Muzeális lapszemle: MK Döntő, 2004.V.5. Ferencváros – Bp. Honvéd 3:1
Boldog békeidők, avagy az utolsó tangó a kilencedik kerületben. Mielőtt bárki is félreértené, nem akarom Kodolányi János regényét összeboronálni Bertolucci filmjével, hiszen egyrészt közel 70 év válassza el a két alkotást, másrészt a Fradi szurkolók nagyon jól tudják, hogy miért is használtam ezt a furcsa párosítást. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 2003.V.6. Ferencváros – DVSC 2:1
Nem szeretem 2003 májusát. Sőt, még attól is irtózom, hogy azokról a napokról írjak. Hét éve készülök rá, de még mindig nem készültem fel. Ahogy ismerem magam, nem is fogok soha sem készen állni. Most mégis írnom kell róla, mert a borzalom mellett jó is történt akkor. Május 6.-án megnyertük a magyar kupát. A gond az, hogy a Debrecen ellenében. Tudom, egy győzelem esetén teljesen mindegy, hogy ki ellen nyertünk, főleg egy kupadöntőben, de ahogy meglátom a dátumot és az ellenfelet, már le is blokkoltam. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1995.VI.21. Vác – Ferencváros 3:4
Úgy pályára lépni egy kupadöntő második mérkőzésén, hogy a szakma és a szurkolók szerint is csak formaság lejátszani a találkozót, nem könnyű feladat. Ilyenkor ösztönösen kikapcsol az „adrenalin”, a játékosok a kezükben érzik a kupát, és legszívesebben csak azért mennének ki a pályára, hogy élvezzék a közönség szeretetét. Mert nincs annál boldogabb érzés, amikor eggyé olvad a játékos a közönséggel, amikor a szeretet és az öröm úgy árad a lelátón mintha az egész világot át akarná ölelni. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1995.V.31. Ferencváros – Vác 2:0
Annyi nagyszerű mérkőzés és emlék kötődik 1995-höz, hogy néha egy-egy fontos esemény teljesen kitörlődik, vagy egyszerűen teljesen másképpen emlékezem, mint ahogy az valójában megtörtént. Az 1995-ös magyar kupadöntő első mérkőzése éppen ilyen. Ha néhány nappal ezelőtt megkérdezték volna, hogy mi lett az 1995-ös magyar kupadöntő végeredménye, akkor kapásból rávágom, hogy 4:3-ra nyertünk az év mérkőzésén, Lipcsei Peti mesterhármasával, 0:3-ról fordítva. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1994.VI.15. Kispest-Honvéd – Ferencváros 1:2
Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla írnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben” átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett. Tovább olvasom
A Fradi dicső kupamúltja – 1992/93
Feledtetve az egy évvel korábbi teljesítményt, ismét döntőt játszott a Fradi az 1992/93 évi kiírásban. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1993.VI.23. Ferencváros – Haladás 1:1 (Tizenegyesekkel 5:3)
Dráma két felvonásban. Tegnap ezzel a mondattal kezdtük az 1992/93-as magyar kupadöntő első mérkőzésének felvezetését. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1993.VI.2. Haladás – Ferencváros 1:1
Dráma két felvonásban.
Ha röviden és tömören akarnám jellemezni az 1992/93-as szezon magyar kupa döntőjét, ezzel az irodalmi megfogalmazással tudnám a legjobban érzékeltetni az összecsapást. Ha dráma, akkor önkéntelenül is először a görög drámák, majd Shakespeare, Bertold Brecht és Madách Imre jut az eszünkbe, de ha megnézzük a dráma meghatározását, és ha szurkolóként részesei lehettünk a kupadöntőnek, akkor Beckett abszurd drámái is finom kis babazsúrnak hatnak csupán. Tovább olvasom
A Fradi dicső kupamúltja – 1990/91
Az 1990/91-es kiírásban ismét a Fradi nyerte a kupát. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1991.VI.18. Ferencváros – Váci Izzó 1:0
Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetíti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1978.VIII.20. Ferencváros – Pécsi MSC 4:2
Annak ellenére, hogy szerkesztőségünk könyvespolcai roskadoznak a könyvektől és az újságoktól, a legtöbb esetben csupán egy-egy cikket vagy képet találunk a mérkőzésekhez és igazán ezek „kiegészítéseként” indítottuk el a muzeális lapszemle sorozatunkat, hogy plusz információkkal hozzuk közelebb az olvasót a mérkőzésekhez. Az is igaz, hogy egyre kevesebb a „hézag”, egyre több információ kerül fel az oldalunkra, de még így is előfordulnak hiányosságok, de előfordul olyan eset is, hogy igazán „fölöslegesnek” érzem magam mert annyi írott emléket sikerült egy számunkra fontos mérkőzésről beszerezni, hogy ezekhez túl sok egyéb információt fűzni már teljesen fölösleges. Ezt éreztem először amikor az 1978-as magyar kupadöntőre került a sor a muzeális lapszemle sorozatunkban. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: 1976.V.1. MK Döntő, Ferencváros – MTK-VM 1:0
Nyilasi és Szabó Feri
Az elmúlt évek történései után talán nehéz elhinni, hogy voltak olyan időszakok, amikor egy magyar kupadöntő még el sem kezdődött, de a lelkes Ferencvárosi szurkolók már „kupagyőztes” kiáltással fogadták a pályára lépő csapatot. Ha megnézzük a kupadöntő dátumát, a választ is megkapjuk a „kincstári optimizmus” okára. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1974.V.1. Ferencváros – Komló 3:1
Amióta lehetőségem van szerkeszteni ezt a rovatot, mindig nagy örömmel vetem bele magam a régi újságok böngészésébe, a régmúlt sikereinek a felidézésébe. Eddig ez mindig a felfedezés örömét adta, de sajnos az elmúlt hétvége történései miatt, ma sokkal többet jelent. Megnyugvást és teljes kikapcsolódást a jelen keserű valóságából. Pedig tudom, hogy a múltba révedés soha sem oldhatja meg a jelen gondjait, de azért segít, mert mintát és utat is mutathat. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1972.VII.13. Ferencváros – Tatabánya 2:1
Tizennégy évet kellett várnunk a következő kupagyőzelemre. Ha a 110 éves múltunkat vesszük alapul, talán nem is volt olyan hosszú a várakozás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a hatvanas években komoly hazai és nemzetközi sikereket ért el a klub.
