A világ focijátékosai közül a legtöbben ragaszkodnak egy bizonyos mezszámhoz. Azt nem tudom, hogy ennek babonás vagy valami misztikus okai vannak, de tény, az elmúlt évtizedekben kialakult egy olyan szokás, mely a több évtizedes, szinte tabuként kezelt szokásjogot változtatott meg. A régi idők focijában még ragaszkodtak az egytől-tizenegyig való számozáshoz, talán még szabály is volt róla, bár ebben nem vagyok biztos. De abban igen, ha akkor megláttunk egy hármas számmal a hátán kifutó játékost, akkor tudtuk, az bizony középhátvédként fog játszani.

Annak nem jártam utána, hogy mikortól változott meg a trend, de manapság a számozásnak már főleg misztikus okai vannak és nincs sok köze a régi hagyományokhoz. Talán a hoki, vagy a kosárjátékosok számozása adta az ötletet, hogy a focinál is átvegyék az egyéni, személyre szóló számozást. Lassan eltűnnek az egyjegyű számok, és ha megnézünk egy mai mérkőzést, már komputer, vagy fejszámoló művész kell ahhoz, ha össze akarnánk adni a pályán lévő játékosok „summa” mezszámát. Oké, tudom, kinek a fejében pattanna ki ilyen badarság, de a „Gyilkos számok” című krimi sorozat óta tudjuk, a számok misztikusak és az ember belső énjét is meg lehet velük fejteni. Tovább olvasom →