1915/16 - Hadikupa
Az 1915/16 évi szezonban pályára lépő csapat
Győzött a csapat az Auguszta serleg küzdelmeiben, de ami fontosabb, hogy az MTK részvételével lezajlott Ligabajnokságban is megelőzte a Fradi a riválisát. Az 1915/16-os szezonban továbbra sincsenek bajnoki küzdelmek, az egyesületi vezetők kollégiuma egyfordulós hadi körmérkőzés-sorozatot ír ki.
Egy hónapos nyári szünet után augusztus elsején került sor az őszi szezon első mérkőzésére. Az FTC és a MAC csapatai léptek pályára a Margitszigeten a Vöröskereszt által megrendezett jótékonysági mérkőzésen, FTC - MAC: 7-0. A BAK elleni felkészülési mérkőzés szorosabb eredményt hozott, 6-4-re nyertek a zöldek.
Szeptember 6.-án kezdődtek meg a Hadikupa mérkőzései. A nyitányon a III. kerület látogatott az Üllői útra és szenvedett 3-1-es vereséget. A találkozó legszebb gólját az éppen Pesten tartózkodó (a háború kitörése óta a harctéren volt) Payer szerezte, aki 40m-ről talált az óbudaiak kapujába. A MAC elleni 9-3-mal folytatódott a sorozat, majd az 1-1-nél félbeszakadó Rapid elleni találkozó után csapott össze újra a két szomszédvár. A két csapat aránylag teljes gárdával rendelkezett, így a mérkőzést közös megegyezéssel előre hozták. A helyszín a Hungária út volt, ahol az MTK egy izgalmas, öldöklő iramú mérkőzésen 3-1 arányban győzte le a IX. kerületieket. A két csapat között enyhülni látszott a viszony, olyannyira, hogy október elején a közösen alkotta vegyes csapat 4-2-re legyőzte az Üllői úton a Wiener SC-t. A hadikupában vereség következett a jó erőkből álló Törekvéstől, majd győzelem a BTC ellen. Ekkor még nem volt nyilvánvaló, hogy Schlosser sokáig nem lő gólt zöld-fehérben (az 1926/27-es szezonban tér vissza), a 33 FC ellen mesterhármassal búcsúzott az Üllői úttól.
FTC – 33 FC 3:1 (1:1)
Üllői-uti pálya, 2500 néző Bíró: Veres Imre dr.
A “33″ mult heti gyengébb szereplése után meglepetés számba ment az eredmény és még inkább a budai csapat által produkált játék, a mely az FTC-t a legteljesebb energia kifejtésére kényszerítette.A mérkőzés sokáig nyílt volt és csak a második félidőben az FTC-nek nagyobb állóképességével sikerült ellenfelének ellenállását megtörni. A jó eredmény elérésében nagy része volt Zsáknak, a ki legjobb napjaira emlékeztető formában védett és a válogatott csapat kapus elkövette az a hibát, hogy Harti, a ki még nem heverte ki a mult heti sérülését és a mérkőzés legnagyobb részében csak statisztált, szerepeltette ismét csapatában, a mi s Schlosser-Borbás párral szemben elégtelen védelem volt.
A “33″ ilyenformán győzelmi esélyei eleve nem igen voltak, de a védekezés feladatát mindvégig szívósan és lelkesen teljesítette. A FTC-nek nem volt igazán jó napja, a mit főleg kissé kapkodó és rendszertelen csatárjátéka bizonyít. Elsőrangu volt a balszárnya. Schlosser minden akcziója egyaránt hasznos és élvezetes volt. Tóth két szárny közötti összeköttetést nem tudta a tőle megszokott módon keresztülvinni.
A jobbszárny Binder nagyfoku indiszpozíciója folytán nem tudott sikeresen érvényesülni. A védelem volt, mint rendesen a csapat legkevésbé jó része és megállapítható, hogy igazán nagy feladatok véghezvitelére nem hivatott.
A védelemben Perényi magasan kiemelkedett a mezőnyben. Jobbhátvédet játszott, de számtalanszor a másik oldalon is segített és a fedezetek között is nem egyszer látható volt.
A “33″ játéka meglepetést keltett. A védelem kitűnően végezte dolgát és nagyon megnehezítette az FTC csatársorának gólhelyzetek teremtését.A fedezetsorban Vancsai I. ismét lelke volt a csapatnak. A csatársor míg komplett volt, tetszetős és számos gólhelyzetet előidéző mezőnyjátékot produkált, egyénileg Vancsai II. és a balszélső Oszwald tűnt ki. Kissé több erélylyel további pozitív eredmény se maradt volna el.
Az első félidő változatos hullámzó játékkal telt el, a melynek hű kifejezője az eldöntetlen eredmény. Az FTC éri el a 19 p.-ben a vezetést Schlosser révén, a kiegyenlítés a 35 p-ben történt Vancsai II. szép lövésével.
A második félidőben az FTC fölénye kezd kidomborodni, főleg mikor Hartl mind kisebb mértékben kezd részt venni játékban, a minek ellensulyozása Vancsai II. visszavonul a fedezetsorba.
9. és 13. p-ben azután az FTC Schlosser révén két szép gólt ér el. Az FTC továbbra is állandóan támad, a “33″ támadó akciói mind gyöngébbek lettek. A további eredmény elérését azonban a tömörülő “33″ védelem megakadályozta.
A háború végett komoly pályagondok alakultak ki a fővárosban. A margitszigeti, a Frangepán utcai és két lágymányosi pálya került bezárásra. Az Üllői úton az FTC mellett a hadsereg is rendezett mérkőzéseket továbbá a két nagy csapatra épülő válogatott (kivétel csak Zsák kapus volt a 33 FC-ből) 6-2-re verte Ausztria legjobbjait Payerrel, Schlosserrel, Borbással valamint a két gólt szerző Tóth-tal a soraiban.
A következő fordulóban Payer és Schlosser nélkül ismét győzelem következett a BAK ellen, majd a KAC elleni 5-0, a KAOE elleni 2-0, az UTE elleni 4-1-es találkozón sem hibázott a csapat. A sorozat utolsó fordulójában a Főv. TK ellen csak döntetlent játszott a csapat, ami azt jelentette, hogy a Törekvéssel együtt 17 pontot szerzett a Ferencváros, de rosszabb gólarányával a 3. helyre került. A sorozatot az MTK nyerte.
A Törekvés elleni döntetlen volt a nap egyik negatív élménye, de korántsem a legrosszabb. Ezen a napon hozták nyilvánosságra, hogy Schlosser átlép az MTK-ba, az ügyről az alábbi cikk jelent meg a korabeli sajtóban:
A játékosok vándorlásának, klubcserélgetésének és a régi zászlótól való elpártolásának históriájának minden eddigit fölülmuló szenzáció erejével hat Schlosszer Imrének átlépése az MTK-ba. Ha valaki a decemberi átigazolások ötletéből arra kért volna, eszeljek ki valami átigazolási lehetetlenséget, talán Schlosszernek az FTC-ből az MTK-ban való átlépését említettem volna meg, mint a legképtelenebb esetet.
Schlosszer Imre neve, karrierje, egész lénye annyira összeforrott az FTC-vel, hogy szinte álmodni sem lehetett volna arról, a mi most még is bekövetkezett. Oly megszokott jelenség volt Schlosszernek karakterisztikus alakja az FTC csapatában, hogy már el sem lehetett képzelni nélküle éppen ugy, mint Schlosszert a zöld-fehér dressz nélkül.
A klubhűség mintaképét láttuk Schlosszer Imrében s kívülről nézve a dolgokat, azt hittük, hogy a kapocs közötte és klubja között, megszakíthatatlan.
A csalódásnak keserűségét érezzük tehát most Schlosszerral szemben csak ugy, mint az FTC-vel szemben, mert megfosztottak egy illuziótól, hogy játékos és egyesület között megszövődnek az elválaszthatatlanság szálai, a melyek kicsiben azonosak a hazafiui szeretettel, a család iránt való hűséggel és mindazzal az emberi tulajdonsággal, a mi a hűség fogalma alá esik.Mi, és velünk együtt igen sokan lesznek, a kik töprengünk Schlosszer nagy elhatározásán és keressük a nyitját eljárásának. Azt, hogy Schlosszer kilép az FTC-ből, könnyen meglehet érteni, mert hisz adódhatnak okok, a melyek olyan lépésre késztethetnek játékost. Abba is könnyű szívvel belenyugodnánk, hogy más egyesületet boldogít belépésével és játékával. Sem elmélkedésre, sem megállásra nem késztetett volna ez a klubcsere. Kilépett, belépett, pont.
De nem lehet elsiklani azon tény mellett, hogy éppen abba a klubba lépett be, a mely a legtávolabb áll a régi klubjától, hogy belépett az MTK-ba, a mely riválisa, legnagyobb ellenfele, hosszu időn át egyenesen ellensége volt az FTC-nek. Miért tette ezt Schlosszer, mi késztette erre a sportmorál tekintetében boncolgatásra alkalmaz eljárásra.
Talán azért választotta uj otthonának a régi ellenség házát, hogy mélyebbre ássa a szakadékot, a mely közötte és az FTC között támadt. Vagy a győzelem, a dicsőség szomjusága hajtotta a frappáns lépésre. A győzelem dicsősége, a mely az FTC-től távolodni látszik. A kérdésre, a melyet velünk együtt föltesz az egész magyar sporttársadalom, magunk megadni a választ nem tudjuk, azt állítjuk és valljuk, hogy Schlosszer pálfordulása nem lesz hasznára a footballsportnak, mert a közönség széles rétegeiben fogja a csalódás érzését ébreszteni…
Schlosszert – állítólag – az FTC-ben vele szemben tanusított bánásmód késztette a kilépésre s már két esztendő óta forrott benne az elhatározás, a melyet most megvalósított.
Belépésre még novemberben jelentkezett az MTK-nál, a mely erről értesítette az FTC-ét. Az MTK legutolsó választmányi ülésében föl is vette már tagjai sorába s átigazolási íve december 15-én az MLSz elé kerül.
Schlosszer a mult hét egyik délutánján megjelent a Habsburg-kávéházban is, a hol helyet foglalt az MTK-asztal mellett és uj tagtársaival az MTK csapatának jövő összeállításáról beszélgetett..Istenem, milyen furcsa is mindez, de hát – Tempora motaniur.
A két klub között ismét kitört a háború. A szövetségnek májusra sikerült lehűteni a kedélyeket, addigra azonban nem maradt idő a tavaszi bajnokságpótló mérkőzéssorozat lejátszására, így az MLSZ kiesése rendszerű hadikupát írt ki, addig is barátságos mérkőzéseket játszott a Fradi. Februárban, márciusban és áprilisban több mérkőzéssel hangolt a csapat a majdani folytatásra. Ilyen volt pl. a MAC elleni 4-1, majd a Kispest elleni 2-0.
A tavasz első tétmérkőzéseire a “Húsvéti Vaslabda” torna keretein belül került sor az FTC, a Törekvés, a MAC és a BAK csapatainak részvételével. A MAC elleni elődöntő mérkőzésen 3-1-es Fradi vezetésnél levonult az ellenfél a pályáról, majd miután lecserélték a bírót hajlandó volt folytatni a mérkőzést, mint barátságos mérkőzés, melynek vége 4-3 lett. Egy hét múlva került sor a döntőre, a Törekvés egy góllal jobbnak bizonyult, így ismét trófea nélkül maradt a csapat.
Május közepén kezdődtek a Hadikupa mérkőzések. A selejtező mérkőzések során előbb a MÁV Gépgyár elleni 1-0, majd az NSC elleni megismételt mérkőzésen elért 2-1-es győzelem a hármas döntőbe kerülést jelentette. A döntőben 4-2-es vereség következett a Schlosser nélkül felálló MTK-tól és 0-0 a III. kerület ellen. Az FTC jobb gólarányának köszönhetően a második helyen végzett az MTK mögött.
A nemzeti csapat kétszer is megmérkőzött az osztrákokkal. Idegenben 3-1-re a hazai csapat a kilenc MTK játékossal felálló magyar ellenében, majd idehaza a Hungária úton lejátszott mérkőzésen a magyar tizenegy győzött 2-1 arányban Payer-ral a soraiban.
A tavasz krónikájához tartozik, hogy dr. Borbás Gáspárt az FTC titkárává választották.
A bajnokság nélkül eltelt két év legnevesebb játékosa a ferencvárosi gyökerekkel rendelkező Schaffer Alfréd volt. Az FTC első (arany)csapatába még nem tudta magát beverekedni, nem számítottak rá. A Celtic ellen végre lehetőséget kapott a beteg Blum helyén, ám Blum felépült és a meccs előtti percekben jelentkezett, hogy játékra kész, így Spéci soha nem lépett pályára a Fradiban hivatalos mérkőzésen.
Binder Nándor
1914 ősze és 1916 tavasza között 24! új játékos mutatkozott be a háborús viszonyok közt. A legtöbbször ők léptek pályára: Weisz F.(19), Payer(17), Tóth-Potya(17), Hegyi(15), Farkas I.(13), Szandovits(13), Szamosy(12), Borbás(12), Wiener(12), Kiss B.(10), Binder(10), míg a góllövők közt ez volt a házi sorrend: Binder(10), Tóth-Potya(8), Schlosser(6), Weisz F.(5), Payer(4), Hegyi(3), Puskás(2), Ivanovszky(2), Farkas I.(2), Binder(2), Schlosser(1), öngól(1), Ferenczi Á.(1), Egyházi(1), Borbás(1)
Nagy Béla és Hoppe Pál írásainak, a huszadikszazad.hu anyagainak felhasználásával
