Emlékek szárnyán – Albert Flórián
Zöld-fehér legendák arcképcsarnoka: Császár
A Ferencváros labdarúgás legendás játékosa, Albert Flórián ma ünnepli 70. születésnapját. A „Császár”, a „Flóri”, az „Aranylábú” – mind olyan kedves becenév amit csak a legnagyobbak érdemelhetnek ki. Sajnos élőben csak egyszer láttam játszani, azt is 1974-ben, a búcsúmérkőzésén. Bár rengeteg újságcikk áll rendelkezésünkre a pályafutásáról és mivel naponta foglalkozom a Fradi történetével, ismerem is a legfontosabb állomásokat, de egy születésnapi köszöntőnek többnek kell lennie, mint egyszerű „adatszolgáltatás”. Ezért nem is vállalkozhatok rá, hiszen még nagyon sokan élnek olyanok, akik végig tudták kísérni a Császár legendás pályafutását, személyesen látták varázslatos cseleit, pompás góljait.
Ami a TV-ből kimaradt, Ferencváros – Aalesund FK: 2-1
A 2011.VII.14.-i EL selejtező mérkőzésünk vágatlanul, kommentátor nélkül, csak a “stadion” hangjával 1 óra 35 percben:
Tovább olvasom
73 éve léptek pályára Sárosiék a világbajnoki döntőben
1938. június 19-én Magyarország és Olaszország csapatai mérkőztek meg a világbajnoki címért.
A magyar csapat világbajnoki keetében 8 ferencvárosi játékos is szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III., Toldi, Bíró és Sárosi I. Tovább olvasom
Zöld-fehér legendák arcképcsarnoka: Gyurka
A Ferencvárosi Torna Club ma 112 éves. Ez idő alatt számtalan olyan sikert értek el sportolóink mellyel örökre bevésték nevüket a halhatatlan Fradisták márványtáblájába. Szerkesztőségünk a Fradi nagy családjának történetéből a labdarúgás múltját dolgozza fel. Hisszük azt, hogy ha nincsenek emlékek, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak. De a fény elinal a világegyetem horizontján ha nem gyűjtjük össze azért, hogy felhasználva az energiáját, világítsunk a jelenünk megértéséhez.
A képek és a videók bármennyire is tudnak mesélni, tudjuk, hogy csak a teret lehet fölidézni és fölépíteni. A gondolatok és érzelmek soha többé nem állnak össze pontosan ugyanolyan vegyületté, mint amilyenné aznap, akkor, abban az órában voltak. Mégis vállalkoztunk arra, hogy a Ferencvárosi labdarúgás legendáiról az írott megemlékezéseken túl a multimédia keretén belül is örök emléket állítsunk. Tovább olvasom
FTC – Egy legenda 100 éves
Robert Parizon filmje. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KEK Döntő, 1975.V.14. Dinamo Kijev – Ferencváros 3:0
1975. május 14. ünnep a Ferencváros történelmében. Még akkor is az, ha azon a mérkőzésen ahol a KEK serlegért játszottunk a Dinamo Kijev csapatával, vereséget szenvedtünk. Ritkán adatik meg egy csapat életében az, hogy a vereség is dicsőséget és büszkeséget hoz. Magyar csapatnak meg rég ritkábban.
Ebben is, mint a legtöbb statisztikai összevetésben a Ferencváros érte el a legjobb eredményeket a magyar csapatok közül. KK és VVK győzelem, VVK és KEK döntő, BL és UEFA csoportkörben való szereplés. Mind-mind olyan eredmény és siker, melyre igazán büszkék lehetünk, mert bearanyozták a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmét. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: KEK, 1974.XI.5. Ferencváros – Liverpool 0:0
Nyilasi a védők gyűrűjében
Voltak idők, amikor magyar klubcsapatok még fel tudták venni a küzdelmet az európai élcsapatokkal. Voltak idők, amikor a hazai újságok ilyen föcimmel jelentek meg: „Az FTC a legjobb nyolc között a KEK-ben!”. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1972.IV.19. Wolverhampton – Ferencváros 2:1
Nem könnyű egy muzeális lapszemle során olyan mérkőzésről írni, ahol vereséget szenvedtünk, ráadásul ezzel el is búcsúztunk az 1971/72-es UEFA sorozattól.
Ez volt az első gondolatom, amikor elkezdtem írni a visszaemlékezést, de amikor rápillantottam azokra az eredményekre, melyek lehetővé tették, hogy elődöntőt játsszunk, egyből büszkeség töltött el. Nyolc mérkőzés kellett ahhoz, hogy eljussunk az angol csapat elleni visszavágóig, melyek közül több örökre emlékezetes marad. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK Döntő, 1968.IX.11. Ferencváros – Leeds United 0:0
Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktív játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkísértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, így is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtam, „sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Tovább olvasom
Muzeális bajnoki beharangozó: 1967.IV.16. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3:0
Vannak mérkőzések melyekről egy könyvet lehetne írni. Vannak olyan bajnoki évek melyekről egy prousti regényfolyam sem lenne elegendő. És van olyan mérkőzés mely mindkét verzióban benne lenne, mégsem szabad túl sokat írni róla. Paradox állítás? Meglehet, de már közel fél órája ülök a gép előtt, és az írás helyett inkább csak olvasom a mérkőzésről szóló tudósítást, nézem a „szépia” színben pompázó régi képeket és átadom magam annak a varázslatnak amit a mérkőzésről készült videofelvétel megkopott, megsárgult, és szemcsés képkockáin keresztül a szívünk legmélyéig hatolnak. Egy mérkőzés, melyről egy könyvet lehetne írni, egy mérkőzés abból az évből melyről több kötetet lehetne írni: 1967. április 16. Népstadion: Ferencváros-Újpesti Dózsa 3:0. Tovább olvasom
1966.II.23. BEK, Internazionale – Ferencváros 4:0
Az Inter kerete. A fotót a kék-feketék játékosai dedikálták.
Muzeális lapszemle: VVK Döntő, 1965.VI.23. Juventus – Ferencváros 0:1
1965. június 23. Ez a nap nem rengette meg ugyan a Földet, de minden Ferencvárosi szívébe örökre beköltözött. Piros betűs, vagyis inkább aranybetűs ünneppé vált. Magyar klubcsapat először játszott és nyert is nagy európai kupát. A két háború közötti években voltak közép-európai kupagyőzelmek (a Fradi is nyert két alkalommal (1927, 1938), de azok regionális tornák voltak. A VVK sorozat (az UEFA és a mostani Európai-Liga elődje) egész Európát átfogta, és ha megnézzük, hogy a Fradi milyen sorozat után jutott el a Torinói döntőig (12 mérkőzés) akkor csak a legnagyobb dicséret és büszkeség nyelvén beszélhetünk a nagyszerű diadaláról. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1965.VI.6. Ferencváros – Manchester United 1:0
A hollandok elleni megsemmisítő és megalázó vereség után (2010. június 5. Hollandia-Magyarország 6:1) nem esett nehezemre a számítógép elé ülni és elővenni az esedékes muzeális lapszemlénket. 1965. június 6. Ferencváros-Manchester United 1:0. Bár 45 év telt el azóta és tudom, hogy az összehasonlítás erőltetett egy kicsit, de képtelen vagyok elvonatkoztatni a jelen magyar labdarúgás újabb szégyene és az 1965-os Ferencváros dicsőséges szereplése között. Hatalmas űr tátong, ráadásul a mai napon a magyar válogatottal törölték fel az amszterdami aréna gyepét a hollandok. 1965-ben a Fradi meg a világhírű angol klubcsapatot fogadta a VVK sorozat utolsó előtti állomásán. A tét, a döntőbe jutás.
HOZZÁSZÓLÁSOK