Muzeális lapszemle: MK Döntő, 2004.V.5. Ferencváros – Bp. Honvéd 3:1

Boldog békeidők, avagy az utolsó tangó a kilencedik kerületben. Mielőtt bárki is félreértené, nem akarom Kodolányi János regényét összeboronálni Bertolucci filmjével, hiszen egyrészt közel 70 év válassza el a két alkotást, másrészt a Fradi szurkolók nagyon jól tudják, hogy miért is használtam ezt a furcsa párosítást.

Boldog békeidők. Bár 2004-ben már recsegett az állványzat, de a sikerek még életben tartották a Ferencvárost. A gyengébb 2003 őszi szezont követően Garami Józsefet Pintér Attila váltotta a kispadon. A játékosállomány nem változott, de az edző „keménysége” jót tett a csapatnak, bár ez a végén vissza is ütött, de erről a későbbiekben még biztos szót fogunk ejteni.

A május 5.-i magyar kupadöntőre a Puskás Ferenc stadionban került sor, mindösszesen négyezer néző előtt. Miért voltunk csak ennyien? Nehéz rá válaszolni, de talán összefügg azzal, amit az előbb írtam: bár voltak sikerek, de 2004 tavaszán már gyülekeztek a sötét felhők. Ehhez jött még, hogy Pintér Attilának sem sikerült igazán elfogadtatnia magát a közönséggel, és sajnos a játékosokkal sem. Ettől függetlenül egyértelmű esélyesei voltunk a kupadöntőnek, hiszen a magyar kupadöntő idején a Bp. Honvéd még az NB1/B listavezetője volt.

Ha megnézzük a csapat összeállítását, akkor arra sem panaszkodhattunk, bár nekem feltűnt egy érdekesség. Nézegetve a névsort, az akkori csapatból csupán Kiss Gy. és Kapicról nem tudom, hogy jelenleg aktív játékosok-e, de a többiek még jelenleg is játszanak, Gera Zolit és Leandro-t kivéve a magyar bajnokságban. Dragóner, Lipcsei és Rósa jelenleg is a Fradi aktív játékosa. Mivel ezek a játékosok hat év alatt nem „tűntek el a süllyesztőben”, jól mutatja az akkori csapat erejét (vagy a mai labdarúgásunk gyengeségét).

Annak ellenére, hogy úgy érkeztünk a magyar kupadöntőre, hogy előtte három vereséget szenvedtünk a bajnokságban és volt közte elég szégyenteljes is (az Üllői úton 0:4 a Balaton FC ellen, de én ide sorolom a három nappal a döntő előtti Újpest elleni 0:1-et is, amit szintén az Üllői úton szenvedtünk el), egy teljesen más Ferencváros lépett a pályára. Talán a nemzetközi kupaszereplés (UEFA) lehetősége dobta fel Gera Zoliékat, de tény, hogy egy pillanatig sem volt kétséges a győzelem.

Utolsó tangó, a kilencedik kerületben. A 2004/2005-ös bajnokság „kétkamarás” rendszerben zajlott (alsó és felsőház). A kupagyőzelem után kikaptunk ugyan Debrecenben, de a csapatok annyira körbeverték egymást, hogy az utolsó pillanatig versenyben voltunk az első helyért, bár arra főleg az Újpest és a Debrecen látszott esélyesebbnek. A vége szerencsésen alakult, igaz ehhez le kellett győznünk a Debrecent. Néhány feszült perces várakozás után, robbant a Szentély, a magyar kupagyőzelem mellé megszereztük a 28. bajnoki címünket is!

Hatalmas ünneplés mellé azonban már párosult a feszültség és a bizonytalanság is. Kiéleződött az edző-játékosok ellentét, a klub pénzhiánnyal küzdött, a levegőben volt Gera Zoli eladása. 2004 nyarán néhány meccsig Keller Józsi ült a kispadon, majd jött László Csaba, de erről bővebben néhány nap múlva, hiszen 2005. május 11.-én is volt egy kupadöntő, amit legszívesebben minden Fradista örökre elfelejtene.

2004. május 5.-én még boldog békeidőket éltünk, de utólag már tudjuk, ekkor már az utolsó tangót jártuk az Üllői út 129 alatt.

- lalolib -

NEMZETI SPORT 2004.05.06. 1. oldal

NEMZETI SPORT 2004.05.06. 3. oldal

*

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Gregor József: - Szép éveket töltöttem Kispesten és az Üllői úton egyaránt. A Honvéd színeiben a Fradinak lőttem az első élvonalbeli gólomat, amikor is 3-0-ra nyertünk idegenben. A Fradi elleni legnagyobb sikerem természetesen a 89-es MK döntő, amit szegény Fodor Imi góljával nyertünk meg 1-0-ra. A sikeres kispesti évek után - két bajnoki cím, gólkirályság - Siófokra igazoltam, majd 92-ben kerültem a Ferencvároshoz, ahol 3 évet töltöttem el. A 93-as Szuperkupa-döntőn én szereztem vezetést a Kispest ellen, a végén 2-1-re nyertünk. Nem tudok, és nem is akarok különbséget tenni a két együttesben eltöltött időszak között. A mostani mérkőzésnek természetesen a Ferencváros az esélyese, de a Honvéd okozott már meglepetést az idei kupakiírásban, például a Zalaegerszeg kiverésével. Természetesen a helyszínen fogom megtekinteni a mérkőzést, és győzzön a jobbik csapat.

Ferencváros - Bp. Honvéd: 3-1 (1-0)
Puskás stadion, 5.000 néző, vezette: Hanacsek (Kovács P. Gyarmati I T.)

Ferencváros: Szűcs - Vukmir, Dragóner, Botis (Gyepes 87.), Kiss Gy. (Szkukalek 41., Sowunmi 83.) - Rósa, Lipcsei, Kapic, Leandro - Tököli, Gera

Bp. Honvéd: Molnár L. - Bábik, Vámosi, Budovinszky, Takács Z. - Dobos (Bonchis 37.), Vadócz, Horky, Vén (Hamar 56.) - Drobnjak (Borgulya 67.), Horváth P.

Gól: Tököli (36.), Gera (68.), Sowunmi (86.) illetve Bábik (73.)
Sárga lap: Botis (27.), Leandro (62.), Sowunmi (86.), Szűcs (94.) illetve Vámosi (59.)

A meccs előtti kezdőrúgást krónikásunk, a 60 éves Nagy Béla végezte el.

Egyik csapat sem állt be védekezni, sőt elmaradt az ilyen nagy téttel bíró összecsapások elején jellemző óvatos taktikázás is. A mieink már a 3. percben veszélyes helyzetet alakítottak ki, de az egyedül kilépő Leandrót az utolsó pillanatban szerelték. Egy perccel később már Budovinszky veszélyeztetett szabadrúgásból. A 7. percben a tizenhatoson belül a lőni készülő Tökölit ellökték, de elmaradt a nyilvánvaló tizenegyes. A Honvéd nagyon jól megszervezte védekezését, de nem mondott le a támadásokról sem. Nálunk volt többet a labda, mi irányítottuk a játékot, de mezőnyfölényünk nem volt nyomasztó és mindig résen kellett lennünk, mert ellenfelünk két-három passzal felért a kapunk elé. A kisestiek igyekeztek minden támadásukat lövéssel lezárni, ezzel megakadályozták, hogy egy-egy gyors ellentámadással használjuk ki, a védelmük fellazulását. A 11. percben Vén távoli lövése nyomán váratlanul felpattant a labda, de Szűcs bravúros reflexmozdulattal hárított. Csatáraink közül Tököli semlegesítése okozta a legtöbb gondot a Honvéd védőinek. Támadónk többször is remek ütemben futott be az üres területekre, ahova általában Lipcseitől érkeztek a hajszálpontos átadások. A kispestiek kapusa, Molnár azonban többször is bátor vetődéssel mentett, vagy Tököli lövése kerülte el pár centivel a kaput. A 36. percben megszereztük a vezetést. Ezúttal is Lipcsei szöktette remek labdával Tökölit, aki Molnár mellett a hálóba helyezett (1-0). Az első félidő végén Kiss Györgynek kiújult egy korábbi sérülése, ismét beszakadt a combizma, ezért a helyére Szkukalek állt be.

