Kéri Károly
Kéri Károly
1920. február 9-én született a Ferencváros válogatott fedezete.
23 évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarúgó volt: hátvédként, fedezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szerelés, jó fejjáték jellemezte. Jól tűrte a „megpróbáltatásokat” türelme után jogosan becézték „Birkának”. A Fradiban sok-sok mérkőzés megbízható „szürke” játékosa volt, a válogatottban a csehek ellen csereként lépett pályára. Kéri még arról is nevezetes, hogy ő szerezte a Fradi utolsó „világháborús gólját”… (1944. december 17.). Tagja az 1948/49 évi bajnok-, és az 1943/44 évi kupagyőztes csapatnak. 1953 decemberében búcsúzott a csapattól.
Visszavonulása után vendéglősként dolgozott - főleg a Ferencvárosban. A lakása is a Mester utcában volt. Temetésére egy nappal 79. születésnapja után volt. Dr. Fenyvesi Máté, mint az FTC ügyvezető elnöke búcsúztatta, akivel még az ötvenes évek elején együtt rúgta a labdát.
Nagy Béla írásainak felhasználásával
Kérit fedezetként tartják számon, ám valójában legtöbbször a hátvédsorba visszavonva “beállóst” játszott. Élete talán legjobb játékát utolsó meccsén nyújtotta: 1953. december 6-án a legfeljebb “középcsapatnak” elkönyvelt Kinizsi 0:0-at játszott a Bp. Honvéddel. Kéri akkor jobbösszekötőnek nevezve 8-as számmal valójában beállósként Kocsist őrizte, aki meg sem tudott moccanni. (Ugyanazon a meccsen Mészáros Puskást semlegesítette.) Mondanom sem kell, a Népsport felháborodottan írta, hogy a futball szellemével ellenkezik 4 hátvéddel és 3 fedezettel játszani… Ám ez a szurkolóinkat nem zavarta.
Tőlünk a Vasas Izzóba igazolt, és még néhány évet az NB I-ben játszott.
Imre bátyám!
Mi lenne velünk nélküled? Elképedve és ámuldozva olvastam a kiegészítésedet. Ezt az infót vajon melyik fiókodból húztad elő? Ez tényleg fantasztikus.
“Raktározok” is mindent, amit Imre bácsi megoszt velünk.