Feljegyzések a fotelból – Évzáró gondolatok
Még néhány óra és becsukódik a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmének 2010-es almanachja. Még néhány óra, és a felfokozott szilveszteri hangulatban, kezünkben a pezsgős pohárral meghitten várjuk azt a pillanatot, hogy éjfélt üssön az óra és átlépjünk a következő évtized első évébe. Ilyenkor a jókedv és a vidámság mellé párosulni szokott a számvetés és a szinte „kötelezően” előírt fogadalomtétel, mellyel megpróbáljuk az előttünk álló évnek megadni a tiszteletet. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Takács I. Géza
Takács I. Géza
“Mari nénit” leleplezték
Bő szoknyaként lebegő, hatalmas klottnadrágjának köszönhette Takács I Géza a „Mari néni” becenevet. Ez aztán úgy ráragadt, hogy olykor a tudósításokban is ,,lemarinénizték”.
A rendkívül népszerű ferencvárosi hátvéd úgy tervezte, hogy sosem hagyja abba a focit, de harmincadik életéve után egyre jobban sajgott a bal bokája. Szinte kéthetente került sérültlistára. Egy újságíró érdeklődött hogyléte felől. Tovább olvasom
Vincze Ottó: Nem tudtam élni a hatalmas lehetőséggel
Vincze Ottó
A Barcelona volt a temető?
A Grasshoppersnek lőtt két góljával berobbant a köztudatba, s ha a nevét halljuk, rögtön a Ferencváros BL-csapata jut az eszünkbe.
Csakhogy a legnagyobb sikerek ellenére sem úgy alakult Vincze Ottó pályafutása – ahogy a tudása, tehetsége alapján megjósolták a szakemberek? Hol rontotta el? És amire sokan keresik a választ: most akkor egy nehezen kezelhető játékosról van szó, vagy csupán egy vagány, csibész futballistáról?
Hatalmas utat járt be, hiszen az Ózdi Kohászból szinte egyből a svájci Sionhoz került. Mindössze 16 évesen…
Kiváló alapokat kapott külföldön, ám a svájci évek miatt nagy árat is fizetett: packáztak vele, és a sikerei csúcsán – nem engedték továbblépni. Így is leigazolta a Barcelona (!), ám a katalánok B csapatában nem tudta megváltani a világot, ahogy a németországi légiós évek sem hoztak átütő sikereket. Pedig a magyar futball egyik legnagyobb tehetségének kiáltották ki… Tovább olvasom
Elhunyt Horváth György
Horváth György
Horváth György 1929. március 7-én született.
Szombathelyen ismerkedett meg a labdarúgó kapus-poszttal. A szombathelyi vasutascsapatban védett, amelyet az 1950-es évek elején – szovjet mintára – Lokomotívnak hívtak. A www.sportmuzeum.hu ezt írja Horváth Györgyről:
„A Szombathelyi Lokomotív kapusa 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.”
1952. október 12-én, a Megyeri úton, 48 ezer néző előtt védte a nemzeti 11 hálóját, amely érintetlen maradt. Kocsis három, Hidegkúti és Egresi 1-1 góljával 5:0-ra győztek Csehszlovákia ellen. Nem akármilyen összeállítású csapatban védett Horváth György: Horváth – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Egresi, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor.
Gyermekkori vágya volt, hogy a Fradi kapusa legyen Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Háda József
Tanulmányi segély
Kevésen múlt, hogy a Ferencváros és Háda József nem szakítottak egymással 1932 őszén. A válogatott kapus ugyanis elhatározta, hogy beleveti magát a tanulásba, ezért tanulmányi segélyt kért a klubvezetéstől. Elutasították a kérését. Tanuljon, de ezért nem fizetünk — foglalt állást az elnökség. Tovább olvasom
Ranglisták és statisztikák
Tisztelt Olvasóink! Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK