Ónódy az újpesti kapura tör

Bajai születésű volt, ott is kezdte pályafutását egykori csatárunk. A Fradi azonban Pécsről igazolta le a gólerős fiút, aki már az amatőr csapatban is ontotta a gólokat.

Az első bajnoki meccsén rögtön két góllal igazolta, hogy jól döntöttek a ferencvárosi vezetők leigazolásakor. Tulajdonképpen a profik között is megállta a helyét.

Az Újpest elleni két Magyar Kupa döntőben is mindkét gólt ő szerezte. Az 1943/44-es kupakiirásban a csapat legredményesebb játékosának bizonyult nyolc góljával.

Bajnoki meccsen a Vasas ellen mesterhármast is szerzett!

Onódi, Sárosi III., Sárosi I., Kiss Gyula és Rudas

Nagy Béla írásainak felhasználásával

Egykori saját nevelésű védőnk az amatőr gárdában három éven át rúgta a labdát, de az első csapatban mindössze egyszer szerepelt.

Az 1938/39 évi ezüstérmes csapatban az Elektromos ellen lépett pályára.

Évfordulók:

31 éve született Fodrek, Branislav
92 éve született Nagy Béla
39 éve hunyt el Ónodi II. Béla
34 éve született Sitku Illés

Mérkőzéseink ezen a napon:

1956. Népliget, Bp. Kinizsi – Bp. Szikra: 4-0, MK
1994. Üllői út, Ferencváros – Sturm Graz: 2-0, nemzetközi barátságos
2008. Budafok, Ferencváros – AC Nitra: 2-0, nemzetközi barátságos
2011. Nagyvárad, FC Bihor – Ferencváros: 1-3, nemzetközi barátságos

Összesen: 4 mérkőzés, 4 győzelem, 11 – 1 gólkülönbség

Ezen a napon játszott először a csapatunkban:

2008. Shaw, Paul

Csak így emlegetik őket. Mintegy százan vannak, az ország legkülönbözőbb pontjain élnek, s ők jelentik az összekötő kapcsot az FTC Pártolótag Iroda és a jelenlegi ötezer fős pártolótagság között. Összegyűjtik területükön a tagdíjat, képviselik a tagok érdekeit, részt vállalnak a Fradi ajándéktárgyak, kiadványok terjesztésében. Tevékenységüket a zöld-fehér színek szeretetétől indíttatva végzik társadalmi munkában, legtöbben már hosszú évek, sőt évtizedek óta.

A Ferencváros egyesületi vezetése minden év tavaszán — munkájuk elismeréseként — vendégül látja e lelkes társadalmi aktíváit. Ebben az évben a pártolótag szervezők országos értekezletét március 13-án 11 órakor tartották az Üllői úti klubház nagytermében. A hatvannál több megjelent vendéget Kovács Imre az FTC Tájékoztatási és Propaganda Bizottságának elnöke köszöntötte. Ezután Losonci Tibor a Ferencváros ügyvezető elnöke mondott köszönetet a tagszervezőknek áldozatos munkájukért, majd pedig mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatót adott az egyesület múlt évi eredményeiről, a jelenlegi gondokról, tervekről. Külön szólt azokról a szakosztályokról (birkózás, kajakkenut, amelyeknek elsősorban van esélyük arra, hogy a Los Angeles-i Olimpián méltóképpen képviseljék az FTC-t. A mindenkit leginkább érdeklő labdarúgó szakosztályt illetően is bizakodását fejezte ki, s elmondta, hogy az utánpótlásnál is hamarosan kedvező fordulat várható.
A tájékoztatót a vendégek kérdéseinek, javaslatainak megválaszolása követte.
Losonci Tiborhoz a legtöbb kérdést az elmúlt időszak átigazolási ügyeivel kapcsolatban intézték.

Losonci, Havasi, Kovács, Novák

Novák Dezső a labdarúgók vezető edzője elsősorban a csapatépítés rejtelmeiről beszélt, hiszen mint általában, a típuskérdések most is a következők voltak: miért nem x játszik egy bizonyos poszton, és miért nem Y, miért van ez a játékos a csapatban és miért nincs amaz?

Végül Havasi Mihály technikai vezető ismertette a szakosztály jelenlegi létesítmény ellátottságát.

Zárszavában Kovács Imre meghívta a szervezőket a délutáni FTC—Ózd bajnoki mérkőzésre, s a vendégek bizonyára jól szórakoztak az 5:1 arányú hazai győzelemmel végződött találkozón.

A veszprémi pártotótagok nevében Fürdős Károly és fia az FTC— Ózd mérkőzés előtt felkeresték Nyilasi Tibort, hogy átnyújtsák a veszprémiek ajándékát: egy FTC címeres herendi hamutartót. Tibi két góllal mondott köszönetet...

A Pápai Fradisták Baráti Köre

A tagszervező értekezlet után egy kedves eseményre is sor került. Pintér József egykori budai labdarúgó saját szerzeményű, a Fradi 23. bajnokságát ünneplő dalt tartalmazó kottát adott át a legeredményesebben dolgozó tagszervezőnek. Pápa város és környéke 130 (!) tagot számláló pártolótag csoportjának vezetője, Gerlei Ferenc ideális riportalany, nem kell sokat biztatni, hogy elmesélje a Fradihoz kötődésének történetét:

