Bevallom őszintén, hogy nagyon sokáig hittem azt, hogy az örökrangadó szót a Fradi-MTK meccsre „találták ki”, mert évekig a családban csak akkor került említésre a szó, ha a Fradi játszott a kék fehérekkel. Ilyenkor számtalan „jószomszédi iszony” is borzolta a kedélyeket, hiszen néhai nagyapám szomszédja, üzlettársa (vagyis helyesebben seftelő társa a hatvanas évekből), vallási eredetéből kiindulva MTK szurkoló volt. Mivel a két öreg szinte naponta ugratta egymást, így az örökrangadók előtti és utáni tréfák természetesek voltak a családban.

Az egyik biztos hozadéka a liba volt egy ilyen örökrangadónak. Ha a Fradi nyert, akkor öregapám egy zöld kendővel átkötött libát ajándékozott Feri bácsiéknak, ha pedig az MTK nyert, akkor a liba maradt, de kék-fehér kendővel került a mi asztalunkra. Annak ellenére, hogy ez évente kétszer-háromszor is megismétlődött, mindig remekül mulattunk rajta, igaz, még mindig a számban érzem a kemencében sült liba ízét és illatát.

Tovább olvasom →

Az idő múlásával a honlapunk is eljutott abba a stádiumba, hogy a következő bajnoki mérkőzésnek már nem csak a távoli múltban van előélete a muzeális lapszemléink jóvoltából, hanem az őszi fordulók előtti és utáni írásait is segítségül tudjuk hívni. Erre egy külön „boxot” is rendeltünk a honlapunkon, „Következő ellenfelünk” címmel, ahol el is lehet érni az őszi írásokat.

Következő ellenfelünk szombaton este, az MTK lesz, mely örökrangadónak számít a magyar labdarúgás történelmében. A 198. összecsapásra készülünk és mikor szembesültem az őszi írásom címével, „Csak a győzelem számít”, egyből úgy éreztem, a sors ismét komisz játékot űz velem. Tudom, hogy minden Fradi mérkőzésen „csak a győzelem” számít, de tudom azt is, hogy a „csak” szónak néha különleges jelentősége van. Mert lehet azt, a Fradi múltjából és a szurkolók elvárásából kiindulva értelmezni, de lehet úgy is, hogy ismét egy sorsfordító mérkőzés előtt állunk, ahol a győzelem nem csak három pontot jelenti, hanem annál sokkal többet. Tovább olvasom →

Már abban sem voltam biztos, mikor leültem a gép elé, hogy az előre megálmodott címet hagyjam-e meg, vagy egy másikat válasszak melyre később majd utalni akarok. A címen túl még azon is gondolkodtam, hogy a mérkőzés előtt van-e értelme egy ilyen jellegű írásnak. Akik anno éltek az átkosban azok tudják, hogy ilyeneket főleg Aczél elvtárs rendelt meg, amikor „pártunk és kormányunk” úgy érezte, a propaganda eszközeivel kell enyhíteni a feszültséget és lelkesedést táplálni a meggyötört lelkekbe. Tovább olvasom →