Horváth László
Horváth László
1944. február 9.-én született a Ferencváros VVK-győztes védője.
Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t írtak… Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette…
Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni tanítványainak, mindig azt mondta:
Majd az öreg, az Api megmutatja.
Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számított öregnek, mert már a tartalékok között is kergette a labdát.
Nos, Horváth Api karrierje szépen ívelt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Apinak szerencséje is volt, mert ekkor kezdődött a Ferencváros nagy sorozata a Vásárvárosok Kupájában.
Végigjátszotta a sorozatot és ott volt a döntőben a Juventus ellen is. Pontosabban: tagja volt a kupagyőztes Ferencvárosnak.
A Fradi első csapatában már hátvédként szerepelt, élete pedig az Üllői úti pályán zajlott. A régi klubház egyik emeleti szobájában a Villa Negrának becézett helyen lakott Páncsics Miklóssal, Juhász Pistával. A szép évek, napok azonban lassan elszálltak. Egy mérkőzés nagyot fordított Api pályafutásán.
A világhírű Internazionale ellen játszottak kupameccset, s neki ki kellett kapcsolni a játékból a villámgyors, a kapu előtt életveszélyes Jairt. Kemény, látványos csatát vívtak egymással, többször összecsaptak. Az egyik ilyen összecsapás után az olasz vezetők felugrottak a kispadról, berohantak a bíróhoz, az pedig odament a ferencvárosi védőhöz, s öltözőt mutatott neki. S az a játékvezetői karmozdulat lényegében véve megszabta további pályafutását is. Kikerült az első csapatból, helyére más került, ő meg amolyan „fregoliember” lett. Hol játszott, hol nem, ha beállós kellett, odatették, ha jobbhátvéd, akkor arra a posztra, aztán amikor a régi „tulajdonos” felépült, neki megint nem jutott hely.
Amikor 1969-ben a Haladáshoz akart igazolni, elengedték. Szép évet töltött a vasi fővárosban, a balhátvéd poszton ő volt az NB l-es rangelső! Lakat Károly hívásának azonban nem tudott ellenállni: a Tatabányához igazolt. Nem bánta meg, hiszen kétszer is a KK győztes csapat alapemberének számított. Öt év múltán „levezetésként” Budafokra ment játszani. Aztán amikor volt ideje, és otthon játszottak a Fradisták, mindig ott ült az Üllői úti lelátón. Máshol játszott, de mindig hazajárt az FTC-hez.
1980-tól pedig végleg. Immár utánpótlás edzőként. (Api egyébként kilencszeres utánpótlás válogatott is volt.)
Napjainkban már nem a népligeti FTC utánpótlás bázison tanítgatja a jövő ferencvárosi labdarúgóit.
Az FTC örökös bajnoka
Nagy Béla írásainak felhasználásával
Ritka becsuletes ember, nagy szivu, kemeny harcos volt ! Ha anno nem allija ki a biro az Inter ellen, s Pancsics nem kerul a helyere, bizony mas lehetett volna a palyaja.
Sok futballistank neki koszonheti azt a fradista szellemu nevelest,amit ma mar bizony nem kapnak meg a sracok !
Isten eltessen , jo egeszsegben Api !
Nem láttam játszani, de nekem elég annyi, hogy tagja volt a VVK győztes csapatnak. Biztos nagyon jó játékos volt, bárhogyan is alakult a pályafutása. Isten éltesse!
Isten éltesse!!! Sok szép napot töltöttünk együtt az akkori “szentélyben”, ő ott is lakott a klubházban. Igazi jó haver volt, csupa izom, erős srác, az erő jellemezte a szélsőhátvéd játékát is. Neki nem a Miki volt az alternatívája, több jó képességű hátvéd is volt a keretben, nehéz volt bekerülni a csapatba.
Paul, csakhogy Api allta a versenyt a tobbiekkel szemben. s Pancsics Miki szoba sem jott az emlitett kiallitasig szelsohatvedkent, de akkor azonnal kellett donteni. S bizony utana mar nem volt igazi lehetosege visszakerulni., mert Miklos hozta magat ..
Szia Freka! Hogy is történt? A Miklós már az ifi-ben is STABIL CENTERHALF volt (onnan tudom, hogy én is játszottam ott), a Laci meg jobblábas szélsőhátvéd. A nagycsapat hátvédsora általában igy nézett ki: Novák, Mátrai, Dalnoki. NNa, ide kellett volna beépíteni a tehetséges fiatalokat. Először a Jenci helye üresedett meg, hát betették a Lacit, mert ő a Jenőhöz hasonlő keménykötésű srác volt. A Páncsics meg isten áldotta tehetségú középhátvéd, dehát a a Mátrai Sanyit mégsem lehetett miatta kihagyni. Ezért kényszerből oldalra állították néha. De ott volt még a Havasi, meg a Szűcs is (néha ezen a poszton is játszott). Aztán jött Bálint, később Megyesi. Viszont sokszor játszott a két srác együtt is (pl. Horváth,Páncsics,Havasi). Mátrai után végre a Miklós a neki való helyre került középen, a széleken meg maradt a nagy konkurrencia, ezért a Laci lement Tatabányára, ahol végre állandó jobbhátvéd lehetett.
Szia Paul, orulok, hogy regi fradistakent is megosztottad az emlekeidet, elvezettel olvastam soraidat. A memoriank nyilvan korlatozott, de hat en is vetelkedoket szoktam nyelni a Fradi tortenetebol, szoval ellenoriztem az altalam leirtakat.
Gyakorlatilag horvath Api a New Yorki tura utan lett a stabil balbekk, Jeno mar csak ketszer kerult vissza, az egyik az ozdi bucsumeccse volt.
Volt egy tizes sorozata Apinak, de miutan az Inter ellen kiallitottak, szuksegbol Miki kerult a helyere, s ragyogoan bevalt. Amig Matrai volt a centerhalf, nem is kerult beljebb.
Az emlekezetes elmenetele utan Pancsics mellett Api volt ujraa balbakk, de mar nem a regi stabilitassal, s Havasi ‘ Csoros’ valtotta ot. Api ezert ment ‘haza’ a Haladashoz, majd Tatabanyara.
Lajos egyszer jatszott csak hatul, Ujpesten, de ott nem kellett bekk, 6-3-ra nyertunk kupameccsen !
A tobbi stimmel, tobb evet fogtal at a velemenyeddel, itt a kulonbseg !
Sorry a nehany elirasert, majd - bar nem szivesen - erositem a dioptriat !