— A Fradival való első találkozásomat egy harapós kutyának köszönhettem. 1932-ben, 11 éves gyermek lévén minden szabadidőmet a grundon töltöttem, ahol a késő esti órákig tartó mérkőzéseket vívtunk. Egy ilyen esemény után hazafelé menet egy kutya megharapott. Ennek kivizsgálására Magyarországon abban az időben egy lehetőség volt, mégpedig Budapesten a Pasteur Intézetben. Ide utaztam fel Pápáról édesanyámmal, s Pesten élő nagybátyáméknál szálltunk meg. Úgy terveztük, hogy a kezelésen túl pár napot a fővárosban töltünk, ekkor vitt el magával a nagybátyám Újpestre az Újpest—Ferencváros rangadóra. A Fradi 5:0-ra győzött, ez a mérkőzés része volt a mindmáig egyedülálló 100 %-os bajnokságnak. A győzelmen, a lenyűgöző játékon túl igen nagy hatással volt rám az a fanatikus drukker-sereg, amely megállás nélküli bíztatásban részesítette a csapatot. Ez az áprilisi délután hozott össze a Fradival. Pápára hazautazva állandóan figyelemmel kísértem a csapat szereplését, s már abban az időben is akkor esett jól az ebéd, illetve vacsora, ha győzött a Ferencváros.
Ilyen előzmények után kerültem kereskedelmi tanulónak Budapestre, s nem is kell mondanom, hogy Fradi meccs nélkülem nem létezhetett akkoriban. Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen abban az időben számos felejthetetlen mérkőzést láthattam, s olyan játékosokat ismerhettem meg, akiket sokan csak könyvekből való visszaemlékezésekből. Különösen nagy hatást gyakorolt rám Sárosi, Takácsi II, Toldi, Lázár…
Múltak az évek, jött a hadifogság. A Fradiról e nehéz körülmények között sem feledkeztem meg, éppen úgy hiányzott, mint a családom, szeretteim. A tábor lakóinak zöme, kezdve a szimpatizánstól a fanatikusig Fradi drukker volt. A barakban a Fradi sarok körül — ami abból állt, hogy kivágtuk és kiragasztottuk a „Hajrá Fradi” feliratot – esténként mindig felidéztük szeretett csapatunkkal kapcsolatos élményeinket, emlékeinket.
Azóta hosszú idő telt el napjainkig, vonzódásom a Fradihoz azonban mitsem változott. Még most is igen jóleső érzéssel gondolok vissza a régiekre: az emberként is példaképül állítható Kispéterre. Mátraira, Dalnoki klubhűségére, a csupaszív Rákosira, Szőke szabadrúgásgóljaira, a biztos ítélet végrehajtó Novák Dezsőre, és nem utolsósorban Albert szellemes, utolérhetetlen játékára, góljaira, amikért külön is érdemes volt kimenni az Üllői útra.

Aki e történetet elmesélte, Gerlei Ferenc, a pápai járási hivatal kereskedelmi osztályvezetőjeként ment a közelmúltban nyugdíjba. Most egy friss történetet beszél el nekünk:

— Pápán és környékén korábban is sok Fradista élt. A múlt évben, 1981-ben határoztuk el, hogy szervezett keretekről gondoskodunk, megalakítottuk a Pápai Fradisták Baráti Körét.

A belépést feltételekhez kötjük, csak azt vesszük fel, aki bizonyos tájékozottságot árul el a klub történetével kapcsolatban feltett kérdéseinkre adott válaszában.

Közösségünk szinte „népfront’ jellegű, hiszen például függetlenített pártmunkástól kezdve lelkészig, a legkülönfélébb foglalkozási ágak képviselői tartoznak tagjaink sorába. Örülünk, hogy a 130 fős létszám 40%-át a fiatalok alkotják.

A 30 ezres Pápa központjában a Húskombinát biztosít számunkra klubhelyiséget, ezt a bejáratnál címerrel díszített „cégtábla” is hirdeti. Hétfőnként – átlagosan 50-60 fő jelenik meg — tartunk kötetlen, baráti összejöveteleket, ahol természetesen a Fradi a fő téma, de az aktuális napi dolgok ís szóba kerülnek. Van büfé, biliárd, asztalitenisz, társasjátékok, újságok, folyóiratok, és TV biztosítja még a kulturált kikapcsolódási lehetőséget.

Évente kétszer tartunk „irányított foglalkozást”, amelyeken a vezetőség beszámol a végzett munkáról, megbeszéljük a teendőket. A segítőim Farkas Gyula a Húskombinát SZB titkára és Kocsis Zoltánné pedagógus. A múlt évben az FTC kilenc budapesti, illetve vidéki mérkőzésére szerveztünk közös utat. A Fradi propaganda bizottságától rendszeresen kapunk képanyagot, amit a klubunkban kiállítunk. Szeretnénk továbblépni, szorosabbá tenni a kapcsolatot a Ferencvárossal. Tagjaink nagyon várják, hogy az első vendégek ellátogassanak hozzánk a Fradiból egy baráti beszélgetésre, élménybeszámolóra.

Ez tehát a pápai „Fradi kolónia” megalakulásának története. Gerlei Ferencék példát mutattak. Az utóbbi időben a magyar szociológusokat erősen foglalkoztatja az úgynevezett spontán közösségeink hiánya, amelyek pedig jellegüknél fogva hozzájárulhatnak a személyiség fejlődéséhez, kedvező formálódásához. Nagy visszhangot keltett e témában például Hankiss Elemér szociológusnak a Valóság című folyóiratban is megjelent tanulmánya, „Közösségek: Válság és hiány”.

Nos, Pápán sikerült egy tartalmas, a szabadidő kulturált eltöltését is segítő közösséget kialakítani. S csak örülni tudunk, hogy e közösség kialakulásában az alapot a Fradi szeretete nyújtotta.

Magyar Zoltán
Fradi műsorlap – 1982.április

Dalnoki Jenő

Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.

Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Bajnoki pályafutásával ellentétben a válogatott találkozókon egyszer sem állították ki. Legnagyobb párharcait az MTK jobbszélsőjével, Sándor Csikarral vívta. A futballpályán ellenfelek, a magánéletben barátok voltak.

A kiváló balhátvéd élete első meccsét az első csapatban jobbhátvédként kezdte (Dalnoki, Kispéter, Szabó) egy Béke Kupa meccsen. A szétszedett Fradi 2-1-re kikapott a Dózsától… Dalnoki a klub egyik markáns egyénisége ifistaként mutatkozott be a felnőttek között. Mint a tudósításokból kiderült, már akkor is kemény volt.

-A sors úgy alakította a pályámat, hogy az FTC kölyök-csapatában kezdtem, ott jártam végig az ifin keresztül a lépcsőket, majd 1950-ben a felnőtt csapat tagja lettem. Na, persze nehezen játszottam be magam. Emlékszem, hogy 1951-ben volt egy Kinizsi - Szombathelyi Törekvés mérkőzés, amelyen feltétlenül jól kellett játszani és győzni. ha állandó csapattag akartam maradni. Zúgott a zsúfolásig megtelt lelátó. Mondta is szegény Kispéter Miska, az én legnagyobb és leghűségesebb példaképem:

Dalnoki Jenő

- Fiúk, az Üllői úton játszunk. Velünk dobog a nézők szíve, segítenek, s ha látják, hogy igyekezünk, valósággal befújják a labdát az ellenfél kapujába!

- Igyekeztünk is, és végül győzelemmel hagytuk el a pályát. Nekem egyre jobban ment a játék, 1952-ben az olimpiára is kijutottam, és egy mérkőzésen szóhoz is jutottam! Mivel végül arany lett a dologból, így nagy örömömre én lehettem a klub első olimpiai bajnok futballistája. Amikor hazajöttünk az olimpiáról, engem is behívatott Farkas Mihály a korszak rettegett minisztere. Felszólított, hogy lépjek át a Honvédba. Megtagadtam. Mire a következő éjszakán eljöttek a lakásomra, megbilincseltek és bevittek katonának. Ez volt Farkas Mihály válasza, holott a kihallgatásnál kijelentette, hogy akceptálja, ha valaki kitart szeretett klubja mellett. Én pedig a Fradiban nevelkedtem, onnan indultam, és az életben soha egyetlen percet más egyesületben nem játszottam! Másfél évtizeden át rúgtam a labdát az FTC első csapatában, voltam bajnok és kupagyőztes csapat tagja, ferencvárosi csapatkapitány. 1966-ban Ózdon játszottam utoljára a Fradiban. 34 éves voltam… A mérkőzés után nem adtam vissza a cipőm, hanem a „csuka” fehér talpát aláírattam a játékostársaimmal. Ezt a cipőt ma is őrzöm… A búcsú akkor nagyon fájt, s amikor ránéztem a cipőkre, összeszorult a szívem. De mert a sors úgy hozta, hogy végül is nem kellett eltávolodnom a labdarúgópályák világától, a Ferencvárostól, megnyugodtam. Edzőként kezdtem azt, amit játékosként már egyszer végigcsináltam. A fiatalok csapatától indultam és pár év múlva a bajnokcsapat edzője lettem. Ezek a dolgok már közismertek, nap mint nap foglalkozott velem a sajtó, a közvélemény. Sikerek, balsikerek idején egyaránt…

Dalnoki Jenő

Dalnoki Jenő személyével kapcsolatban edzői pályafutása is figyelemreméltó. A Ferencvárosi Torna Club történetében ő az az edző, aki a legtöbb mérkőzésen dirigálta a zöld mezeseket. A mennyiség minőséggel is párosult.

Ismerve napjaink edzői körforgását, valószínűsíthető, hogy évtizedekig nem dönti meg senki ezt az egyedi edzői rekordot az Üllői úton. Edzői pályafutását megbízott edzőként három mérkőzéssel kezdte 1970 szeptemberében (Csepel, Liverpool, Videoton). 1973-ban immár vezető edzői kinevezést kapott.

Edzői sikereinek fontosabb állomásai: KEK-döntőbe jutás veretlenül (1975) bajnoki cím (1975/76) és a híres „Csikócsapattal”, három MNK-nyerés (1973/74, 1975/76, 1977/78), elsőség a Téli Kupában valamint az FTC úgy nyerte az MLSZ Kupát, hogy 5-1-re legyőzte a Világ Kupát nyert Estudiantes csapatát! Dalnoki kezei alól sorra kerültek ki a tehetségek az Üllői útról. 1978. áprilisáig ült a Fradi kispadján, majd az ifjúsági válogatott kapitánya is volt két éven át. 1982-től Tatabányán folytatta edzői pályafutását.

Dalnoki Jenő hosszú évtizedek után megvált a Ferencvárostól. A Fiatalok Órája c. műsorban így nyilatkozott:

- A jelenlegi balsiker ellenére is azt mondom, csodálatos volt ez a 32 év. Volt benne ugyan sok rossz, de ha még egyszer lehetne kezdeni, akkor is így tennék. Az 1975/76-os bajnoki vacsorán egy neves vezető felállt és ezt mondta rám mutatva:

„Ez az az ember, aki a zöld-fehér zászlót soha el nem hagyta!”

- Én, mint játékos elmehettem volna az ötvenes években bármilyen más klubhoz. Maradtam. Egyedül voltam akkor a csapatunkból válogatott. Hajtottam, méghozzá annyira, hogy játékostársaim megajándékoztak egy herendi porcelán medvével, mert egy harcos medvének tartottak. Úgy őrzöm ezt is, a többi emléket is. Azzal szeretném befejezni, bár tudnék olyan szépen beszélni, mint némely ember, de sajnos nekem nincs olyan szép szókincsem. Én nagyon szépen köszönöm a szurkolóktól a támogatást, attól az időtől kezdve, hogy amikor még így kiabáltak felém „Puha vagy Jenő!”, egészen mostanáig. Volt aki így kiabált, volt aki úgy kiabált. Úgy éreztem, hogy a többség önmagában ezt mondja: van egy ember, aki 32 évig kitartott egy zászló mellett, akkor az dicséretet érdemel. Én pedig ezentúl is kitartok.

A második korszak 1985-től kezdődött. A két bajnokságban elért két ötödik helyezés után Dalnoki edzői pályafutása az Üllői úton véget ért. Pedig ha nincs az a ZTE elleni hazai vereség, majdnem biztos, hogy Dalnoki eléri a 400-as edzői jubileumot.

Dalnoki Jenő a futball mellett régi könyvek és ritkaságok szenvedélyes gyűjtője valamint Petőfi költészetének nagy hódolója volt.

Pongrácz György, Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával

dr. Páncsics Miklós

A megbízhatóság mintaképe volt dr. Páncsics Miklós klubcsapatában és a válogatottban egyaránt. Olyan labdarúgó, akit nem kellett nógatni az edzéseken, csinálta magától a gyakorlatokat, sőt külön is edzett, amikor szükségét érezte. Viselkedése a pályán és azon kívül egyaránt szerény, nem kedvelte a villogást. A játékát is az egyszerű célszerűség jellemezte. Magas szinten sportolt és tanult is egy időben.

- Hogyan került a Ferencvároshoz és mikor?
- Garán, Bács megyében születtem és tizennégy éves koromban kerültem a fővárosba, a szerb-horvát gimnáziumba. Tizenhét éves voltam, amikor az egyik barátom írt Tátrai Sanyi bácsinak, hogy felhívja rám a figyelmét. Meghívott próbajátékra és azonnal le is igazoltak az ifjúsági csapathoz, amelynek edzője Mészáros Dodó bácsi volt.

- Nem késő tizenhét éves korban kezdeni a labdarúgást?
- A mai szemlélet szerint késő, de hozzáteszem: bár nem sportoltam egyesületben, de szabad időm nagy részét labdarúgással és egyéb sportokkal töltöttem. Nem szakszerű irányítással, de én is gyerekkoromtól gyakoroltam.

- Rengeteg szép élmény részese volt a Ferencvárosban és a válogatottban is. Mire emlékezik legszívesebben?
- Az első nagy élményem, amikor a Fradi ifivel megnyertük a Casale Monferató-i tornái. Ez egy kisváros Milánó mellett és arról nevezetes, hogy ott született az olaszok egyik legendás hírű játékosa – Caligaris, aki a pályán halt meg. Az ő emlékére rendezik meg rendszeresen az ifjúsági tornát. A másik nagy élményem a mexikói olimpiai győzelem és a harmadik a riói 0:0 a világbajnok ellen, amikor csapatunkat éppen átszervezték.

- Milyen adottságokat tart legfontosabbnak ahhoz, hogy valakiből jó középhátvéd váljék?
- Az egész védelem szervezése, irányítása a középhátvédre hárul. Az edzők általában úgy szokták jellemezni, hogy a kapus után a legfelelősségteljesebb poszt. Elég csupán egyetlen kis hibát elkövetni és az ellenfél már csak a kapussal áll szemben. Rendszerint gól születik abból, ha a középhátvéd „kihagy”. Általában az egy szinten hosszú ideig megbízható formát nyújtó játékosokból lesz jó középhátvéd. A gyorsaság, a jó rúgótechnika és egyéb adottságok mellett feltétlenül szükséges, hogy legyen irányító képessége, a körülötte játszók között megfelelő tekintélye. Ez is összefüggésben van azzal, hogy hosszú időn át, megbízhatóan játsszon, mert ezzel szerezheti meg a tekintélyt.

- Ki volt a legkellemetlenebb ellenfele?
- Magyarországon az újpestiek csatársora úgy, ahogy volt: Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó, az MTK-ból Szuromi. A külföldiek között nagyon sok kellemetlen játékossal kerültem szembe.

Horváth Api, Páncsics, Havasi, Varga Zoli, Fenyvesi dr.

Ha Páncsicsra emlékezünk, egy olyan tényt említünk, amit ma már szinte mindenki elfelejtett. Ő volt az első magyar labdarúgó, aki a Népsporttól az első 10-es osztályzatot kapta! Méghozzá egy nem mindennapos rangadó után: FTC-Ú. Dózsa 2-0! Az időpont 1972. április 15. A helyszín a Megyeri úti stadion volt! A mérkőzés után nagy tapsot kaptak a fiúk, különösen a mezőny legjobbját, Páncsicsot éltették a szurkolók.

Azután lassan elhalkultak a tapsok – fél éves sérülés, tartalékcsapatba kerülés – és bizony 1974 tavaszán már csak egyetlen bajnoki mérkőzés.

A Ferencváros színeiben több, mint háromszáz alkalommal lépett pályára. Háromszoros magyar bajnok (1964, 1967, 1968), 1972-ben kupagyőztes csapat tagja. Az 1967/68 évi VVK döntős és az 1971/72 évi UEFA kupa elődöntős csapat tagja. Olimpiai bajnok (1968), ezüstérmes (1972) és Európa bajnoki negyedik helyezett (1972). Az év labdarúgója 1972-ben.

Az új Üllői úti stadionban ferencvárosi mezben azután már nem is játszott. A Honvédba került, Pusztaival cserélte el a két klub a két játékost. Csak amíg Pusztai a Fradiban másodvirágzását élte, és 24 alkalommal bekerült a válogatottba, addig Páncsics a Honvédból már nem viselte a címeres mezt.

Ez a klubcsere akkor sokakban váltott ki elhidegülést Páncsiccsal szemben. A tény azonban tény marad: Páncsics minden idők egyik legjobb ferencvárosi védőjátékosa volt! Pályafutásáról Rózsa András lényegretörő mondataiból idézünk, amelyek a Népsportban jelentek meg 1977 januárjában.

Ez a nagycsontú, nyílt tekintetű férfi a Ferencvárosban kezdte a labdarúgást 1961-ben. Fradistaként lett 37-szeres válogatott, olimpiai bajnok, olimpiai ezüstérmes. Akkor vállalta a nagy múltú egyesület csapatának az összefogását, amikor majdnem széthullott a gárda. Akkor vált a magyar válogatott oszlopává, amikor csaknem szétzüllött a csapat. Akkor hirdette a sok edzés, a sok munka igéjét, amikor az szinte bűnnek számított. Akkor volt nyílt beszédű, amikor mások szerint hallgatni volt érdem. És amikor mennie kellett a Ferencvárosból — hiszen kár lenne bármit is magyarázni, mennie kellett — emelt fővel ment, mert szeretett volna bizonyítani. Különös játéka a sorsnak, hogy ez számára a Honvédban csak elvétve adatott meg.

Ugyanebben a cikkben Páncsics feleségének — egyébként 1976-ban Miklóssal együtt doktoráltak! — volt egy elgondolkoztató mondata:

- Nagyritkán, ha elengedjük magunkat, azért mi, újdonsült piros-fehér szívűek is rekedtségig énekeljük a Fradi-indulót…

1981-ben a Bp. Építők csapatában hagyott fel az aktív játékkal. Visszavonulása után mégis a „címeres mezesek” közé került: 1982-től 1987-ig az MLSZ főtitkára volt! A klub történetében ő a második, aki ezt a posztot elérte.

Az MLSZ első főtitkárát Horváth Ferencnek hívták, aki 1901-ben még az FTC-ben focizott, 1902-es és 1903-as években pedig főtitkára volt a testületnek… Nyolcvan évvel később pedig ismét egy volt ferencvárosi labdarúgó került ebbe a pozícióba!

Még egy nevezetes beosztást is magáénak mondhat Páncsics Miklós. Három idényen át ő volt az FTC labdarúgó-szakosztály menedzser igazgatója (1997-2000).

Józsa, Haaz, Páncsics, Csank, Vass László

Nagy Béla írásainak felhasználásával, fotók: Józsa Miklós, Lakat T. Károly

Grosics Gyula

A MATEOSZ, a Teherfuvar, a Bp. Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. 

A dorogi származású „fekete párduc” a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Csaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során Domonkos, Zsák, Platkó és Szabó Antal méltó utódjának bizonyult. Nemcsak világklasszisokat jellemző képességei voltak, hanem „újdonsággal” is szolgált: szinte az egész saját térfelet működési területének tekintette. Nagyszerű érzékkel irányította a védelem munkáját. Együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett elhárítani a fenyegető veszélyt. Ezért világszerte a magyar válogatott „negyedik hátvédjeként” emlegették. A labda azonnali és pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott. A kapusok speciális tulajdonságai közül különösen a ruganyossága és a reflexei voltak egészen kiválóak. Kivételes képességei megbízhatósággal is párosultak. Az „aranycsapat” egyik legbiztosabb pontja volt. Nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették. Világbajnoki szerepléseit azonban sorozatos balszerencse kísérte. Ő az első tatabányai labdarúgó, aki a legjobbak között szóhoz jutott. (Klubcsapatának bajnoki sikereiben is nagy érdemeket szerzett.)

Miután aktív labdarúgó pályafutásának végefelé nem jöhetett a Ferencvároshoz, így 2008-as leigazolásával tulajdonképpen gesztust gyakorolt a klub a Fekete Párduc felé. Már betöltötte a 82. életévét, amikor pár perc erejéig őrizhette a zöld-fehérek kapuját.

Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával

Évfordulók:

6 éve hunyt el Dalnoki Jenő
86 éve született Grosics Gyula
68 éve született Páncsics Miklós dr.

Mérkőzéseink ezen a napon:

1912. Üllői út, MAC – Ferencváros: 2-9, NB1
1981. Buenos Aires, San Lorenzo – Ferencváros: 0-0, nemzetközi barátságos
2004. Budatétény, Ferencváros – Politechnika Temesvár: 3-1, nemzetközi barátságos
2009. Málta, Málta – Ferencváros: 3-1, nemzetközi barátságos

Összesen: 4 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 13 – 6 gólkülönbség

Ezen a napon játszott először a csapatunkban:

1981. Mörtel Béla

Ezen a napon játszotta egyetlen mérkőzését a csapatunkban:

2004. Cristescu, Marian

Ezen a napon ült először az FTC kispadján:

2004. Pintér Attila

2007.01.11.

Levelet hozott a postás az Üllői útról. Ezt egy olyan régi Fradista, mint például én, nyilván örömmel fogadja, s izgatottan nyitja fel a borítékot. A levél elolvasása után azonban az örömöm elszállt és mérhetetlenül szomorú lettem. Nem azért, mert a tagdíjfizetési felszólítást tartalmazta, hanem azért, mert közölték, 2011-ben 144 fizető tagja volt a Ferencvárosi Torna Clubnak!

Tulajdonképpen büszke lehetnék arra, hogy Magyarország legnépszerűbb egyesületének a 144 fizető tagja („TOP 144”) közé tartozom. De nem vagyok büszke, hanem végtelenül mérges és elkeseredett. Hol van a több százezer Fradi drukker, mi az oka a távolmaradásuknak?

Az elsődleges ok bizonyára az, hogy az elmúlt évtizedekben elszállt a Fradi vezetésébe vetett bizalom az áttekinthetetlen pénzügyi helyzet, a csőd közeli állapot miatt. Nyilvánvaló, hogy egy feneketlen kútba kevesen hajlandóak bedobni a pénzüket. Pedig volt egy óriási lehetőség, a vezetőinknek ki lehetett volna használniuk azt a szomorú helyzetet, időpontot, amikor a futball csapatot jogtalanul kizárták az első osztályból. Ekkor nagyon sokan megmozdultak, még a „bóbiskoló” Fradisták közül is.