Apám szerint láttam a mérkőzést, de én őszintén nem emlékszem rá. Meg is kérdeztem tőle, hogy ezt vajon honnan tudja. – Abban az évben vettük a Munkácsy tévénket, és mivel közvetítették a meccset, nem volt kibúvó, az egész családnak ott kellett ülnie és szurkolni a csapatnak. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1958.VIII.20. Ferencváros – SBTC 2:1
Végre kupadöntő! – lelkesedett a Népsport újságírója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó írásában. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő(k), 1944.VI.26./1944.VII.3. Ferencváros – Kolozsvár 2:2 / 3:1
Sárosi dr. elől Pál tisztáz
Magyar Kupa – döntő, 1944, Ferencváros-Kolozsvár
Amikor először végigböngésztem az 1944. évi Magyar Kupa döntőjéről beszámoló Nemzeti Sportot, néhány pillanatig mereven ültem a gép előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon nem lehetne átlépni ezen a döntőn, és egyszerűen tudomást sem venni róla? Vagy csak felkéne sorolni a tényszerű adatokat és az olvasóra bízni, hogy beleolvas-e az eredeti újság hasábjaiba. Az írásom elején még nem tudom eldönteni, talán majd az események visznek tovább, vagy a végén nyomok egy „delete-t” és egyszerűen átlépek ezen az 1944-es Magyar Kupa döntőn. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1943.VI.28. Ferencváros – SalBTC 3:0
Amikor először böngésztem az 1943.06.28-i Nemzeti Sport hasábjait, néhány perc után már azon kaptam magam, hogy igazából nem is a mérkőzésről írt tudósítás izgalmait keresem, hanem teljesen mást. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1942.VI.29. Ferencváros – Diósgyőri MÁVAG: 6-2
Jakab fejese száll Gáspár kapujába
“Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű írnom. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1935.VI.10. Hungária – Ferencváros 1:2
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe?
Hiszen annál sokkal több a hely és több is az igényünk, mint amit a mindennapokban saját magunk átélünk. Talán ezért is ejtenek rabul a megfakult újságok.
Ha elhisszük, hogy az emlékezés a találkozás egyik formája, és végig is böngésszük szerkesztőségünk ilyen jellegű sorozatait, akkor rövid időn belül nagyon sok embert ismerhetünk meg, és ami számomra még talán ennél is fontosabb, néhány pillanat erejéig Michael J. Fox bőrébe bújhatunk és visszatérhetünk a saját jövőnkbe.
Állítsuk be az irányítót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1933.V.25. Ferencváros-Újpest 11:1
Közte mócsing! Talán nem illik így kezdeni a beszámolót egy 76 éve történt eseményről, de most nem tudtam illedelmesen reagálni, mikor megláttam az akkori Nemzeti Sport kezdő lapján az eredményt. Még meg is simogattam a képernyőn keresztül az újságot, mert a látvány a szívemet is simogatta. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1928.VI.24. Attila – Ferencváros 1:5
Nyolcvankét év egy ember életében a teljességet jelentheti, de a történelem lapjain csak egy villanás csupán. Visszatekinteni egy nyolcvankét évvel ezelőtti eseményre, kezünkbe fogni az akkori újságokat és gondolatban beleképzelni magunkat az akkori történésekbe számomra felemelő lehetőség. Néhány percre behunyni a szemünket és visszatekerni a történelem időgépét 1928-ra úgy, hogy mi is ott állunk a lelátón csak úgy lehet, ha ismerjük azt a kort, melyben éppen „időutazunk” és ismerjük azokat a szereplőket, akikkel a képzeletünk szárnyán találkozni fogunk.
Az 1928. június 24.-i magyar kupadöntő két részvevőjéből a Ferencvárost mindenki ismeri, de amikor megláttam a kissé „megviselt” sportújságban az „Attila” nevet, óhatatlanul is először Dragó jutott az eszembe. Elnézést a hasonlatért, saját magam is jót derültem rajta, de számomra teljesen ismeretlen volt az ellenfél. Először egy pesti csapatra gondoltam, de mikor utána néztem a neten akkor szembesültem azzal, hogy az Attila FC a kezdeti miskolci labdarúgás egyik megtestesítője volt a húszas-harmincas években. Tovább olvasom
A Fradi dicső kupamúltja – 1926/27
Az 1927. január 28-i MLSZ ülésen határozatot hoztak arról, hogy az 1927/28-as kiírástói kezdve, a döntő küzdelembe a 16 selejtező csoport győztese és a 16 kiemelt csapat kerül, úgy hogy a két kategória csapatait egymással szemben sorsolják. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK