Azzal a tudattal ébredni vasárnap reggel, hogy ma otthon a fotelból kell meccset nézni, vegyes érzéseket okozott. Egyrészt hiányoltam, hogy ebéd után nem kell útra kelni és a Szentély semmivel sem pótolható hangulatával átitatva átadni magunkat a bizsergető napsütésnek. Másrészt adott egy kis plusz reményt arra, hogy folytatva az elmúlt hónapok hagyományát, győztesen kerülünk ki a két zöld-fehér együttes párharcából. Ez is adott egy kis pikantériát az estének, hiszen bár számunkra csak egyetlen zöld-fehér klub létezik, de ettől függetlenül igazán soha nem tudtam igazi „ellenfélként” tekinteti a Haladásra, ahogy a Győrre sem. Még akkor sem, ha a szombathelyiek „sztár” játékosa gondolt egy nagyot, és írói munkásságának részeként elég lekezelően beszélt a Fradiról. A „nálunk jobb képességű játékosok vannak” állítás először alaposan felverte a vérnyomásomat, hiszen az ilyen üzengető stílus inkább a kissé erőszakra hajlamos ökölvívókra jellemző. Tovább olvasom →

Nem is tudom hol is kezdjem. Vagy talán azzal tennék jót mindenkinek ha hallgatnék, ha egy kis időre szüneteltetném a fotelt, mert ennek így semmi értelme. Hétről hétre írni a megaláztatásról, hétről hétre magyarázni a magyarázatlant, nagyon hálatlan feladat. És méltatlan is egy olyan honlapon ezt közzé tenni, ahol a Ferencváros dicsőséges múltjának szinte minden apró rezdülése feldolgozásra kerül. „Józan ésszel” beszélni a tegnap estéről meg nem is lehet. De mivel hétfő reggel van, így legfeljebb csak a koffein hatása alatt állhatok, ezért a habzó sörre sem foghatnám ha most „habzó szájjal” belekiáltanám a világba: ennyi volt, és ne tovább! Valaki vessen már véget annak az ámokfutásnak, annak a fejetlenségnek ami jelenleg jellemzi a Ferencvárost. Szégyen ami itt történik, szégyen azokra nézve akik örökre a csillagokra írták az erkölcs, erő, egyetértés hitvallását, akik bajnokságokat, nemzetközi kupákat nyertek, akik miatt évtizedeken át százezrek rajongtak ezért a csodálatos klubért. Tovább olvasom →

Nem tagadom, szeretem az olyan ellenfeleket, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Ferencváros minél jobb eredményt érjen el a bajnokságban. A tavaszi szezon egyetlen pozitívuma számunkra, hogy gyenge teljesítményünk ellenére két fordulóval a zárás előtt még mindig van esélyünk a dobogó harmadik fokára lépni, és ezzel kilépni a nemzetközi porondra. Egyedül a Paks nem tartotta magát a „játékszabályhoz” és nem volt hajlandó a Fradinak kedvezni (pedig ők is zöld-fehér mezben tündökölnek), de többiek folyamatosan figyeltek arra, hogy kövessék a botlásainkat. Tovább olvasom →

A jelenlegi idegállapotomat talán az jellemzi a legjobban, hogy mikor Szabó játékvezető lefújta a mérkőzést, nem a fotel karfáján „bevetésre” váró sörös doboz felé nyúltam, hanem a vérnyomásmérőt vettem elő. Amikor a kijelzőn megjelent a lesújtó végeredmény (180/100/98), a sör helyett a „fehér bogyók” után nyúltam, miközben az a kérdés járt az agyamban, hogy vajon szükség van nekem erre? Utána egyből az rémlett fel, hogy ha nem szól közbe egy családi rendezvény, akkor a Szentélyben izgulom végig a mérkőzést. Ott nem lett volna vérnyomásmérő és gyógyszer sem ezért legközelebb be fogom biztosítani magam. Remekül fogok kinézni mérővel a karomon, ahogy egy-egy idegtépő jelenet után kapkodni fogom a Prenessa tablettákat, de úgy látszik ötvenen túl, már mindenre fel kell készülni egy Fradi meccsen. Tovább olvasom →

Ha most nótás kedvemben lennék, folytathatnám Eisemann Mihály örökzöld slágerét, de a vágyam ennél sokkal többet remélt a tavaszi szezon első mérkőzésétől és kedvem nincs az operett világába kalauzolni a kedves olvasót. Bár a mérkőzés elég „operettesre” sikeredett, de a szakmai stáb előzetes beharangozója sem vetítette elő a mutatott gyenge produkciót. Minden híradás arról szólt, hogy a csapat felkészült. Tovább olvasom →

Amikor elvállaltam, hogy a mérkőzések után egyből leülök a számítógép elé és megpróbálom leírni az érzéseimet, a gondolataimat, nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz. Főleg a nyitó mérkőzés után, amikor oldalakon át tudtam volna repülni a szavak szárnyán. Aztán a folytatás egyre nehezebb lett. Tovább olvasom →