Amerikából jöttem, mesterségem címere
Bizonyára sokan ismerik a régi idők nagyszerű társasjátékát, melyben egy résztvevő kitalál egy mesterséget, amit be kell mutasson, mindenféle eszközök segítsége nélkül. Az kapja a pontot, aki előbb kitalálja a foglalkozást. Természetesen nem akarok párhuzamokat vonni a társasjáték és a Ferencváros ma induló Amerikai útja között, bár a jelenlegi helyzetünkben és ismerve az amerikai labdarúgásban a soccer-football szavak más-más sportágra való utalását, a fenti címet meg is változtathatnánk Amerikába jöttem, mesterségem címere: labdarúgó címre, de mivel az ottani foci rengeteget fejlődött az elmúlt 20 évben, így talán sértő lenne a kontinens északi részére nézve. Nem véletlenül írtam északot, hiszen bár a köztudatban Amerika egyet jelent Hollywood-dal, mindannyian tudjuk egy kontinens nevét nem „bitorolhatja” egyetlen állam, főleg akkor ha éppenséggel a labdarúgásról van szó. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.
AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…
… nemcsak fejelni (!)
„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”
Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.
Számos további „érdekességgel” szolgál az FTC edzőtábora
Nemzeti Sport
Miközben a Ferencváros továbbra is Belekben edzőtáborozik, a menedzsment egy hat-nyolc ezer férőhelyes stadion felépítését tervezi. A népligeti létesítményt csupán az Albert-stadion felújítása idején használná a klub. A zöld-fehérekkel kapcsolatban további „érdekességekről” is olvashatnak. Tovább olvasom
Egy kép utóélete – Szigeti Oszkár
Szigeti Oszkár
Honlapunk közel három éves története során többször előfordult már, hogy egy-egy kép egészen váratlanul elkezd önálló életet élni. Kiragadja a több ezer kép közül az emlékezés, mely közelebb visz nem csak a Ferencváros történelméhez, hanem egyes játékosok életéhez is. Az is előfordult már néhányszor, hogy egy családtag jelentkezik és boldogan újságolja, hogy azon a képen édesapja, nagyapja vagy testvére szerepel. Számunkra ezek a „találkozások” új impulzusokat adnak és sok esetleg újabb információkhoz és képekhez jutunk, ezzel is gyarapítva a Ferencváros labdarúgás dicső múltjának képeskönyvét függetlenül attól, hogy ki hányszor szerepelt zöld-fehérben és ki milyen sikereket ért el a pályafutása alatt. A képek mesélni tudnak – ezeket a szavakat is többször leírtuk már, de egy közös bennük: ezekhez a képekhez sokkal több fűződik mint maga az esemény. Tovább olvasom
Múltidéző: 1968. január 9.
Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Bár ha jól belegondolunk, a Ferencváros több mint száz éves történelme során annyi sikert jegyeztek fel és örökítettek meg, hogy ezeket még kronológia sorrendbe is komoly munka rendszerezni. Ezért is kedvelem honlapunk naptár funkcióját és néha ezért is vagyok „dühös” magamra, ha egy-egy dátumhoz tartozó dicsőséges győzelem és siker nem ugrik be automatikusan. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a”képességemmel”, hiszen tegyük a kezünkre a szívünkre: a fenti dátumról első ránézésre kinek ugrott be egy angliai mérkőzés, egy varázslatos győzelem mely örökre beírta magát a dicsőséges múltunk aranykönyvébe? Tovább olvasom
30 vagy 60?
