Onódi II. Béla
Bajai születésű volt, ott is kezdte pályafutását egykori csatárunk. A Fradi azonban Pécsről igazolta le a gólerős fiút, aki már az amatőr csapatban is ontotta a gólokat.
Az első bajnoki meccsén rögtön két góllal igazolta, hogy jól döntöttek a ferencvárosi vezetők leigazolásakor. Tulajdonképpen a profik között is megállta a helyét. Tovább olvasom
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Tovább olvasom
dr. Páncsics Miklós
A megbízhatóság mintaképe volt dr. Páncsics Miklós klubcsapatában és a válogatottban egyaránt. Olyan labdarúgó, akit nem kellett nógatni az edzéseken, csinálta magától a gyakorlatokat, sőt külön is edzett, amikor szükségét érezte. Viselkedése a pályán és azon kívül egyaránt szerény, nem kedvelte a villogást. A játékát is az egyszerű célszerűség jellemezte. Magas szinten sportolt és tanult is egy időben. Tovább olvasom
A különbség – avagy mennyivel egyszerűbb az élet Pápán, mint az Üllői úton!
Az elmúlt évben már megpróbáltunk interjút készíteni Tóth Bencével. Akkor nem sikerült. A Ferencváros kommunikációs stábja, élén Nyíri Zoltánnal és Féderer Andreával ugyanis nem engedélyezte. Az volt a kifogásuk, hogy Tóth Bence mérkőzésre készül, és az interjú megzavarná a felkészülésben.
A mérkőzés még odább volt (négy napra), s mint kiderült, Tóth Bence nem is játszott azon a találkozón…
Sajátos helyzetbe kerültünk.
Az FTC vezetői, konkrétan Nyíri Zoltán korábban azt kérte tőlünk és gondolom másoktól is: cikkeinkkel segítsük a Ferencvárost.
Az lett volna a célunk. Tóth Bence már akkor is (még Prukner Lászlónál) problémás eset volt, messze nem úgy játszott, ahogyan képességeitől tellett volna. Úgy gondoltuk, segítünk ennek tisztázásában. Hiába. Tovább olvasom
„Hatalmas szíve van”
José Mourinho, aki több mint isten, és aki barátja régi játékosának
Életre szóló élmény volt Lipcsei Péter számára. A Ferencváros korábbi csapatkapitánya, az NB ll-es csapat edzője a pro licences képzés keretében három napot a Real Madridnál töltött. Nézhetett edzést, figyelhette a hátteret, a tökéletes infrastruktúrát, és találkozhatott Jósé Mourinhóval. A sztáredző átölelte egykori portói játékosát, és bevezette a titkok, a csodák birodalmába.
Tovább olvasom
Weinber II. János
1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában. Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt 238 mérkőzésen lépett pályára, 14 gólt szerzett. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, “mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Tovább olvasom
“Nem kaptam második esélyt a Fradinál” – interjú a távozó Csizmadiával
A korábbi válogatott Csizmadia Csabát két éve “komoly” szurkolói nyomásra szerződtette a Ferencváros, most pedig viszonylag csendben távozott az Üllői útról. Craig Short “very good playerként” jellemezte, Prukner László idején előbb csapatkapitány-helyettes volt, majd pillanatok alatt került ki az együttesből, ahová már a Détári-korszakban sem került vissza. A pepsifoci.hu a Kecskemétre visszatérő védővel készített interjújából kiderül, hogyan fogadta a játékos a vezetők döntését, az is, volt-e más választása, szóba kerülnek a „piszkos” anyagiak, valamint az is, mikor és miért fagyott meg körülötte a levegő az Üllői úton. Tovább olvasom
Füstös László
1936-ban az amatőr labdarúgóknak megengedték, hogy a jobb olimpiai felkészülés érdekében profi csapatokban játszanak. Füstös ekkor került a Fradiba és négy bajnoki mérkőzésen szerepelt. Rendszeresen csak 1941-től játszott az első csapatban, vagy az amatőr gárdában. Kétszer is három gólt lőtt egy mérkőzésen. 1942 júniusában a Lampart, majd szeptemberben a Kispest ellen zörgette meg háromszor az ellenfél kapuját továbbá az 1941/42 évi kupadöntőben is gólt szerzett a Diósgyőri MÁVAG ellen. A 6-2-re megnyert mérkőzés utolsó találata fűződik a nevéhez. Tovább olvasom
Hegyi Mátyás
Hegyi egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt. Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg: Tovább olvasom
Bálint László: 64
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét, a beállósposztot a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.
AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…
… nemcsak fejelni (!)
„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”
Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.
Korányi Lajos
A ragyogó fizikai felépítésű, atlétikus mozgású játékos a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjei közé tartozik. Nagy gyorsasága tökéletes rúgótechnikával, kitűnő helyezkedéssel és fejjátékkal, határozott és könnyed szerelési készséggel párosult. Nagyszerű képességeinek tudatában olykor hajlott a kockázatos, könnyelmű megoldások felé. Gyorsasága és nyugalma a legnehezebb helyzetekben is rendszerint kisegítette. 1933-ban súlyos lábtörést szenvedett, amelyből csak sokára gyógyult fel. Négy évi szünet után, 30 éves korában is vissza tudta szerezni helyét a legjobbak között. A Korányi—Bíró kettős Európa legjobb hátvédpárjai közé tartozott. Híres volt „életveszélyes” hazaadásairól is, amelyekből elég sok öngól született. Tovább olvasom
Számos további „érdekességgel” szolgál az FTC edzőtábora
Miközben a Ferencváros továbbra is Belekben edzőtáborozik, a menedzsment egy hat-nyolc ezer férőhelyes stadion felépítését tervezi. A népligeti létesítményt csupán az Albert-stadion felújítása idején használná a klub. A zöld-fehérekkel kapcsolatban további „érdekességekről” is olvashatnak. Tovább olvasom
Obitz Gábor
Az alacsony termetű játékos mozgékonyságával, pompás technikai felkészültségével és kulturált játékmodorával emelkedett a legjobbak közé. Bátor, lelkiismeretes, a védekezésben megbízható, a támadásban pedig nagyszerűen osztogató, körültekintően irányító fedezet volt. Képességei elérték a jó nemzetközi színvonalat.
A Munkás TE-ben kezdett futballozni – az FTC 1920 nyarán igazolta le. Technikás, hidegvérű, jó játékszervező hírében állt. A zöld-fehérek egykori nagyszerű közép-, majd balfedezete – aki a névmagyarosítási hullámnak megfelelően Óbecsei és Ormai néven is szerepelt – az FTC-ben és a Ferencvárosban elért dicsőséges pályája alapján ismert.
dr. Orosz Pál: 78
1952-ben igazolta le az akkori Kinizsi vezetősége – egy másik Kinizsi – a szentesi „testvércsapat” ifjú csatárát. Hosszú éveken át – az FTC egyik igen nehéz időszakában – középcsatárt, majd jobbösszekötőt játszott. Már ekkor is rendkívüli játékintelligencia jellemezte.
1962 októberében nagy fordulatot vett karrierje: Dorogon egy új szerepkörben nagyszerűen semlegesítette a válogatott Monostori Tivadart. A csapat győztesen hagyta el a pályát, Orosz a mezőny legjobbja volt. Bár balösszekötőt játszott, de emellett fedezet-feladata is volt. Az ötlet kiagyalója, Mészáros József így vallott könyvében: Tovább olvasom
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Tovább olvasom
Az Üllői úti stadion: 1960-1969
Amsel Ignác
Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzített kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a “Pók” becenevet.
Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett. Tovább olvasom





























HOZZÁSZÓLÁSOK