30 vagy 60?
Az elmúlt napok az emlékezés jegyében teltek. A váratlanul ránk szakadt tragédia árnyékában egyre fontosabbak lettek azok a pillanatok, mérkőzések, gólok és sikerek melyek Albert Flóriánhoz és pályafutása legjobb időszakához a hatvanas évekhez kötődtek. Nem kellett kötelezően megszépíteni a múltat, azok az évek tárt tarokkal várták az emlékezőket, hiszen sokaknak nemcsak a megsárgult újságok jelentették a múlt felidézését, hanem saját átélt emlékeikkel is tudták a szomorúságot háttérbe szorítani. Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a Császárra való emlékezések közepette a baráti társaságokban többször felvetődött egy kérdés, ami inkább már állításként hangzott el, miszerint minden idők legjobb Ferencvárosát a hatvanas évek sikereiben kell keresnünk. De tényleg így van? Egyáltalán lehetséges a több mint száz éves dicső múltunkból ilyen megállapítást tenni és vajon milyen alapon hasonlítunk össze bajnoki címeket, kupagyőzelmeket és játékosokat? Tovább olvasom
Dorog és Torino között
Mészáros József a VVK győzelemről. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK Döntő, 1965.VI.23. Juventus – Ferencváros 0:1

1965. június 23. Ez a nap nem rengette meg ugyan a Földet, de minden Ferencvárosi szívébe örökre beköltözött. Piros betűs, vagyis inkább aranybetűs ünneppé vált. Magyar klubcsapat először játszott és nyert is nagy európai kupát. A két háború közötti években voltak közép-európai kupagyőzelmek (a Fradi is nyert két alkalommal (1927, 1938), de azok regionális tornák voltak. A VVK sorozat (az UEFA és a mostani Európai-Liga elődje) egész Európát átfogta, és ha megnézzük, hogy a Fradi milyen sorozat után jutott el a Torinói döntőig (12 mérkőzés) akkor csak a legnagyobb dicséret és büszkeség nyelvén beszélhetünk a nagyszerű diadaláról. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1965.VI.16. Ferencváros – Manchester United 2:1

Függetlenül a hazai bajnoki címektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában.
Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát át fogó kupaküzdelmet nyernie. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1965.VI.6. Ferencváros – Manchester United 1:0

A hollandok elleni megsemmisítő és megalázó vereség után (2010. június 5. Hollandia-Magyarország 6:1) nem esett nehezemre a számítógép elé ülni és elővenni az esedékes muzeális lapszemlénket. 1965. június 6. Ferencváros-Manchester United 1:0. Bár 45 év telt el azóta és tudom, hogy az összehasonlítás erőltetett egy kicsit, de képtelen vagyok elvonatkoztatni a jelen magyar labdarúgás újabb szégyene és az 1965-os Ferencváros dicsőséges szereplése között. Hatalmas űr tátong, ráadásul a mai napon a magyar válogatottal törölték fel az amszterdami aréna gyepét a hollandok. 1965-ben a Fradi meg a világhírű angol klubcsapatot fogadta a VVK sorozat utolsó előtti állomásán. A tét, a döntőbe jutás. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1965.V.31. Manchester United – Ferencváros 3:2

Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom, számomra is ők következnek a Ferencváros, az FTC és a Fradi után (oké, talán túlzás a sorrend, de az első három örökre le van foglalva), egyrészt a fantasztikus múlt, másrészt azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték az Unitedet, és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK, 1965.V.13. Ferencváros – Athletic Bilbao 3:0

A labdarúgás története során többször elhangzott már az a mondat, hogy a jó csapatnak szerencséje is van. Maga a szerencse is változó, hiszen vannak esetek, amikor csak a lehetőségét kínálja fel egy csapatnak arra, hogy éljen vele. Egy csapat meg akkor jó, ha ezzel élni is tud.
1965. április 21.-én, Bilbaóban, a visszavágó mérkőzés előtt megtartott sorsoláson a szerencse a Fradinak kedvezett. Azokban az években, az európai kupákban még nem vezették be az idegenbe lőtt gólok „előnyét” (ez alapján már Bilbaóban továbbjutottunk volna), nem volt hosszabbítás és büntetők sem döntöttek az esetleges továbbjutásról. Azonos gólkülönbségű visszavágó esetén harmadik mérkőzésre került sor, ennek helyszínéről meg sorsolással döntöttek. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK, 1965.IV.21. Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1

Amikor 1965. április 7.-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni.
Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK, 1965.III.17. Ferencváros – AS Roma 1:0

“Omnes viae Romam ducunt” – vagyis minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Amikor a Ferencváros az 1964/65-ös VVK sorozat harmadik fordulójának első mérkőzésén Rómába látogatott és nyert 2:1-re, egyből egy másik mondás is hamisnak tűnt, miszerint ha Rómát látjuk, már meg is halhatunk. Ez persze még akkor sem igaz, ha csak turistaként látogatunk el az örök városba, főleg akkor nem, ha a Ferencváros próbált olyan eredményt elérni az első mérkőzésen, hogy maradjon még remény a visszavágóra. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK, 1965.III.10. AS Roma – Ferencváros 1:2

Amikor a magyar labdarúgás irányítói 1963-ban úgy döntöttek, hogy szovjet mintára átszervezik a bajnokság lebonyolítási rendjét, valószínűleg egyedül a kommunista nagy testvér iránti vak elkötelezettség vezérelte őket, és nem a magyar csapatoknak akartak kedvezni. Őket inkább csak hátrányok érték, hiszen az európai kupaküzdelmek továbbra is az ősz/tavasz lebonyolítási rendre épültek, ezért ezekben az években több mint fél éves csúszással lehetett bekapcsolódni az európai foci vérkeringésében. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: VVK, 1964.XI.18. Ferencváros – Wiener SC 2:0

Amikor a szovjet hatalom nyomására a kelet-európai országok kénytelenek voltak átszervezni a bajnokságok menetrendjét, alaposan meg is nehezítették a klubcsapatok dolgát a különböző európai kupákban. 1963-ban csonkabajnokság, majd 1970-ig tavasz-ősz lebonyolítási rend, és a bajnokság közepette az előző évi eredmény alapján a nemzetközi kupaszereplés. Ebben a kusza helyzetben kellett egyszerre több fronton is helytállnia a csapatnak. Tovább olvasom
Az 1965. évi bajnoki szezon mérkőzései
A Vasas és az FTC október 31-én vívta a valóban rangadó mérkőzést. Az MLSZ semleges játékvezetőt kért a jugoszlávoktól. Varasdinac érkezett meg. Az első félidőt Juhász sérülése címén két perccel meghosszabbította. Ez alatt lőtte Farkas a Vasas gólját. Az egyre idegesebb légkörben a 65. percben Albert beletalpalt Nellbe. A játékvezető figyelmeztette, Albert mondhatott valamit, nyilván szerbül, mert rögtön kiállították. „Másodszor állítják ki a Flórit. Egyszer Ausztriában egy osztrák bíró, most egy jugoszláv. Az a balszerencséje a Flórinak, hogy németül is tud, szerbül is . . . És a játékvezetők megértik . . .” (Hoppe László) Tovább olvasom
Az 1964. évi bajnoki szezon mérkőzései
Megint fölényesen vezetett az FTC, megint ingadozott a hajrában, de most nem annyira, hogy befoghatták volna. A sérült Albert tíz fordulón át hiányzott, de a tartalékok, illetve újoncok (Páncsics, Juhász) már megint kitettek magukért. Mint már annyi sok elődjük! (Hoppe László) Tovább olvasom


















HOZZÁSZÓLÁSOK