Közelmúltunk, 1989 tavasz: A változás szele

„Furcsa kettősség jellemezte 1988 őszét. A kezdeti szürkeséget, remek bajnoki rajt követte, és bár voltak megtorpanások a szezon alatt, a végén a második hely újra optimistává tette a szurkolókat. Vártunk a fordulatra, vártuk, hogy ismét a régi fényében tündököljön a Ferencváros. A remény meg volt rá, mindenki abban bízott, hogy a szokásos remek tavasz után végre ismét bajnoki címet ünnepelhetünk. Vajon 1989 tavaszán milyen fordulat várt ránk?”

Ezekkel a gondolatokkal fejeztük be sorozatunk előző részét, melyben az 1988/89 szezon őszi menetelését dolgoztuk fel. Azért is idéztem az utolsó mondatokat, mert a nyolcvanas évek nem éppen sikeres szereplései után nagyon vártuk a fordulatot, nagyon bíztunk abban, hogy a jó őszi szereplést egy remek tavasz fogja követni. Akik emlékeznek azokra az évekre, azok jól tudják, az emberek tele voltak reménnyel. A rendszerváltás szele elérte hazánkat, és az 1989-es év olyan eseményeket vetített előre, amire néhány évvel ezelőtt még nagyon kevés esély látszott.

Ebbe a várakozásokkal teli hónapokba tartozott bele a Fradi szurkolók reménykedése. Az őszi szezon után 2. helyen álltunk a tabellán, 4 ponttal lemaradva az MTK mögött és 3 ponttal megelőztük a Honvédot. Fischer vezette a góllövőlistát és álltunk a kupában is. Aggodalomra csak az adott okot, hogy Fischer Pali próbajátékon jár az Eintracht Frankfurtnál és féltünk attól, hogy elveszíthetjük házi gólkirályunkat. A szakvezetés is érezte a problémát, hiszen ezzel egy időben Juvenal Almeida de Santos portugál játékos járt próbajátékon, aki végül is nem lett a Fradi játékosa (néhány évvel később, egy másik Almeida végül is pályára lépett Leandro néven).
Idehaza készült a csapat, de február közepén négy napot Németországban vendégeskedtünk. Először a harmadosztályú Füschse ellen (3:1), majd a török közösség csapata, a Türkiyemspor (1:0) ellen játszot, és nyert a csapat.

Visszagondolva, talán Fischer maradása nyugtatta meg a szurkolókat, de az elmaradt komolyabb igazolások ellenére nagyon vártuk a tavaszi rajtot. A bizakodás töretlen volt, a szurkolók újra kijártak az edzésekre, újra megteltek a Fradisták kedvenc sörözői, papíron lejátszottuk az első öt fordulót, és képzeletben már a dobogó felső fokán láttuk a kedvenceket.

FTC - Siófok:1-1, Freppán és Keller a nyítófordulóban

Sajnos nem úgy történt minden, ahogy elképzeltük. Ünnepi nyitányra készültünk a gyengécske Siófok ellen, dráma lett a vége. Bár Bánki góljával vezettünk, de csak néhány percig, mert a Siófok hamar egyenlített, utána meg szinte semmi sem sikerült. A döntetlen után jöttek a büntetők (emlékeztetőül, ebben a szezonban, ha döntetlennel zárult a kilencven perc, akkor büntetőket lőttek a csapatok, a tizenegyes párbáj győztese így 2 pontot kapott, a vesztes meg 1-et), ahol Józsa hiába védett ki kettőt is, végül a Siófok nyert 5:4-re, így csak egy ponttal kezdtük a tavaszi szezont.

A rossz kezdést, még rosszabb folytatás követte, hiszen Vácon, nagyon gyenge játékkal szenvedtünk 2:1-es vereséget. Ezzel nem csak a jó előre megálmodott 6 pontos rajt maradt el, de elkezdtünk aggódni, hogy vajon mi lesz a negyedik fordulóban, a nagy rivális, Újpest ellen.
Előtte még a Dunaújváros csapatát (érdekesség, hogy Zsinka itt már a vidéki együttes játékosa volt) fogadtuk és végre az igazi arcát mutatta a csapat. Bánki és Dzurják góljaival magabiztosan győztünk, és mivel az MTK három vereséggel nyitotta a tavaszt, a 19. forduló után két pont előnnyel álltunk az élen.

Ú. Dózsa - FTC: 0-2, a két gólt szerző Fonnyadtra, Huszárik vigyáz

Ilyen kedvező előjelekkel jött a tavasz mérkőzése, az Újpest elleni rangadó, amit magabiztos, taktikus és érett játékkal nyertünk meg, ráadásul idegenben.

ÚJPESTI DÓZSA- FERENCVÁROS: 0-2 (0-1)
Megyeri út, vezette: Molnár L.

ÚJPESTI DÓZSA: Brockhauser - Kozma, Herédi, Szélpál, Kecskés - Kósa (Huszárik az 58.), Kovács E., Szabó A. - Süveges, Steidl, Katona (Kénoszt az 5.). E: Varga István

FERENCVÁROS: Józsa - Vaszil, Simon, Limperger, Keller - Topor, Bánki, Dukon - Fischer, Dzurják, Fonnyadt. E: Rákosi Gyula

G.: Fonnyadt (42., 62.)

Sárga lap: Vaszil (4.)

Fonnyadt két látványos góljával döntő érdemeket szerzett a szép győzelem elérésében. Első gólja érdekes körülmények között esett. Bánki hosszú indítására rárajtolt, de a Dózsa kapus is kifutott. Fonnyadt érte el a labdát és mintegy 25 m-ről az üres kapuba gurított.

Rákosi: Úgy érzem nézőcsalogató mérkőzést játszottunk és megérdemelten nyertünk. Talán rózsaszínű álmaink is valószínűbbé váltak

Kell ennél több egy szurkolónak? Vezettük a tabellát, győztünk Újpesten, egyre frissebb levegő kezdett el fújdogálni az országban, megkezdődött a szovjet csapatok kivonása, és elkezdték Nagy Imre újra temetésének az előkészületeit. Egyből elkezdtünk ismét számolgatni, az MTK kipukkant, de feljött a Bp.Honvéd. Úgy voltunk vele, ha a következő mérkőzésen legyőzzük a Haladást, sokkal nyugodtabban léphetünk pályára a döntőnek is beillő mérkőzésen, Kispesten.

A Haladás azonban másként gondolta és megtréfálta a csapatot. Három kapufa és legalább három 100%-os helyzet marad ki a 90 perc alatt, majd Józsa ismét két büntetőt védett, de a büntetőpárbajt ismét elvesztettük. Szerencsére a Bp. Honvéd is botlott (3:1-re kapott ki a Videotontól), és bár elszalajtottunk egy óriási lehetőséget a „megugrásra”, de így is aránylag nyugodtan készültünk a sorsdöntőnek kikiáltott rangadóra.

Bp. Honvéd - FTC: 2-1, Keller és Simon

Óriási mérkőzés volt – és a Fradi óriási lehetőség előtt állt. A 49. percben Fischer 11-est lőhetett, de Disztl kiütötte a labdát és a védők hárítottak. Aztán, ami ilyenkor majd mindig megtörténik : a büntetőt hibázó csapat megbűnhődik. Az egy órán át gólokkal jobb Fradi, gólt kapott. Aztán három perc múlva még egyet. Erre senki sem számított. Támadott a Ferencváros, a Honvéd szinte alig jött át a vendégek térfelére, és a Honvéd szurkolók csak azon idegeskedtek, gólt ne kapjon csapatuk. És ekkor jött két kispesti villanás – írja a Népsport.

A Népsportban megjelentekhez még annyit, hogy Bánki gólja a 70. percben egy kicsit visszaadta a ferencvárosi reményeket, hatalmas hajrába kezdett a Fradi. Egyre-másra vezették a veszélyes akciókat, de az egyenlítés nem sikerült ezen a meccsen, ahol a látottak alapján a Honvédnak még a döntetlen is érdemtelen sikernek számított volna.

BP. HONVÉD- FERENCVÁROS: 2-1 (0-0)
Kispest, vezette: Puhl

BP. HONVÉD: Disztl P. - Csábi, Drobni, Disztl L., Nagy S. - Szíjjártó, Toth F., Varga I. (Pisont a 46.), Csehi - Gregor, Sass. E: Both József

FERENCVÁROS: Józsa - Vaszil, Simon, Limperger, Keller - Topor, Bánki, Dukon - Fischer, Dzurják, Fonnyadt. E: Rákosi Gyula

G.: Csehi (59.), Sass (62.), Bánki (69.).

Sárga lap: Csehi (69.), Vaszil (71.).

Az érdemtelen vereség után beiktattunk a programba egy nemzetközi barátságos mérkőzést Dunaszerdahelyen (2:0-s vereség), majd következett az őszi első és második összecsapása. Igaz az MTK árnyéka volt őszi önmagának, a tavaszi hat fordulóból, csak egyszer nyert, viszont az előző fordulóban a Videotont legyőzték büntetőpárbajban. Győzelmi kényszerben játszottunk, hiszen ahhoz, hogy megmaradjanak bajnoki álmaink, győznünk kellett. Dzurják góljával már a 15. percben vezetést szereztünk, amit Józsa remek védéseinek köszönhetően meg is tartottunk.

Rákosi: Úgy érzem igazi Fradi szívvel hajtottak a fiúk. A mérkőzés folyamán mindkét oldalon maradtak ki helyzetek. Győzelmünk megérdemelt.

A győzelemmel megmaradtak a remények, de tudtuk, a következő fordulókban már nem nagyon lehet hibázni. „Pihenésképpen” jött egy magyar kupamérkőzés a Répcelak otthonában (3:0), majd egy emlékezetes pontvesztés a viharsarokban, Békéscsabán. Fischer Palit a bíró kiállította, a vége 0:0, de a büntetőpárbajt ismét elvesztettük. Háromból hármat buktunk el, így elment három pont, aminek a végén még nagy jelentősége lesz.

Következett május 3.-án a Ferencváros 90. születésnapja, egy magyar kupamérkőzés visszavágóval (Répcelak, 4:1), mely a Pécs elleni mérkőzés főpróbájának is tartottunk. Sajnos győzni ismét nem sikerült (gólzáporos mérkőzésen 3:3, emlékezetes Pintér „bődületes erejű” szabadrúgásgólja), de legalább a negyedik büntetőpárbajt megnyertük, Józsa ismét két büntetőt hárított.

Ha egy rossz sorozat elindul, akkor jönnek a fájó vereségek. Először Magyar Kupa elődöntő, ahol Keller góljával még vezettünk, majd egyenlített a Siófok és Meksz gólvonalon inneni gólját beintette a partjelző, így vereség lett a vége (1:2). A folytatásban, Győrött egy újabb vereség bajnoki mérkőzésen (0:1, Topor és Limperger kapufája mellett), de utána visszavágtunk a Siófoknak a magyar kupában és a döntőbe jutottunk. Érdekessége a mérkőzésnek, hogy a Siófok megóvta a mérkőzést Páling gólja miatt, de azt elutasították.
A zöld-fehér remények ismét feléledtek. Egy-két pont különbség volt csak a vezető hármas között (Honvéd, MTK, Fradi) és a kupadöntőbe való jutás is jót tett a felfokozott várakozásnak. Amit egy újabb vidéki csapat elleni mérkőzés gyorsan le is hűtött. Gól nélküli döntetlen a Tatabánya ellen és egy sokáig emlékezetes büntetőpárbaj után (10:9 a javunkra, Pintér és Fischer kétszer is sorra került) 2 ponttal lettünk gazdagabbak. Ha egy „üzlet beindul”, szokták mondani és a következő mérkőzésen, Székesfehérváron egy újabb döntetlen, és egy újabb büntetőpárbaj, amit szintén sikerült 5:4-re behúznunk, de néhány fordulóval a vége előtt már látszott, hogy nem elég nyerni az utolsó mérkőzéseket, ahhoz a Honvédnak is hibáznia kell, hogy valóra váljanak az álmaink.

FTC - Vasas: 4-0, Szabadi, Fischer, Dzurják és Elekes küzd a labdáért

Nem is hibáztunk, de sajnos ez kevésnek bizonyult. A 28. fordulóban nagyon megvertük a Zalaegerszeget (5:0), és a mindent eldöntő utolsó két bajnoki előtt, a feszültségek levezetésére játszottunk még egy nemzetközi barátságos mérkőzést Thiersheim-ben, ahol Wukovics egymaga öt gólt szerzett a 7:1-re nyert mérkőzésen.

A Fradi brillírozó játéka láttán, vastapsban tört ki az Üllői úti publikum.

- ez a rövid értékelés a Vasas elleni bajnoki mérkőzés után jelent meg, amit 4:0-ra nyertünk meg, így a végső döntés az utolsó fordulóra maradt, de a sorsolás szeszélye folytán ebbe már nem tudtunk beleszólni.

A záró forduló előtt, a Honvédnak és az MTK-nak 58, a Fradinak 56 pontja volt, de mivel a Honvéd az MTK-val játszott ki-ki meccset, és a büntetőszabály miatt döntetlen esetén annak győztese 2 pontot kap, így már matematikai esélyünk sem volt a végső győzelemre. A Honvéd nyert az MTK ellen, és mivel mi győztünk Dzurják duplájával Veszprémben 2:0-ra (egy volt Fradistának, Kakasnak lőtte a gólokat), így a második helyet szereztük meg az 1988/89-es bajnokságban.

X

Érdekesség, ha marad a kétpontos rendszer, hármas holtverseny lett volna 39 ponttal. A bajnok a Vidi, a második a Fradi, a harmadik a Honvéd lett volna. Ha tovább játszadozunk a lehetőségekkel, akkor meg lehetne említeni még azt is, hogy a tavasz első három döntetlenje után megnyerjük a büntetőpárbajokat, akkor még bajnokok is lehettünk volna. Mennyi „volna” egymás után!

A bajnokság végén, Rákosi Gyula egy nagyon érdekes mondattal értékelte a szezont:

Gratulálok csapatomnak az ezüstéremhez. Külön öröm, hogy ezt olyan játékosokkal sikerült elérni, akiket már leírtak.

(a veszprémi mérkőzés góljai, majd Rákosi Gyula értékelése)

A drámai véghajrá után még következett egy fontos mérkőzés, a magyar kupadöntő a bajnok Honvéd ellen, amit egy balszerencsés mérkőzésen vesztettünk el. Akik látták, és akik emlékeznek is a mérkőzésre azok tudják, a helyzetek alapján simán nyernünk kellett volna. Elnézést, hogy ismét a „volna” szó játssza a főszerepet, de számomra egy „rettenetes” élmény a mai napig, ezért a személyes emlékek helyett, inkább beszéljenek helyettem mások:

A Fradi egyik legszerencsétlenebb kupadöntője. A csapat végigtámadta a mérkőzést, helyzetek sokasága adódott, de vagy a káprázatosan védő Disztl vagy Fortuna rendre mindent meghiúsított. A meccs végén a Honvéd teljesen beszorult, levegőbe lógott a kiegyenlítés, de Dzurják, Fischer, majd Limperger is kihagyta gólszerzési lehetőségét. Limperger például 12 méterről fejelt az üresen maradt kapura, ám a visszafutó Disztl bravúrral a léc alól kiütötte a labdát.

Rákosi Gyula: - „Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudtunk élni a kupa elnyerésével. Húsz percet játszottunk úgy, hogy lelkes, nagyszerű közönségünk is meg lehetett velünk elégedve. Még ezzel a 20 perces hajrával is nyerhettünk volna, de rendkívül balszerencsések voltunk.

Both József: - Boldog vagyok, hogy a bajnokság megnyerése után sikerült az MNK-t is elhódítani. Szívből gratulálok játékosaimnak, hogy ilyen nehéz körülmények között, az utolsó időszakban felnőttek a feladatok megoldásához. Az utolsó 15 percben beszorultunk, de végső soron diadalra tudtuk juttatni akaratunkat.

Akik pályára léptek a bajnokságban: Józsa(30), Bánki J.(29), Keller(29), Limperger(28), Fischer(27), Dukon(24), Simon T.(24), Topor(23), Dzurják(22), Pintér(22), Wukovics(19), Kincses(18), Vaszil(17), Nagy Zs.(13), Fonnyadt(10), Páling(10), Albert ifj.(9), Bús(7), Keresztúri(4), Vajda Zs.(3), Zsinka(2), Strausz(2), Báder(1).

A gólszerzők: Fischer(13), Dzurják(7), Bánki J.(7), Wukovics(5), Pintér(4), Páling(2), Limperger(2), Kincses(2), Fonnyadt(2), Dukon(2), Topor(1), Keller(1), Báder(1).

Fischer nem talált be tavasszal, így a harmadik helyen zárt. A gólkirály 19 góllal a Videotonos Petres Tamás lett.

A válogatottban Bicskei Bertalan irányítása alatt Keller és Fischer húzhatta magára a nemzeti mezt. A bajnokság után Fischer Pali az Ajaxhoz szerződött, ahol bajnokságot is nyert, de egy év után visszatért a Fradihoz, de erről a Közelmúltunk következő részében írunk részletesebben.

(Fischer Pali nyilatkozik az Ajaxba igazolása előtt)

Milyen is volt az 1988/89-as bajnoki szezon? Nem könnyű összefoglalni. A nyolcvanas évek csalódása után úgy látszott, kezd magára találni a csapat és sokan már annak is örültek, hogy végig partiban voltunk a bajnoki címért és a magyar kupáért. Talán ha simán csak a harmadikok vagyunk és még időben kiesünk a magyar kupából, akkor talán csak a szépre emlékeznénk. De akkor ott, úgy éreztük hiába volt egy eredményesebb csapatunk, mint az elmúlt években, de a döntő pillanatokban nem sikerült feltenni a pontot az „i-re”.

A változás szele azért megérintette a csapatot. Bár Rákosi Gyula nyilatkozata vitákat gerjesztett, de tény, a sorozatos ötödik helyezések után, remek kis szezont teljesítettünk az 1988/89-as szezonban.

- lalolib -

Fradisták az "Év csapatában"

Előző rész: 1988 ősze - Következő rész: 1989 ősze