s folytonos ünneplés közben kisérték ki a pályára.
Itt ekkorra már mintegy 3000 ember gyülekezett össze s alig lehetett helyet szorítani az ünnepelteknek. Először a tisztviselőknek egy társasága üdvözölte “a tisztviselőtelepi” csapatot, majd a társegyesületek kedveskedtek ajándékaikkal a csapatnak.

A BTC nevében Malenczki Román díszített ezüst érmeket nyujtott át a csapat tagjainak, majd az egyetemi athletikai club nevében adta át diszes babérkoszoruját a csapatnak ifj, Földessy János ifjusági elnök.

Ezután az UTE (Langfelder) és a FSC (Schön József) tették le koszoruikat, mig a MTK nevében ezüst pálmaágot adott át Heteés Antal elnök.
A FTC nevében Springer Ferenc dr. elnök üdvözölte visszatért csapatát és köszönte meg nekik a club és a magyar sport érdekében kifejtett lelkes és odaadó munkájukat. Minden játékosnak és a csapatnak kiváló vezetőjének Malakynak, babérkoszorut adott át.

A csapat nevében Malaky meghatva válaszolt s büszkén mutatott rá, hogy a csapat teljesítette azt amit, vártak tőle. Hálásan köszönte meg az üdvözléseket s igérte, hogy a csapat továbbra is kitartóan fog dolgozni, hogy most megszerzett hirét megtartsa továbbra is. Az ünneplés azután a Klubházban folytatódott.

A csapat tiszteletére hétfőn diszelőadás volt a Royal Orfeumban, amelynek jövedelmét az igazgatóság az olimpiai kiküldetések javára ajánlotta fel. Kedden pedig a Magyar Szinház rendezett tiszteletükre diszelőadást, melyen a “Varsányi csata” került szinre.

A sikeres túra után nem pihentek sokat a játékosok. Január 28.-án a BEAC elleni 9-0-ás edzőmeccsel hangolt a csapat a tavaszi szezonra. Egy hét múlva a nyitómeccsen 9-2-re verték a MAC csapatát. Ezt a BTC elleni 5-0-és Corinthian díjért vívott mérkőzés követte, majd egy-nullás vereség hazai pályán az MTK-tól magyar kupa mérkőzésen.

A bajnoki sorozat folytatása előtt egy győzelem a Rapid ellen és egy vereség a WAF-tól. A soron következő három bajnoki mérkőzést “lehozta” a csapat. Ezután került sorra 1912. március utolsó napján az MTK elleni újabb pályaavató mérkőzésre. A kezdőrúgást -hasonlóan az egy évvel korábbihoz- Bárczy István polgármester végezte el valamint az FTC játékosok nevében Borbás dr. is beszédet mondott. A találkozó első és egyetlen gólját az aprótermetű, angol Lane szerezte, így az MTK legyőzte a Fradit 1-0-ra.

A következő két hónapban az FTC további 15! mérkőzésen lépett pályára vegyes eredményekkel. A Corinthian-, és Ladányi díjért vívott mérkőzéseit megnyerte, a bajnokságban egy döntetlent és egy győzelmet ért el a csapat. A TTC elleni gólnélküli döntetlen ugyan csalódást keltett, de ezzel az egy ponttal, három fordulóval a bajnokság vége előtt már újabb bajnoki címet nyert a csapat.

Az FTC-nek ekkortájt már kétcsapatnyi játékosa volt. Míg a csapat első fele idehaza fogadta a neves ellenfeleket, május 20.-án az Arsenal (1-2), 28.-án a Tottenham (1-4) játszott a Fradi vendégeként az Üllői úton, a “tartalékok” a Czarny vendégeként léptek kétszer is pályára. Júniusban a Törekvés elleni 5-1-gyel, majd a III. Kerület elleni 11-3-mal zárult a bajnokság. A mérkőzésen Schlosser 8! gólt szerzett, amely a mai napig egyedülálló az FTC bajnoki történetében. Az FTC-nek akkortájt már volt fizetett edzője az angol Gannon személyében, aki a klub általános edzője volt.

Az 1911/12-es szezon az FTC újabb bajnoki elsőségével zárult. Ahogy az előző esztendőben, úgy most is nyolc ponttal előzték meg a szomszédvárat. A csapat 74 gólt szerzett, annyit, mint az MTK és BAK csapata együttvéve és a legkevesebb gólt is kapta, 17-et. A kapuban Fritz és Ungár váltották egymást, a védelemben a Rumbold, Payer, Maglitz hármasból alkotta védőpáros akadályozta az ellenfeleik csatárait a gólszerzésben. A fedezetsorban jellemzően a Weinber II., Bródy, Blum trió szerepelt.

A szezon utolsó mérkőzését Zágrábban játszotta a (tartalék)csapat és 5-0-ás győzelmet ért el a HASK ellen.

 

Az 1911/12. évi szezonban bajnoki mérkőzésen pályára lépett játékosok névsora és pályára lépésük száma: Borbás(18), Payer(18), Schlosser(17), Koródy(17), Weisz F.(16), Bródy(15), Blum(15), Weinber II.(14), Rumbold(13), Pataki M.(12), Szeitler(10), Fritz(10), Manglitz(8), Ungár(8), Medgyessy(3), Krizsán(1), Halász G.(1), Geiser(1), Varga J.(1)

 

Az 1911/12. évi szezonban bajnoki mérkőzésen gólt szerző játékosok névsora és góljainak száma: Schlosser(34), Koródy(16), Pataki M.(7), Borbás(5), Weisz F.(3), Weinber II.(3), Szeitler(2), Varga J.(1), Payer(1), öngól(1), Bródy(1)

A csapat legeredményesebb játékosa 34 találattal, ezzel magyar gólkirály valamint az év játékosa Schlosser Imre lett.

Ilyen népszerűség még nem övezett sportolót Magyarországon. Mai méretekkel mérve is elképzelhetetlen mit jelentett 1910 körül Schlosser Imre országszerte. A sport, kiemelkedően a labdarúgás megtestesítőjét. A labdarúgás általa nyert nálunk polgárjogot s lett a kezdeti úri divatból, utcai szórákozássá süllyedő játékból SPORT, TÖMEGSPORT.

Schlosser Imre kedves, egyszerű ember volt. Semmi más nem érdekelte a világon, csak a labda, a sport. Gyerekként felfedezték már a Petőfi téren a Malakyak, gyerekként tudott örülni a labdának egy életen át. Még 70 éves korában is. Bár, mint úszó is kitűnt, sőt -főleg futballisták stafétáiban- rövidtávfutásban is megállta a helyét, éltető eleme a labda volt. S ha futballra került a szó, boldogan dedikálta önéletrajz könyvét apró kis kölyköknek is, akik egyszerűen le Slózizták. Nem sértődött meg. Nevetett rajta. Örült neki. Barackot nyomott a tökmagok fejére és még kacskaringósabban írta alá a nevét. Olyan kacskaringót rajzolt az utolsó e betű után, amilyen kacskaringós lövések zúdultak egykor arról a híres karikalábáról az ellenfél kapujára…

Utcát akartak elnevezni róla ebben a talán nem is legjobb, ám leghíresebb évében. Plakettot már előbb is vertek a képmásával.  Országos gyűjtést indítottak méltó megajándékozására. 1912 januárjában, amikor az FTC hazatért híres német-angol diadalútjáról, tízezrek várták a Keleti pályaudvar előtt.

A forgalom leállt, népvándorlás indult a Keleti pályaudvartól a körúton, a Mester utcán át Schlosser lakásáig, majd az Üllői úti pályáig, ahol a klub ünnepelte a csapatot és az élén Schlossert.

Szájról szájra járt a mondat, ami játéka nyomán az angol sajtóban megjelent: “… a magyarok… elsősorban Schlosser művészetté emelik a labdarúgást…”

Mit tudott? Focizni tudott. Gólt rúgni tudott. Tudta, hol a kapu és mi a futball célja. Erősen ballábas lévén a csatársor bal oldalán szerepelt, szélen és összekötőben, s csak később az MTK-ban olykor centerben. Óriási labdaérzéke volt, ösztönösen kombináló, önzetlen, a legfolyamatosabb összjátékos és mégis nagymester a maga tisztára játszásában, egyéni kitörései előkészítésében. Óriási a gólhelyzetek teremtésében, felismerésében és azonnali kihasználásában. Roppant érzékkel az időzítéshez, a tempó-kiugratásokhoz és a tempó-kiugrásokhoz. Gyors is volt, “mozgó csatár”. Nem álló játékos, mint kora legtöbb híressége. Egy percre sem nyugodott, izgett-mozgott, élt a pályán! Erőteljes, lelkes játéka nem volt mentes az erőszakoskodástól. Elég sokszor ki is állították, de soha nem mondhatták, hogy nem a harc heve, a futball szeretete következtében feledkezett meg a szabályos játékról.

A válogatott 1911 és 1912 évi történéseiről itt olvashat bővebben.

Nagy Béla és Hoppe László írásainak, a huszadikszazad.hu anyagainak felhasználásával

Előző rész: 1910/11 – Következő rész: 1911/12 tele