Az elmúlt napok az emlékezés jegyében teltek. A váratlanul ránk szakadt tragédia árnyékában egyre fontosabbak lettek azok a pillanatok, mérkőzések, gólok és sikerek melyek Albert Flóriánhoz és pályafutása legjobb időszakához a hatvanas évekhez kötődtek. Nem kellett kötelezően megszépíteni a múltat, azok az évek tárt tarokkal várták az emlékezőket, hiszen sokaknak nemcsak a megsárgult újságok jelentették a múlt felidézését, hanem saját átélt emlékeikkel is tudták a szomorúságot háttérbe szorítani. Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a Császárra való emlékezések közepette a baráti társaságokban többször felvetődött egy kérdés, ami inkább már állításként hangzott el, miszerint minden idők legjobb Ferencvárosát a hatvanas évek sikereiben kell keresnünk. De tényleg így van? Egyáltalán lehetséges a több mint száz éves dicső múltunkból ilyen megállapítást tenni és vajon milyen alapon hasonlítunk össze bajnoki címeket, kupagyőzelmeket és játékosokat? Tovább olvasom
Zöld-fehér mécses
„Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él”. Szókratész, az ókori görög filozófus kb. 2500 éve már megfejtette a titkot. Azt, amelynek jöttétől mindenki fél, de egyben bízik is benne, hogy a lelke tovább fog élni a mindenkori jelenben és az emlékezés meghitt pillanataiban.
Mindenszentek napja egy ilyen pillanat. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa. Tovább olvasom
A derbi napja: 2011 ősz
Már hétfőn arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztába vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak.
Napirenden a bázis: 1962 kontra 2011
Az irattárunk feldolgozása során számtalan érdekes és értékes dokumentumra, újságcikkre és könyvre bukkanunk. Ezek rendszerezése folyamatban van és terveink szerint az elkövetkező időkben több sorozatot is indítunk (van olyan mely már a közeli napokban fog megjelenni). Amikor elkezdtük „gyűjtési akciónkat” még mi sem gondoltuk, hogy ennyi újságcikk és egyéb dokumentum őrzi a Ferencvárosi labdarúgás dicsőséges múltját. A részletes mérkőzés beszámolókon és a játékosokról szóló írásokon kívül több olyan különleges cikket is találtunk, mely az adott korról szól, de több év múltával ha olvassuk, már önálló életre kel és a múlt mellett a jelennek is tartogatnak meglepetést és tanulságot.
Muzeális barangolás – Győri ETO
Kedvelem a Győr elleni meccseket. Annak ellenére, hogy a két csapat először 1922-ben játszott egymás ellen, a figyelem a hatvanas években terelődött a két zöld-fehér csapat összecsapásaira. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy azokban az években volt mindkét csapat aranykora. A Győr 1960-ban jutott vissza az élvonalba (Győri Vasas ETO néven) és már 1963-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Igaz, hogy csak félszezonos bajnokságban, és hármas holtverseny után jobb gólaránnyal nyerték meg első bajnoki címüket a Honvéd és a Fradi előtt. Ráadásul ez után kezdett „érdeklődni” a politikai is az ETO iránt, és amikor a Rába gyár tejhatalmú vezére lett Horváth Ede, a focit is magához láncolta. A fúzió 1965-ben következett be, innentől már Rába ETO néven játszottak.
Kubatov Gábor nehéz helyzetben
SPORT plusz 2011.08.26.
Ankétot tartott a múlt héten az Albert-stadionban az FTC. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor Kubatov Gábor tájékoztatást ad a Ferencváros pillanatnyi helyzetéről.
2011. március: „Senki nem úszhatja meg a felelősségrevonást”
2011. augusztus: Senkit nem vonnak felelősségre…
Ennek kapcsán sok szurkoló keresett minket. Szinte mindegyik azt kérdezte: mi történt Kubatov Gáborral, hogy mást mond, mint eddig? Akadt aki számonkérte tőlünk, miért tettünk többször is hitet az FTC-vezér mellett, miközben szerintük nála is elkezdődött a ködösítés, a mellébeszélés. Elmondtuk: változatlanul hiszünk Kubatov Gábor tisztességében Tovább olvasom
Hány áldozatot követelnek még a Fradi-kamuk?
SPORT plusz 2011.08.26.
A hegyek megint egeret szültek.
A Fradi, amit húsz éve mindenkori potentátok próbálnak megmenteni, ugyanott tart, ahol annakidején.
Sehol.
Rossz a módszer.
Pedig ez a megmentés is ígéretesen kezdődött.
Egy tehetséges, tisztességes és a Fradi iránt elkötelezett emberre, Kubatov Gáborra bízták a klubot, aki idén márciusban már ki is állt a világ elé és kijelentette: a Fradi megújulásának a rend a feltétele, és a korábbi bűnök elkövetői közül SENKI NEM ÚSZHATJA MEG FELELŐSSÉGREVONÁS NÉLKÜL.