A 2006. évi felhívás, hogy „Legyél Te is a Fradi tagja! Segíts, hogy tovább doboghasson a Fradi szív!”, elindított valamit, de a kezdeti fellángolás és pár ezer jelentkezés után a lelkesedés alábbhagyott. A 2007-re kitűzött 2500 fős célt nem sikerült elérni. Már akkor többen kifogásoltuk, sokalltuk az egységes, 12.000,-Ft-os tagsági díjat, de nem találtunk meghallgatásra. Ezt a helyzetet tovább rontotta, hogy 2009-ben 18.000,-Ft-ra, majd 2010-ben 20.000,-Ft-ra emelték a tagsági díjat anélkül, hogy különösebb toborzási munka indult volna el. A kedvezőtlen taglétszám miatt a legutóbbi emelést többen helytelenítettük, de ez is zárt fülekre talált. Mivel a megemelt összeget sokan már nem tudták befizetni, közölték velük, hogy kizárták őket a tagok sorából. Mindezek eredménye a mai helyzet, a 144 fizető tag!

Az egységes tagdíj befizetéséért cserébe mit kap a 144 fizető tag? Semmit! Még egy baráti levelet sem! Már az is nagy előrelépés volt, hogy idén, a fizetési felszólítás mellé kaptunk egy poszternaptárt. Persze mit is várhatnánk el egy szegény, 144 fizető taggal rendelkező egyesülettől?

Javasolnám a Tisztelt Vezetőségnek, hogy használják ki az Internet adta lehetőségeket és – ha még nem tették meg – tekintsenek bele egy-két európai sztáregyesület (Bayern München, Rapid Wien) honlapjába, tagsági rendszerébe, elvégre hazai szinten mi is azok vagyunk! Természetesen egy az egyben nem lehet azokat átvenni, de ötletet lehet belőlük meríteni. A szinte általánosnak mondható differenciált tagdíj (felnőtt, tanuló, nyugdíjas) mellett közlik azt is, hogy milyen előnyökkel jár a tagság (pl. 15% kedvezmény az éves bérletnél, 10% kedvezmény a shopban, a klub magazinjának ingyenes postázása).

Mindezeket azért merem leírni, ajánlani, mert 2007-től rendszeresen fizetem a tagdíjat. Emellett ugyanabban az évben tagja lettem – az azóta sajnos megszűnt – FTC Pártolói Egyesületnek is, mivel többet akartam segíteni szeretett egyesületemnek, mint egy „sima” FTC tag. Ott is fizettem a tagdíjat, anyagilag támogattam a női kézilabdások, a jégkorongosok segítését szolgáló felhívásokat, csatlakoztam több jótékonysági támogatáshoz…

Mit tehetek még az egyesületért? Anyagilag hozzájárultam az egyesület átvilágítási költségéhez is, aktív tagja vagyok az FTC Baráti Körnek, rendszeres bérletes és meccsre járó vagyok. (A kizárás évében két bérletet vettem!) Képességeim és lehetőségeim szerint hozzájárulok a Fradi család erősítéséhez.

Tisztelt Vezetőség! Kedves Fradisták! Gondolkozzunk együtt a tagsági rendszer javításán, a pártolói tagság lehetőségének megteremtésén, a szunnyadó szimpatizánsok érdeklődésnek felkeltési módszerén, hogyan lehet a bizalmat visszaszerezni, és ezáltal az egyesületet segíteni!

Budapest, 2012. február 2.

SzB – Balaginho

U.i.: Bár nyugdíjas lettem, a 2012. évi tagdíjat február 28-ig befizetem, mert bízom az utóbbi évben észlelt pozitív változások folytatásában. Hogy jövőre is meg tudom ezt tenni, az nem biztos. A levélben felkínált, szintén február 28-ig teljesítendő nevetséges részletfizetési lehetőséggel nem kívánok élni.

SPORT plusz

Az elmúlt évben már megpróbáltunk interjút készíteni Tóth Bencével. Akkor nem sikerült. A Ferencváros kommunikációs stábja, élén Nyíri Zoltánnal és Féderer Andreával ugyanis nem engedélyezte. Az volt a kifogásuk, hogy Tóth Bence mérkőzésre készül, és az interjú megzavarná a felkészülésben.

A mérkőzés még odább volt (négy napra), s mint kiderült, Tóth Bence nem is játszott azon a találkozón…

Sajátos helyzetbe kerültünk.

Az FTC vezetői, konkrétan Nyíri Zoltán korábban azt kérte tőlünk és gondolom másoktól is: cikkeinkkel segítsük a Ferencvárost.

Az lett volna a célunk. Tóth Bence már akkor is (még Prukner Lászlónál) problémás eset volt, messze nem úgy játszott, ahogyan képességeitől tellett volna. Úgy gondoltuk, segítünk ennek tisztázásában. Hiába.

Azóta eltelt néhány hónap és nemrégiben Tóth Bence a Pápa játékosa lett. Gondoltuk: ismét megpróbáljuk megszólaltatni. Mint jól nevelt diákok, a Pápa vezetőihez fordultunk, akik abszolút pozitívan álltak hozzá, nemhogy akadályoztak volna, hanem segítettek, telefonszámot adtak és Tóth Bencét is pillanatok alatt előkerítették. Pedig Tóth ott még nehezebb helyzetben van, mint az Üllői úton, hiszen egy új közegben éppen a beilleszkedésével van elfoglalva, de úgy látszik, Pápán egészen más szelek fújnak, mint a fővárosban.

Azóta, a korábbi eset óta egyébként megromlott a viszonyunk az FTC kommunikációs vezetőivel, merthogy ezt azért mi sem nyeltük le, a történteket lapunkban lereagáltuk. Hiszen ez nem egyszerű tiltás volt, hanem, mondhatni, görcs. Mi baja lett volna egy beszélgetésből Tóth Bencének, vagy a Fradinak? Semmi.

Úgy gondoltuk, itt egyesek fordítva ülnek a lovon, rossz a beállás, és időnek kell eltelnie, míg a kommunikációs hölgyek és urak helyre teszik az Üllői úton magukat, illetve, mire rájönnek: nem a nyilvánosság az FTC legfőbb problémája.

Kétségtelen: sokan afféle kormánycsapatnak titulálják őket, mivel a telkek visszavásárlásában állami segítséget kaptak és pártvezetők is állnak az élükön. Már megírtuk: a Sport plusz olvasóinak 15-20 százaléka ugyan Fradi drukker, de a Fradiról szóló írások, a Fradi vezető anyagok megjelente után mindig csökken a 2011-ben egyébként duplájára nőtt példányszámunk. A többi 80-85 %-ot ugyanis irritálják a Fradi cikkek. Rengeteg olvasói levél érkezik (csak a töredékét közöljük), amelyekben ki is fejtik: igazságtalannak érzik, hogy a Fradi ekkora támogatást kap, ők pedig kevesebbet, vagy annyit sem.

Mi ezt másképp láttuk, látjuk. Ahogy számos cikkben kifejtettük, válaszlevélben megírtuk: a Fradit nem lehet veszni hagyni. Az elődök hibáit helyre kell tenni, a Ferencvárosnak nevéhez, rangjához méltó esélyt kell adni.

Igenám, de ennek elfogadtatásában az FTC sajtósainak nagy szerepük lenne. Nem kivagyi módon, hanem szépen, szerényen kellene viselkedniük, úgy, mintha tényleg „csak” sajtósok lennének és nem többek.

Azóta egyébként nem fordultunk hozzájuk – csak egyszer, akkor sem önszántunkból. Nemrégiben, miután a Békéscsaba edzője kígyót-békát kiabált a Fradira, természetesen szót szerettünk volna adni a másik félnek, Détári Lajosnak. Féderer Andrea úrnő azonban, ahogy megtudta, hogy a Sport plusz keresi, megtiltotta Détárinak a nyilatkozatot. Lehet, hogy ettől lett egy jó napja. De rájöhetne ő is végre: a futball, a Fradi nem az ő presztízséről szól. Ezt a klubot valóban szolgálnia kellene, nem pedig hasonlóan nehéz helyzetekbe hoznia, mint például úgy, hogy ezáltal a Fradit besározó vélemény – megválaszolatlan marad…

Bocsák Miklós

♦  ♦  ♦

Lehet, hogy túl hamar vártak tőlem túl sokat

„Biztos, hogy nagy részben én vagyok a hibás, hogy egyelőre nem sikerült a kiugrás, de pontosan nem tudom megfogalmazni a konkrét okot. Az edzésmunkámmal soha nem volt probléma, szerintem a hozzáállásommal sem. De igaz, hogy főleg az utolsó időszakban nem abban a felfogásban játszottam, amiben jó vagyok és ez egy kicsit erőlködésbe ment át”

Sokan az utóbbi évek legnagyobb ferencvárosi tehetségeként tartották számon. Négy éve mutatkozott be a felnőtt csapatban, de igazából egyik edzőnél sem tudott gyökeret verni a legjobbak között. S amit a ferencvárosi szurkolók többsége nehezen tudott elképzelni, az a téli holt idényben bekövetkezett:Tóth Bence szerződést bontott a Fradival és a Lombard Pápához igazolt…

„Jó, hogy a pörgés után egy kis nyugalom vesz körül”

- Kiheverted már?
- Már elnézést, de – mit is?…

- A közelmúltban azt nyilatkoztad, hogy a Ferencvárosból csak egy esetben szabad elmenni: ha elküldik az embert. A kívülálló számára ebből a mondatból úgy tűnik: van benned egy kis keserűség azért, mert nem számítottak rád az Üllői úton…
- Nem kellett semmit sem kihevernem, mert a szerződésbontás egy közös döntés volt a klub és az én részemről. Mind a ketten úgy fogalmaztunk: az lesz a legjobb számomra, ha olyan helyre igazolok, ahol rendszeres játéklehetőséghez jutok, és bizonyíthatom a képességeimet. Abszolút nem égettem fel semmit magam mögött az Üllői úton, rengeteg jó barátom van a mai napig a Ferencvárosnál. De hát nyolc év után ez természetes… Cseppnyi rossz érzés sincs bennem tehát azért, mert távozom, ahogy mondani szokták: csak a szépre emlékezem…

- S miért éppen a Lombard Pápára esett a választás?
- Nagyon sok játékost ismertem innen, ráadásul Bene Ferencről is csak jókat hallottam, aki biztosított arról: nála természetesen tiszta lappal indulok és kulcsjátékosként számít rám tavasszal. Ez mind-mind nagyon sokat nyomott a latban, de volt még egy nagyon fontos dolog, ami miatta Pápát választottam…

- ???
- Abszolút nem bánom, hogy egy kicsit távol kerültem a fővárostól, számomra a megnyugvást, a feltöltődést jelenti, hogy az utóbbi évek pörgése után egy kis nyugalom vesz körül. S bár még nem sok időt töltöttem itt, és az alapozás alatt nincs is sok időm morfondírozni, az eddig tapasztaltak meggyőztek arról, hogy tökéletesen döntöttem… Az elsődleges cél egyelőre, hogy minél feljebb végezzünk a tabellán.

