„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.
AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…
… nemcsak fejelni (!)
„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”
Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
- Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Fradista anekdoták: Berkessy Elemér
Púp a Jegenyén
Ha már Toldi (Géza) szerelméről és a csinos hölgyekről ejtettünk szót, feltétlenül ide kívánkozik egy nyúlfarknyi történet.
1928 nyarán a Ferencváros a Rapid hütteldorfi stadionjában vívott KK-meccset. A jó szemű magyar legényeknek feltűnt, hogy az első sorban rengeteg csinos nő foglalt helyet.
Egy ízben Berkessy Elemér addig jópofáskodott az oldalvonal mentén, míg összeütközött a partjelzővel, megbotlott és alaposan bevágta a fejét a pálya deszkakerítésébe. A nézők felszisszentek.
Keserves arccal nyomogatta a kobakjára nőtt daganatot, de sokkal jobban fájlalta, hogy a szép hölgyek szeme láttára járt ilyen csúful.
Addig-addig abajgatott az öltözőben, amíg Toldi Géza elnevette magát:
Fradista anekdoták: Kohut Vilmos
Két szín a festékboltból
Tudni kell, hogy Kohut Vilmos “másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára írta Vilike formahanyatlását. Tovább olvasom
1928 – A KK jegyében
1928. március 25., Róma, OLASZORSZÁG-MAGYARORSZÁG 4:3 (0:2)
vezette: Bauwens (német)
Góllövő: Kohut 13., Hirzer 44., Takács II. 76.
Magyarország: Amsel (Ferencváros) — Sternberg (Újpest), Senkey I. (III. ker.) — Borsányi (Újpest), Bukovi (Ferencváros), Pruha (Attila) — Ströck (Újpest), Takács II. (Ferencváros), Konrád II. (Hungária), Hirzer (Hungária), Kohut (Ferencváros)
Szövetségi kapitány: Kiss Gyula
A küzdelem, amelyet a két tizenegy egymással vívott, minden tekintetben grandiózus voit. Nem is két futballcsapat, hanem szinte két nemzet lelke viaskodott …
Kohut szerezte meg közelről az első gólt, majd a 45. percben Hirzer révén már 2:0-ra vezettünk! A II. félidőben, elsősorban Bukovi sérülése miatt, visszaesett a magyar csapat és a 77. percben Takács II. bombagólja már csak az egyenlítést jelentette. Nem sikerült a döntetlent sem elérni: 6 perccel a befejezés előtt egy kapufára lőtt labda Amsel hálójába pattant. A közönség ezúttal nem csak saját csapatát köszöntötte a mérkőzés után, hanem a vesztes magyar gárdát is hosszan ünnepelte! Tovább olvasom

























HOZZÁSZÓLÁSOK