1911/12 - Fradisták a válogatottban és a stockholmi olimpia

A magyar és svájci válogatott csapatok 1911.X.29-én

A magyar labdarúgó válogatott az első tíz évben a Millenárison (egyszer a Margitszigeten) játszotta hazai mérkőzéseit más létesítmény híján. 1911. februárjában átadásra került az FTC Üllői úti sporttelepe, így a válogatott új helyszínen, nagyobb közönség előtt léphetett pályára.

1911. október 29.-én még a Millenáris szolgált helyszínéül a Svájc elleni revans mérkőzésnek. A magyar válogatott soraiban Rumbolddal, Bródyval, Koródyval, Schlosserrel és Borbással alaposan visszavágott a svájciaknak. A 9-0-ra megnyert mérkőzésen Schlosser 6! gólt rúgott és Koródy is a kapuba talált.

1911. november 5.-ét mutatták a naptárak, amely újabb mérföldkő volt a magyar labdarúgás történetében. A magyar válogatott 33. mérkőzésére Ausztria ellen, először Üllői úton. Schlosser és Koródy góljaival 2-0-ra nyert a Domonkos(MTK) - Rumbold, Szendrő(BTC) - Bíró(MTK), Bródy, Payer - Sebestyén(MTK), Bodnár(MAC), Koródy, Schlosser, Borbás összeállításban pályára lépő magyar csapat. Egy korabeli kritika a mérkőzésről…

A mérkőzésen mutatkozott be egy újabb FTC játékos, Payer Imre, akit így jellemeztek: Pompás helyezkedés, átlagon felüli rúgótechnika, jó szerelőkészség volt az erénye. Rumbolddal nagyszerűen megértették egymást és az FTC hátvédpárja hamarosan Európa-szerte nagy hírnévnek örvendett. A tízes évek egyik legnagyobb magyar hátvédje, az előretörések úttörője volt. Bombaerős szabdrúgásaitól, tizenegyeseitől, futtából lőtt góljaitól rettegtek a kapusok. A válogatottságtól két tizenegyes góllal és ragyogó játékkal búcsúzott 1918-ban Ausztria ellen.

Tarján Oszkár ötvösművész munkája

Az év utolsó válogatott talákozóján is magyar siker született. Schlosser duplázott a 4-1-gyel záruló németek elleni mérkőzésen. Huszonötödik válogatottbeli fellépésének apropóján az itt látható emlékplakettet kapta. Borbás Gáspár dr. is ebben az elismerésben részesült.

1912 tavaszán és nyarán kilenc mérkőzést játszott a nemzeti csapat. Az elsőt április 14.-én Németország ellen (4-4). Payer, Bródy, Schlosser és Borbás lépett pályára. Schlosser szerezte meg a vezetést a csapatnak, míg Koródy utolsó fellépése volt ez a mérkőzés. Májusban Bécsben szerepelt a nemzeti csapat és ért el 1-1-es döntetlent, Rumbold kapott lehetőséget Payer hátvédpárjaként, Bródy ezúttal kimaradt. Június 20.-án Göteborgban játszott a magyar válogatott. Az FTC-t Rumbold, Schlosser, Borbás és az előző esztendőben az FTC első csapatában bemutatkozó Pataki Mihály képviselte, akiről így írtak: Az első magyar klasszis középcsatár. Játékának jellemzői: tökéletes labdakezelés, előkészítésben, befejezésben irányító szerep, igazi taktikus labdarúgó egyéniség. Sportszerű játékáról legendákat meséltek. Pataki azon játékosaink egyike, aki 1926-ban a profizmus bevezetése után még az amatőr válogatottban is magára húzhatta a címeres mezt, mert amatőr játékos maradt a profik között is. Az egyesületben előbb, mint játékos, majd, mint vezető, összesen 37 évet tevékenykedett! Pataki lőtte a magyar válogatott egyenlítő gólját Svédország ellen, beállítva ezzel a 2-2-es végeredményt.

Három nappal később Norvégia (6-0) volt az ellenfél. A védelemben Payer és Rumbold, a fedezetek közt Bródy és az újonc Blum, míg a csatársorban Schlosser és az FTC-ből először válogatott Tóth (ő már az NSC-ből bekerült  válogatottba, 1909-ben kapott lehetőséget először).

A kitűnő fedezet (Blum Zoltán) bámulatos munkabírással tűnt fel. A labdarúgás és az FTC iránti szeretete a pályán a megbízható, lelkes, soha nem csüggedő játékban jutott kifejezésre. A stockholmi olimpia idején került be a válogatottba és hosszú időn át biztos helye volt a legjobbak között. A válogatottban a legemlékezetesebb játékát az 1921-es bécsi osztrák-magyaron nyújtotta. Annak ellenére, hogy a magyar csapat kikapott, kiváló teljesítményét még az osztrák sajtó is kiemelte. A támadófutballt kedvelte mint játékos, és később, mint ferencvárosi edző is. Tóth Potya István a válogatottban a csatársor minden posztján játszott. Beadásai, lövései, klasszikus megmozdulásai emlékezetes perceket okoztak. Különösen a csavart rúgásoknak volt a mestere. Az első érintés nélküli szögletrúgásból eredő gólokat, ily módon Ő rúgta. Visszavonulása után rendkívül sikeres edzői pályafutást futott be. A háború utolsó napjaiban mártírhalált halt.

Az 1912-es olimpiai játékok első mérkőzésén, a II. fordulóban 7-0-ás vereséget szenvedett a nemzeti csapat a későbbi győztes Angliától, így a vigaszdíjért szerepelt a csapat tovább. Rumbold, Payer, Pataki, Schlosser és Borbás lépett pályára a találkozón. Július 3.-án a német csapatot legyőzte a magyar válogatott 3-1 arányban Schlosser három góljával. Pataki ezúttal kimaradt, míg Blum bekerült a csapatba. Az osztrákok ellen a vigaszdíj döntőjében lépett pályára a magyar csapat és Schlosser, Pataki valamint a MAC játékosának, Bodnárnak a góljaival 3-0-ra győzték le Ausztriát, így az 5. helyen végeztek.

A stockholmi olimpián először vettek részt FTC sportolók. Az első ferencvárosi labdarúgó olimpikonok névsora:

Blum Zoltán, Borbás Gáspár dr., Payer Imre, Pataki Mihály, Rumbold Gyula, Schlosser Imre, Tóth Potya István, Bródy Sándor

Az olimpiáról “hazafelé” további két mérkőzésen lépett pályára a nemzeti tizenegy Oroszország ellen. Az első mérkőzésen 9-0-ra (Pataki 4, Schlosser 2 gólt lőtt), majd két nap múlva egy tucattal bizonyultak jobbnak a magyar fiúk (Schlosser 5, Pataki 2, Tóth és Bródy 1-1) 7! FTC játékossal a csapatban.

Payer Imre

Pataki Mihály

Blum Zoltán

Tóth Potya István

a stockholmi olimpián (1912) szerepelt csapat

Nagy Béla írásainak és a huszadikszazad.hu anyagainak felhasználásával