A második félidő rejtélyes okokból ötperces késéssel kezdődött. Az első negyed órában jobbára mezőnyjáték folyt a pályán, mi már nem erőltetük annyira a támadásokat, a kispestiek pedig nem tudtak mit kezdeni a nagyobb szabad területtel, illetve továbbra sem akartak lemondani zárt védekezésükről. A 68. percben, a második játékrészben többet vállaló Gera révén növeltük előnyünket. Gerzson Lipcsei szöglete után bólintott a kapuba (2-0). A kispestiek nem omlottak össze, elkezdtek minden mindegy alapon, felszabadultan játszani és a 73. percben Bábik fejes góljával ismét nyílttá tették a mérkőzést (2-1). Ebben az időszakban többször is komoly zavart okoztak a kispesti akciók a védelmünkben. Nagyon közel állt a Honvéd az egyenlítéshez, ezért a legjobbkor érkezett a harmadik találatunk. Ismét Lipcsei végzett el szögletet, ezúttal is Gera fejelt kapura, de Mlnár a fejest még óriási bravúrral védte, Sowunmi közeli lövésével szemben azonban már tehetetlennek bizonyult (3-1).

Ezzel el is dőlt a mérőzés, MEGSZEREZTÜK 20. KUPAGYŐZELMÜNKET.

További képek itt, itt és itt …

Pintér Attila: - Nagyon boldog vagyok, azt hiszem a csapat megmutatta, hogy van tartása, és az is kiderült, hogy a korábban sérült, vagy eltiltott alapjátékosaink csatasorba állítása milyen hatással van a játékunkra. Adem Kapic, Dragan Vukmir és Kiss György visszatérése révén azt tudtuk játszani, amit a tavasz elején, és ennek meg is volt az eredménye. Örülök, hogy gólokban gazdag kupadöntőn szereztük meg a győzelmet, amely a Ferencváros történetének 20. kupasikere. A csapat ma este ünnepel, de aztán betesszük a serleget a Fradi múzeumba és a bajnokság végéig egészen biztosan nem vesszük ki onnan. A mai győzelem értékes nagyon, hiszen már nemzetközi kupaporondon tudhatjuk magunkat, de nekünk ennél komolyabb céljaink vannak. Céljaink elérése szempontjából döntő fontossága lesz a vasárnapnak, éppen ezért a mai önbizalomnövelő siker, és a szolid ünneplés után holnaptól már csak a Debrecen elleni rangadóval foglalkozunk!

Gera Zoltán: - A győzelemnek örülök, de játékban még javulnunk kell valamennyiünknek. A hátralévő hat bajnokin még gólokat kell rúgnom, mert szeretnék a bajnokságban is egy olyan sorozatot, mint amit most sikerült a kupában magam mögött hagynom. Igazán akkor lennék elégedett, ha a hátralévő meccsek mindegyikén tudnék piszkálni egyet…

Sowunmi Thomas: - Az utóbbi időben szinte mindig a kispadon voltam, ám eddig csak a Vasas elleni kupameccsen kaptam lehetőséget. Bíztam benne, hogy becserél Pintér Attila, de biztos egyáltalán nem voltam benne, pláne hogy a legutóbbi tartalék meccsen nem ment olyan jól a játék, mint a korábbiakon, amikor gólt is szereztem. Véleményem szerint az edzésmunkám alapján döntött a becserélésem mellett Pintér Attila, hiszen sokat dolgoztam, küzdöttem azért, hogy bekerüljek a csapatba. Az edzőm egyébként a meccs előtt azt mondta, hogy úgy készüljek, hogy amennyiben becserél, a jobb oldalon kapok szerepet, ehhez képest, a baloldalra küldött be. A lényeg azonban nem is ez, hanem hogy végre játszhattam, ráadásul megszereztem az első gólomat a Fradiban! Ez volt a harmadik kupadöntőm, és a második győzelmem. 2000-ben a Vasas színeiben játszottam az első finálét, akkor azonban 3-1-re kikaptunk az MTK-tól. Tavaly már a győztes oldalon „szerepeltem”, ám annak a sikernek csak a kispadon lehettem részese. Nagyon boldog vagyok, hogy ehhez a kupagyőzelemhez már én is hozzájárulhattam.