„Remegő kézzel húztam föl a sípcsontvédőt”

- Beszéljünk egy kicsit a kezdetekről, már csak azért is, mert talán nem mindenki tudja: nem a Ferencvárosban kezdted a pályafutásod…
- Kis túlzással, a sorsom már a születésem pillanatától elrendeltetett, hiszen édesapám és a bátyám is labdarúgó volt. Tudom, hogy sokan mondják, hogy már kisgyerekkent csak fociztak, de nálam ez tényleg igaz. Nem voltak kisautóim, nem volt villanyvasutam, nem homokoztam, hanem szinte amint járni kezdtem, csak a futball-labda érdekelt. Egyedül persze, nem szerettem játszani, ha éppen nem fociztak velem, akkor is meccsen voltam… Első csapatom a Zagyvarékas volt, majd innen kerültem Szolnokra, aztán Budapestre, a Goldballba. Az első fél év a nagyvárosi forgatagban már csak azért is nagyon nehéz volt, mert a Szolnok nem engedett pályára lépni. A második félévben végre elhárult ez az akadály is, így már az sem zavart, hogy távol kerültem a szülői háztól…

- Hogyan fedezett fel a Ferencváros?
- Az U15-öS bajnokságban egy csoportban szerepeltünk velük, majd a Nike Kupán is egymás ellen játszottunk. Ezeken a mérkőzéseken azért is ment jól a játék, mert a zöld-fehéreknek különösen bizonyítani akartam, hiszen gyerekkorom óta Fradi-drukker vagyok. Nos, egy közös mérkőzés után jöttek oda hozzám a Ferencváros vezetői és kérdezték, nincs-e kedvem átigazolni. Én pedig örömmel mondtam igent…

(Fotó: ftc.hu)

- Négy éve mutatkoztál be a Fradi felnőtt csapapatában. Hogyan emlékszel vissza minderre?
- Akkoriban dőlt el, hogy nem jutunk fel a második idényt követően sem. Bobby Davison egy Tököl elleni mérkőzésen jelölt a kispadra, és a vége előtt 5-10 perccel szólt, hogy öltözzek, beállok. Emlékszem, a sípcsontvédőt remegő kézzel húztam föl, a szüleim pedig a lelátón sírták el magukat. Hiszen mindannyian tudtuk: erre készültem egész életemben, ez egy igazi mérföldkő volt a pályafutásomban…

- Davison után Craig Short, Prukner László és Détári Lajos volt az edződ. Kivel milyen volt dolgozni?
- Mindenkitől tanultam valamit. Ugye, Davisonnál debütáltam, Shorttal tudtam a legjobban együtt dolgozni, vele nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Pruknerrel az első időkben nehezen hangolódtunk egymásra, de a végén már semmi problémánk nem volt. Détáritól is rengeteget tanultam, az első meccsen gólt is rúgtam, de nála nem volt szerencsém. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy nem tudtam hosszabb távon bizonyítani neki. De még egyszer mondom: egyáltalán nincs tüske bennem, hogy el kellett jönnöm a Fraditól…

„Pápán nem az anyagiak motiválnak”

(Fotó: lombardfcpapa.hu)

- Tóth Bence hol hibázott, hogy így alakult a sorsa? Mindenki elismeri a tehetséged, ám valami miatt mégis megrekedtél…
- Biztos, hogy nagy részben én vagyok a hibás, hogy egyelőre nem sikerült a kiugrás, de pontosan nem tudom megfogalmazni a konkrét okot. Az edzésmunkámmal soha nem volt probléma, szerintem a hozzáállásommal sem. De az igaz, hogy főleg az utolsó időszakban nem abban a felfogásban játszottam, amiben jó vagyok és ez egy kicsit erőlködésbe ment át. Lehet, hogy túl hamar vártak tőlem túl sokat… Mindenesetre Pápán megpróbálok tanulni a hibáimból.

- S anyagilag hol éri meg jobban futballozni?
- A pénzügyekről nem szeretnék nyilatkozni. Legyen elég annyi: a Pápával kapcsolatban nem elsősorban az anyagiak motiválnak, hanem az a lehetőség, hogy rendszeresen játszhatok és így sikerülhet a kiugrás.

- A Fradival kapcsolatban van még egy érdekesség: a klub kommunikációja. Téged mennyire zavart, hogy felnőtt ember létedre megmondták, hogy kinek nyilatkozhatsz és – kinek nem. Mit mondhatsz el és – mit nem…
- Kicsit érdekes volt, de különösebb problémát nem okozott, hamar meg lehetett szokni…

- Ha már a kiugrást említetted: tagja voltál az Egyiptomban bronzérmet szerző U20-as válogatottnak is. A társaid közül Komán Vladimír, Korcsmár Zsolt és Németh Krisztián is stabil tagja Egervári Sándor keretének. Nem rossz mindezt kívülről nézni?
- Természetesen nekem is célom a nagy válogatottság, de nincsen hiányérzetem. Őszintén szurkolok Vologyának és a többieknek, de tudom, hogy nekem először itthon kell bizonyítanom. S ha minden összejön, biztos vagyok benne, hogy előttem is megnyílnak majd a kapuk, és Egervári Sándor sem felejtett el. De hát ez még tényleg a távoli jövő…

A Ferencváros – örök szerelem…

- Bár a beszélgetés elején azt mondtad, hogy közös megegyezéssel bontottatok szerződést a Ferencvárossal, a kívülálló számára valami azt súgja: leszel te még a Fradi játékosa…
- Nem titkolom: ebben én is bízom! Szerettem az Üllői úton játszani, szerettem a klubot körülvevő, semmi máshoz nem hasonlítható miliőt, és amint már mondtam: bárhová is sodor az élet én – Fradi-drukker maradok! Hiszen emberek jöhetnek, mehetnek, de a klubszeretet nem változik.

Vámos Tamás
Forrás: SPORT plusz XXIV. évfolyam, 5. szám – 2012. február 3.