Gulyás Géza

Gulyás Géza

1931. június 5-én született az aranycsapat kapusa.

Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért?

- Egy öltöny ruhát kaptam, meg egy sportállást. Reggel hét órakor a Vágóhídon munkába kellett állni. És hogy mit kaptam még? Mindennél többet, amit labdarúgó kaphat. Megismertem a Fradi-szellemet. A Fradi-szívet. Rudast, Kispétert, Dalnokit, Dékányt és a többi csodálatos sportembert. Beutaztam velük a fél világot. Köszönöm a sorsnak azt a hét évet. Még akkor is, ha ekkor éveken át a Fradit Kinizsinek nevezték. A nagyválogatottság sajnos nem sikerült. Tizenhét esetben védtem a B-válogatott hálóját. De azért - egyetlen fradistaként - kijutottam az 1954-es VB-re is! Mint harmadik kapus. Nem védhettem - Grosics akkor a világ egyik legjobbja volt. De a mérkőzések érdekessége mellett - egy nagy élménnyel lettem gazdagabb. A rádió szpíkere, Szepesi György megkért, legyek a mitfárere. Én futottam hírekért az öltözőbe, a bírókhoz, mindenhová. Akkor tapasztaltam, hogy milyen csodálatosan közvetít Szepesi Gyuri. A lelkét adta a közvetítésbe. Szent őrületben hajtotta a pálya szélén a fiúkat. Valóban ő volt a tizenkettedik játékos.
Visszatérve pályafutásomra, a legnagyobb Fradi meccsem a Népstadionban volt. Puskás Öcsiék félidőben már 4-1-re vezettek ellenünk. De nem adtuk fel még a Honvéd aranycsapata ellen sem! Jött Borsos Miki, aki megforgatta Lórántot. Hármat vágott be mellette, 4-4! Szepesi őrjöngött a rádióközvetítés alatt. A szünetben eltávozó szomorú szurkolókhoz így fohászkodott: „- Emberek, jöjjenek vissza! A Népstadionban egy csoda készül!” A csoda az lett, hogy mindent kivédtem. Szabadrúgást, fejest egy lépésről - kivédtem a szemüket! Másnap ez állt az újságban: „A mezőny legjobbja Gulyás Géza volt!”

Gulyás egyébként az első ferencvárosi kapus, aki a Népstadionban védett! (1953. augusztus 30. Bp. V. Lobo- gó-Bp. Kinizsi 2-0). Még arról is nevezetes, hogy az elsők között volt, aki akkoriban napsütésben sapkát tett a fejére… És ezt a fejet 1959-ben szomorúan lehajtani látták - elküldték a Fradiból. Ezután a Láng csapatában még öt évig védett!

Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egykori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjjön vissza — védeni. Az első csapatba. A bajnokság közben a tartalékkapus bevonult, így kellett, aki segít, ha Géczi esetleg megsérül. Ismét edzésbe állt, a mérkőzéseken pedig ott ült a kispadon. Géczi Pista ugyanis hétről hétre rendelkezésre állt. Aztán egy edzésen megsérült a kapus. A hét végére sem jött rendbe, s a Honvéd elleni rangadón Gulyás Géza foglalta el a helyét. A 40 éves kapus jól védett! Egy gólt kapott, azt is tizenegyesből. Kocsis 20 méteres bombáját a levegőben úszva, bravúrral hárította! Óriási sikere volt. A mérkőzés után társai odafutottak hozzá és átölelve gratuláltak a nem mindennapos bravúrhoz.

1971 nyarán aztán végleg elbúcsúzott. Na, nem csak úgy egyszerűen. Az utolsó mérkőzésen az FTC a Dunaújvárost fogadta a Népstadionban. A mérkőzés elég sivár játékot hozott, az utolsó percek azonban felejthetetlenek voltak.
A mérkőzés legszebb jelenete a 88. percben volt, amikor a közönség hatalmas tapssal fogadta a pályára lépő, de búcsúzó Gulyás Gézát. A 90. percben a kapura törő Branikovitsot a dunaújvárosi védők felvágták a 16-oson belül. A közönség azt követelte, hogy a büntetőt Gulyás Géza rúgja.

- A 90. percben tizenegyeshez jutottunk. Ott álltak a mesterlövészek, Novák, Szőke, Albert, Branikovits. Látom, integetnek felém. Egyik sem akarja a 11 -est lőni… Szőke Pista ordít: - Öreg! Vánszorogj ide, ha tudsz, varrd be nekik a 11-est. Ez lesz a búcsúd! Berúgtam. Könnyeztünk mindannyian. A srácok megtették azt, amit egyszer a vezetők már eltoltak…

Ilyen sem volt még: egy kapus úgy búcsúzott, hogy gólt szerzett csapatának bajnoki mérkőzésen!

Nagy Béla írásainak felhasználásával