30 vagy 60?
Az elmúlt napok az emlékezés jegyében teltek. A váratlanul ránk szakadt tragédia árnyékában egyre fontosabbak lettek azok a pillanatok, mérkőzések, gólok és sikerek melyek Albert Flóriánhoz és pályafutása legjobb időszakához a hatvanas évekhez kötődtek. Nem kellett kötelezően megszépíteni a múltat, azok az évek tárt tarokkal várták az emlékezőket, hiszen sokaknak nemcsak a megsárgult újságok jelentették a múlt felidézését, hanem saját átélt emlékeikkel is tudták a szomorúságot háttérbe szorítani. Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a Császárra való emlékezések közepette a baráti társaságokban többször felvetődött egy kérdés, ami inkább már állításként hangzott el, miszerint minden idők legjobb Ferencvárosát a hatvanas évek sikereiben kell keresnünk. De tényleg így van? Egyáltalán lehetséges a több mint száz éves dicső múltunkból ilyen megállapítást tenni és vajon milyen alapon hasonlítunk össze bajnoki címeket, kupagyőzelmeket és játékosokat? Tovább olvasom
Bajnoki címek muzeális lapszemléje: 1968
Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Amikor elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás 28 bajnoki címének a feldolgozását, már akkor tudtam, hogy egyszer szembesülnöm kell azzal a megmásíthatatlan ténnyel, hogy bármennyire is szeretném előbányászni azokat az emlékeket melyek 1968-hoz kötnek, ez nem nagyon fog sikerül. Pedig egy olyan évben voltam először a Népstadionban egy Fradi meccsen, amikor bajnoki címet szereztünk. Tíz évesen úgy, hogy a szülői házban esténként apám szinte csak a Fradiról mesélt, illene a „bemutatkozó” mérkőzésem minden pillanatára emlékezni. De ez nem megy, így megmaradnak azok a kordokumentumok és visszaemlékezések melyeket csak össze kell fűzni, egy zöld mappába csomagolni és letenni a kedves olvasó elé. Vastag mappára van szükség, hiszen 1968, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legemlékezetesebb éve.
Hetedhat országon keresztül (8.)
dr. Lakat Károly
Karácsony Guatemalában
Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, “tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a “villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa “VILLA-NEGRA” áll …
Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kísérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar “csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.
Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor … Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (7.)
dr. Lakat Károly
Magyaros Játék San Joséban
A cali-i mérkőzés fordulópontot jelentett portyánk műsorában: egyrészt befejeződött dél-amerikai kirándulásunk veretlenül, amit kevés európai csapat mondhat el magáról, másrészt nagy megnyugvást keltett mindannyiunkban, hogy e portya következő állomásai már mind közelebb hoznak bennünket az otthonhoz …
Miután szokatlan módon már csaknem 1 teljes hete tudtuk, hogy a legközelebbi állomás Közép-Amerika operett-állama, Salvador lesz, mindenki nyugodtan nézett a ragyogó időben kezdődő légi út elé. Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (6.)
dr. Lakat Károly
A Fortuna SC formája
Ifjú szerelmesek és túravezetők figyelmébe: ahol egyszer sikeretek volt, kár oda újra visszatérni! Tudtuk ezt jól, de mi tervezünk és a menedzser végez. Egyébként az a tény, hogy egyetlen csapatnak sikerült a visszavágót „kierőszakoskodnia”, az a csapat nevéből adódik: persze, hogy első ellenfeleinek, a MILLONARIOS-nak. Az eléggé ideges hangulatot igyekeztem lecsillapítani: ez ellen a csapat ellen egyszer már 4:0-ra győztünk. Ti sokkal jobbak vagytok (ezt is mondtam?), szóval próbáltam sok mindent, de egyik érvem sem volt elég erős. Végül is a játékvezető személyében „kapaszkodtam” meg: Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (5.)
dr. Lakat Károly
Négygólos hódolat Orth emlékének
És a vándorcirkusz ismét tovább állt. Áttettük székhelyünket Peru fővárosába, Limába. Még az egyszerű utazó is tudja, hogy milyen nagy különbség csomagokkal utazni és úgy, hogy nincs az embernek gondja semmire? Hát még milyen nehéz egy focicsapatnak: az egyéni „cuccok” mellett a fellépés kellékei, a rengeteg felszerelés! Nem kevesebb, mint 40 nagy bőröndünk járta a félvilágot (a kézi poggyászon kívül) és ez nem kis gondot okozott Dóka Gyurinak. De rutinos utazó ő és jól megszervezi a munkáját. Először is mindén csomag fülére került egy nagy masni harisnya-kötőzsinórból, így rögtön tudjuk a nagy futószalagon ömlesztett csomagáradatban, melyik bőrönd tartozik a csapathoz. Segédje is van: Csernai Tibi szerint azért, mivel éppen 20-ig tud számolni… Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (3.)
dr. Lakat Károly
Több, élményszámba menő túralevél jelent meg a hazai sportsajtóban. Oldalunkon találkozhattak már Tóth Potya István, Furmann Károly, dr. Sárosi György által írt beszámolókkal. A következőkben az olimpiai válogatott 1967-es dél-amerikai túrájáról írt útinaplóból szemezgetünk. A szerző: dr. Lakat Károly. Tovább olvasom
A Ferencváros nagy sorozatai
A következőkben a Ferencvárosnál megfordult szakvezetők sorozatmérkőzéseit vesszük górcső alá. Tovább olvasom
Beszélgetés Karába Jánossal, a Ferencváros legendás szélsőjével
Kétszer a VVK döntőjében
Karába Jánosról nem sok adatot találunk, ha az interneten próbálunk kutakodni róla. Pedig csak alig néhány magyar játékos mondhatja el magáról, hogy két nemzetközi kupadöntőn is szerepelt, sőt, az egyiket meg is nyerte. Élete egyik legfontosabb gólját, a Manchester United ellen szerezte 1965-ben, a VVK elődöntőjében. Ezt a találatot ma is emlegetik a Fradi régi szurkolói. Csak az ő elmondásaikból képzelhetjük el, mekkora gól is volt, mert sajnos ennek sincs nyoma a videomegosztó portálokon. Tovább olvasom
A Fradi dicső kupamúltja – 1964-1972
Magyar Kupa
Ebben az időszakban háromszor nyert bajnoki címet a Ferencváros (1964, 1967, 1968), megnyerte a VVK-t (1964/65), majd döntőt játszott ugyanebben a kupasorozatban (1967/68) illetve az UEFA kupában is eljutott az elődöntőig (1971/72). Nézzük, hogy mi történt a Magyar Népköztársaság Kupában zöld-fehér szemszögből! Tovább olvasom
Muzeális bajnoki beharangozó: 1968.XII.1. Ferencváros – Vasas 2:1
„A Ferencváros a bajnokság első számú esélyese!” – Mielőtt bárki is orvosért rohanna, vagy túlzó optimizmussal vádolna, az előbbi mondat természetesen nem a mostani állapotokra értendő. Ezzel a főcímmel jelent meg az 1968-as Népsport, a kommunista rezsim által támogatott Vasas elleni bajnoki mérkőzésről. Természetesen az sem véletlen, hogy megemlítettem a politikai szálat, hiszen a Vasas történelme a rendszerváltásig szinte egybeforrt Kádár János személyével. Tovább olvasom
Négy tenor a Metropolitanben
Athos (Albert), Porthos (Novák), Aramis (Szűcs) és D'Artagnan (Farkas)
Dumas magyar adaptációja: harmincnégy évvel ezelőtt három ferencvárosi, valamint egy angyalföldi muskétást láthatott a közönség a Brazília-Világválogatott bemutatón. (Zsolt István, a Nemzeti Színház „örökös” főügyelője meg partjelzőként működött közre a nagy előadáson. Albert Flórián, Novák Dezső és Szűcs Lajos volt Athos, Porthos és Aramis, míg Farkas János D’Artagnan.
Ez történt Braziliában
Novák, Szűcs, Farkas és Albert
1968.XI.2. Ferencváros – Csepel 4:0
Katona Sándor gólja
HOZZÁSZÓLÁSOK