És ez a korrekt, tisztességes ember augusztusra eljutott odáig, hogy már esze ágában sincs felelősségre vonást emlegetni. Tovább olvasom
„Ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás(?)…”
SPORT plusz 2011.08.26
NOVÁKNAK, NYILASINAK, PINTÉRNEK, CSANKNAK
IS „TAKARODNIA” KELLETT!
Nem ma volt, amikor elkezdtem figyelni a magyar futballcsapatok edzőinek útját, sorsát, pályafutását, sikereiket, holtvágányaikat és kudarcaikat (1958-ban, nyolcévesen már utaztam úgy együtt egy „hót koszos”, jéghideg vasúti kupéban Tatabányától Budapestig egy éppen néhány órával korábban kirúgott futballedzővel, bizonyos Orczifalvy Istvánnal, akit aznap délelőtt a Győrtől küldtek el. Hazafelé tartott, mi, apámmal Tatabányánál csatlakoztunk hozzá, de csak arra emlékszem, hogy az az ember maga volt a világfájdalom…), Tovább olvasom
Üllői úti kapufák előtt – vénnek való vidék
Végh a Haladás ellen tért vissza az élvonalba (Fotó: Németh Ferenc)
A nyugdíjaséletbe néhány hete félig-meddig már belekóstoló Végh Zoltán múlt vasárnap, a Szombathelyi Haladás (1–2) elleni bajnoki mérkőzésen 40 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában. Nem ő az egyetlen hálóőr, akit a zöld-fehérek ilyen éltesen csalogattak vissza a gólvonal elé. Csakhogy Véghgel ellentétben a két előd, Csikós Gyula és Gulyás Géza „vénségére” már nem új (öreg)fiúként érkezett a kilencedik kerületiekhez. Tovább olvasom
Prukner László tevékenységének értékelése
(Szurkolói levél)
Őszintén be kell vallanom, hogy én is azok közé tartoztam, akik rengeteget kritizálták Prukner László munkáját. Mindez annak ellenére történt, hogy nagyra értékeltem a kaposvári tevékenységét, s a magyar edzők közül én sem tudtam volna jobbat javasolni a Fradi kispadjára.
Előre bocsátom, emberileg – minden mende-monda ellenére – nem volt kifogásom Prukner ellen. Azonban szakmailag igen. Hogy miért? Tovább olvasom
Kommentár nélkül – A képek ismét mesélnek
Indulatok nélkül nem lehet a tegnapi napról bármit is leírni. Ezért ma néma marad a toll és helyettünk inkább a képek magyarázzák el, hogy vajon miért is szenvedtünk vereséget a norvég Aalesund csapatától az Európa-Liga második selejtező fordulójának a visszavágóján. Bár nem vagyok szakértő, de mivel évekig jómagam és szerkesztőtársam is aktívan focizott és mindketten a hátvédek nem éppen könnyű kenyerét csipegettük, így a képek láttán azért annyit hozzátennék, hogy ezen a szinten ilyen helyezkedési hibákat nem szabadnak elkövetni. Tanulságos azért is, mert így tisztán látszanak azok a hibák melyek végül is a kiesésünkhöz vezettek. Tovább olvasom
Kánikula és a Fradi szív diadala
Néhány órai alvás után nem könnyű értelmes mondatokat bepötyögni a számítógépbe. Egyrészt ilyenkor, bár vakon gépelek, néha a helyesírás ellenőrző sem tudja eldönteni, hogy magyarul vagy valami halandzsa nyelvet lát maga előtt, másrészt még mindig a tegnap esti mérkőzés hatása alatt vagyok. Bár megpróbáltam a reggeli zuhannyal kiverni magamból a belém ivódott irtózatos kánikula maradványait, de a zsigereimben még mindig érzem a merevséget és a bágyadtságot amit a hőség okozott. Tovább olvasom
Apám kérdései
Az elmúlt napok a hőség elleni védekezésen túl apám szűnni nem akaró kérdéseinek megválaszolásáról szóltak. Szerencsére a légkondik jól működnek, így a nap támadását biztos kézzel vertem vissza, de 83 éves apám felém zúduló érdeklődése már sokkal nagyobb problémákat jelent. Persze én vagyok a hibás, hiszen megmutattam az örmények elleni 3:0-ás mérkőzés összefoglalóját, melynek láttán olyan mosolyt láttam az arcán, amely mostanság nem volt rá jellemző. Lelkesen bólogatott és kérdezett, visszajátszást is kért, mert annyira tetszett neki amit látott. Vagyis csak 15 percet láthatott, mert előttem tisztázatlan jogi körülmények miatt a tévék nem adhatták a meccset. Tovább olvasom
Visszatértünk Európába
Amikor először meghallottam, hogy a szerencse melyik csapatot sodorta az utunkba az Európa-Ligában először önkéntelenül is James Joyce regénye az Ulysses jutott eszembe annak ellenére, hogy annak aztán semmi köze a Fradihoz, de még a labdarúgáshoz sem. Az persze nem tudom, hogy az örmény csapat vajon gondolt-e arra, hogy a 2006-os névváltoztatásuk majd milyen gondolatot fog ébreszteni bennem, de hát elég kicsi az esélye annak, hogy 2000-ben Dinamo 2000 FC néven alakult, majd az új szponzor hatására FC Ulisses névre keresztelt jereváni csapatot egy 2011-es leendő ellenfél történetével foglalkozó oldal egyik szerkesztőjének kusza gondolatai foglalkoztatták annak idején. Tovább olvasom
Novák Dezsőnél jártunk!
Novák Dezső
Egy gyors telefon, időpont egyeztetés, üzenet szerkesztőtársamnak, röviden tömören: csütörtök 17 körül felveszlek és megyünk Dezső bácsihoz. Tovább olvasom
EGY TÖRTÉNÉSZ SZURKOLÓ GONDOLATAI
FRADI ITT – FRADI OTT
Ez a Figarót idéző cím azon esetekre utal, amikor a fizika törvényeit látszólag figyelmen kívül hagyva egyszerre két helyen lépett pályára labdarúgócsapatunk. Persze nem arról van szó, hogy ugyanazok játszottak egyszerre két helyen, hanem arról, hogy a klubvezetés vállalva a kockázatot egyszerre két csapatot küldött pályára hivatalos mérkőzésen. S meg kell mondani, általában nem is vallottak vele szégyent. Tovább olvasom
Most vagy soha!
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti cím túlzóan drámai és a valósághoz sincs sok köze, de tény, hogy a vasárnapi döntetlen után a zöld-fehér szívekben most dráma dúl, amit feloldani csak egy győzelemmel lehet a Pápa ellen, mely nem csak három pontot fog érni, de a harmadik helyet is jelenti, plusz megspékelve egy európai nemzetközi szereplés lehetőségével. Most jönnek a fanyalgók, hogy ilyen teljesítménnyel miként lehet a dobogóra jutni, meg aztán minek elindulni a nemzetközi kupában, hiszen már az első fordulóban ki fogunk esni egy luxemburgi vagy egy Feröer-szigeti csapattal szemben. Valami igazság van az előbbi megállapításban, de ez csak abban az esetben lehet érvényes, ha történetesen nem a Fradiról szól.
Mert a Fradi számunkra más kategória. Mérgelődtünk, bosszankodtunk, volt mikor sírtunk is a tavaszi szezonban, és voltak kusza pillanatok amikor a hitünket is elvesztettük, de amiért mindezeken átmentünk, az számunkra az életet is jelenti. Ez is egy drámába hajló jelző, de néha szükség van arra is, hogy az érzéseinket olyan magaslatokba emeljük, mely szinten már nincs helye a fanyalgásnak, mert ott csak az örök csillagként világító három E betű ragyogja be az érzéseinket. Az meg kötelez, az meg kijelöli az utat számunkra. Vasárnap sok minden eldől. Lezárható lesz egy olyan szezon, mely a drámaiság minden kellékét felvonultatta és talán még Szophoklész is megirigyelte volna azt a majdnem tragédiába hajló drámaiságot mely a szereplésünket jellemezte. Tovább olvasom
Visszajátszás: egy kaposvári emlék
Nem tagadom, hogy nem szeretem a húsvéti locsolkodást. Utoljára talán a nagyapám cipelt magával, akinek ez olyan kötelező szertartás volt, mint amikor kiöltözve magával vitt egy Fradi meccsre. Locsolkodni is vonattal mentünk a szülőfalujába (Kecel) és eleinte Pestre is a „zötykölős népi masina” vitt bennünket megnézni a nagy Fradit. A meccsre járás vonzalma megmaradt, a locsolkodásé tovatűnt. A hétfői néphagyomány helyett a testvéroldalunkon legalább négyszer visszanéztem a tegnap MTK elleni gólösszefoglalót.
Jó érzés volt újra önfeledten örülni Schembri csudagóljának, Csizi fejesének és Maróti Béla „replay” mozdulatának, amivel egy pillanat alatt feledtetni tudta a Vasas elleni „tévedését” (megjegyzem, kevés olyan hátvéd van, aki pályafutása során nem téveszti el legalább egyszer a kaput). Mosolyogtató látvány volt Prukner László zakódobálása és Tovább olvasom
Az emlékek szárnyán – A siófoki első gól
Az emlékek néha furcsa játékot űznek velünk. Néha úgy törnek elő, hogy nem is keressük őket, nem is próbáljuk előhívni őket az „archívumunkból”. Tudom, hogy sok agykutató szerint ez soha sem véletlen, hiszen az agyunk azon részén mely elraktározza a múlt képeit, van egy ösztönös kapcsoló, melyet ha megnyomunk, az azonnal munkához lát és megkeresi azt, ami éppen foglalkoztat bennünket. Ehhez meg elég lehet egy szó, vagy elég lehet egy pillanat. Még akkor így van, ha abban a pillanatban éppen más emlékek telepednek ránk és igazán nem is szeretnénk azt, hogy egy másik emlékkép kizökkentsen abból, amely egész lényünket behálózta.
Hajnalban egy ilyen villanás ébresztett. Mikor kinyitottam a szemem és az elmúlt napokhoz hasonlóan nem a várt emlékkép fogadott, egy pillanatig még rosszul is éreztem magam. Vissza akartam aludni, egyszerűen nem akartam tudomást szerezni arról, hogy nem csak egyetlen emlékkép uralhatja a gondolataimat. Pedig belül tudtam, hogy ez szándékos, hogy ez egy üzenet, ez egy olyan pillanat, amiért tényleg érdemes végleg kinyitni a szemem és néhány pillanat erejéig hagyni, hogy átvegye az irányítást a gondolataim felett. Tovább olvasom
Íráskényszer egy felhőfejessel megspékelve
Péntek délután még úgy gondoltam, hogy ha már a válogatott mérkőzés miatt még egy hetet kell várnunk a derbire, egy rendhagyó fotelszurkoló fogja értékelni az esti Hollandok elleni EB selejtezőt. Nagy volt a várakozás, szinte mindenki győzelemről, a magyar foci feltámadásáról írt és remélte azt, hogy annyi savanyú év után végre kijutunk egy nagy nemzetközi eseményre. Nem így történt. Nem először és utoljára vagyok annyira pesszimista és realista is egyben, hogy tudjam, ez kudarc nem utoljára esett meg velünk.
A nagy várakozásnak nyögés lett a vége. Durvábban is lehetne fogalmazni, de nincs sok értelme. A magyar foci ismét visszakerült a helyére, egy álommal ismét kevesebbek lettünk. 0:4 után meg nem éreztem semmilyen kényszert arra, hogy belebújjak a fotelszurkoló bőrébe és lelkesen, biztatóan és megértően írjak egy olyan mérkőzésről ahol úgy alázták a nemzeti mezben öltözött játékosainkat, mintha azoknak soha, semmilyen közük sem lett volna ehhez a csodálatos játékhoz. Ehhez meg nem volt kedvem. Egyrészt az elmúlt két hétben eleve kénytelen voltam vereségekről írni (ráadásul azok még sokkal jobban fájtak is) és egy újabb kudarc már végleg lebénította volna az ujjaimat, másrészt buzog még bennem annyi nemzeti büszkeség, hogy inkább széttöröm a billentyűzetet, mint hogy egy újabb megalázásról írjak. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK