2011.XI.23. NB II., Ferencváros II. – MTK: 0-1
Az NB II Nyugati csoportjában a listavezető MTK-t fogadtuk az Albert stadionban. Az 13. fordulóból elmaradt találkozón a vendégek a 89. percben szerezték meg a győztes találatot. Csizmadia 0-0-ás állásnál a második félidőben büntetőt hibázott. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából – II.
„Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat!”
***
1967.IV.16., Népstadion, Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:3
A KK története – 1940: A “kis” KK
A háborús viszonyok miatt a KK-t a régi alapon nem lehetett kiírni. Mivel nemzetközi kupáért is szerettek volna játszani, a KK vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy a küzdelmeket „Kis KK” néven megrendezzék. A KK-bizottság erre egy serleget fel is ajánlott. Ugyan nem az eredeti KK-ért, de annak szabályai szerint kezdték meg vetélkedésüket a magyar, a román és a jugoszláv csapatok. Magyarországot, a három nagy klub, a Ferencváros, a Hungária és az Újpest képviselte. Tovább olvasom
A KK története – 1938: A Slavia sikere
Ausztria, Németország részeként megszűnt önálló államnak lenni, így nem indulhatott a KK-ban. Felmerült a kérdés, hogy ki kerüljön be helyettük a KK mezőnyébe. Végül úgy döntöttek, hogy Csehszlovákia, Olaszország és Magyarország a bajnokság első négy helyezettjét indítja, míg Jugoszlávia és Románia két-két legjobb csapatával szerepel a KK-ban. A magyar színeket a Ferencváros, az Újpest, a Hungária és a Kispest képviselte. Utóbbi három csapat sajnos nem sokáig. A Ferencváros viszont ebben a kiírásban is a döntőbe került! Tovább olvasom
A KK története – 1937: A második ferencvárosi győzelem
Útrakelt az első KK-vándor, a Ferencváros! Tovább olvasom
A KK története – 1936: Az Austria másodszor
Tizedszer indul el a nagy küzdelem Közép-Európa immár klasszikussá vált vándordíjáért, a KK-ért. Ebben az évben először kapcsolódik bele a küzdelembe Svájc négy csapattal még pedig úgy, hogy a svájci bajnokság első négy helyezettje méri össze erejét a KK szokásos rendszere szerint a másik négy ország negyedik helyezettjeivel. Tovább olvasom
A KK története – 1935: A Sparta másodszor
Ebben az évben ismét 16-os mezőny rajtolt a kupáért, országonként 4—4 csapat. Magyar részről a „három nagy” mellett a bajnokságban negyedik helyen végző Szeged FC vívta ki az indulási jogot. Tovább olvasom
A KK története – 1934: A Bologna másodszor
A KK szűkebb bizottságának nápolyi határozatait nagy felháborodás kísérte az egyes országokban. Az elnökség szükségesnek is tartotta az összes tagok megszavaztatását és mint a beérkezett táviratokból megállapították, nem hagyták jóvá a nápolyi döntéseket. Így minden egyesület visszakapta pályaválasztói jogát és nem kellett minden városban a legnagyobb pályán rendezni a meccseket.
Azt a határozatot is sikerrel vétózták, mely szerint csak az a játékos szerepelhet a kupameccseken, akinek legalább hat hónapra szóló felbonthatatlan szerződése van.
Ebben az évben nyolcról tizenhatra emelték fel a KK-ban résztvevő csapatok létszámát. Magyar szempontból ez örvendetes volt, mert mi három egyforma képességű csapattal rendelkeztünk és eddig a három közül az egyik mindig igazságtalanul kimaradt a küzdelmekből.
Ebben a kiírásban minden nemzet négy csapatot indíthatott! Tovább olvasom
A KK története – 1933: Az Austria sikere
A KK bécsi konferenciáján az első forduló programjának megállapítását háromórás vita követte a pénzügyi feltételekről. Az olaszok (akiknél mindig nagy volt a bevétel) azért kardoskodtak, hogy változtassanak az anyagi elosztáson. Végül, minden maradt a régiben, a vendégcsapatok továbbra is megkapták a bevétel 30 százalékát, de legalább 2.500 svájci frankot.
Magyar részről ebben az évben is a bajnokság első két helyezettje indult a KK-ban. (A bajnokság sorrendje ez volt: 1. Újpest 37 pont, 2. Hungária 36 p., 3. Ferencváros 35 p.) Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Örökrangadók
Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített.
A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Felszabadult görcsösség esete az örökrangadón
Ahogy készülődni szoktunk a húsvéti ünnepekre, a szurkoló is épp olyan alázattal és a hagyományok tiszteletével szokott készülődni csapata bajnoki mérkőzésére. Sokan voltak olyanok, akik fittyet hányva a húsvéti vendégjárásnak, vasárnap a Hungária körút felé vették az irányt és még többen voltak olyanok, akik főleg az idegenbeli mérkőzések alkalmával otthon adták át magukat a szurkolás örömének. A fotelszurkoló már a szombaton az ünnepi sonka felvágásakor azon morfondírozott, hogy vajon a vasárnapi ünnepi vacsora időpontját vajon mikorra időzítse, hiszen a megszokott fél hetes vacsoraidő éppen ütközött a 200. örökrangadóval. És legyen bármilyen finom is a sonka, a hozzá szervírozott főtt tojással és a húsvéti kaláccsal, azért egy száz éves hagyományra visszatekintő rangadó mindennél fontosabb. Tovább olvasom
2011.IV.24. MTK – Ferencváros: 1-3
A Ferencváros győzelmével zárult a labdarúgó NB I 24. fordulójában a 200. örökrangadó: az FTC 3–1-re megverte az MTK-t a Hungária körúton, ezzel egyrészt visszaszerezte a második helyet, másrészt közelebb lökte a másodosztályhoz legrégibb riválisát. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Dalnoki Jenő
A háború az háború
A Sándor—Dalnoki párviadalok az ötvenes-hatvanas évek labdarúgásának legszikrázóbb, egyben legszórakoztatóbb epizódjaiként élnek a szurkolók emlékezetében. Ám mindent még a megrögzött meccsre járók sem tudhatnak, hiszen az MTK jobbszélsője és a ferencvárosi betonhátvéd gyakorta a színfalak mögött rákezdett a „kóstolgatásra”. Tovább olvasom
A 200. örökrangadó következik
A két csapat 200. (a Hungária körúton a 64.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
A KK története – 1931: Osztrák házidöntő
A Közép-európai Kupa első fordulójának sorsolását már áprilisban megtartották. A párosítás sokak elégedetlenségét váltotta ki, hiszen az induló két magyar együttes két osztrák, míg a két csehszlovák klub két olasz ellenféllel került szembe. Tovább olvasom
A KK története – 1929: Az első újpesti győzelem
A KK vezetői ebben az évben első ülésüket Budapesten tartották. Fodor dr.-nak a jövedelemelosztásra vonatkozó javaslatát, amely a vendéglátó egyletnek juttat minden bevételt, elutasították, maradt tehát a régi 60-40 százalékos felosztási kulcs. A szabadjegyek számát egységesen 500 darabban határozták meg. Az óvási díjat 50 dollárban állapították meg, amelyet azonban visszautalnak az óvóegyesületnek, ha óvásának helyt adnak. Tovább olvasom
A KK története – 1928: Az első ferencvárosi diadal
A KK bizottság májusi, prágai ülésén szabályozták, hogy csak az a játékos vehet részt a sorozat mérkőzésein, akit a küzdelemsorozat kezdete előtt négy héttel leigazoltak a résztvevő klubhoz (okulva az előző esztendőben történt Sparta – Hungária esetből). A három alapító ország – Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia – ismét engedélyezte jugoszláv klubcsapatok részére az indulást, míg Románia először kapott erre lehetőséget. (A Temesvári Kinizsinek a Beogradskival kellett volna selejtezőt játszani, de végül visszaléptek). A KK-ra a nevezési díj 100 dollár volt. A rendező egyesület a tiszta bevétel 60, a vendégcsapat a 40%-át kapta. A szeptember elsejei bécsi KK konferencián kimondták, hogy egy csapat sem adhat 15 dollárnál magasabb győzelmi prémiumot. Kiderült ugyanis, hogy amíg a magyar csapatok 100 pengő körül fizetik játékosaikat, a cseheknél 500 pengő a prémium! Tovább olvasom
A KK története – 1927: Az első győztes a prágai Sparta
A Hungária és az Újpest indult a magyar csapatok közül a KK első kiirásában. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – “Egyfélidős” győzelem
Az eddigi fotelszurkolós jegyzeteim írásánál akkor voltam gondban, amikor kikaptunk. Olyankor szörnyű egyből a gép elé ülni és valamilyen magyarázatot vagy esetleg bírálatot megfogalmazni. Egy győztes mérkőzés után miért kezdem magyarázkodással? Rájöttem, hogy néha nem is olyan könnyű egy sima győzelemről írni, főleg úgy, hogy úgy telik el 90 perc, hogy nem kellett feszengenem a fotelban. A sör sem loccsant ki a szőnyegre, a karfa is érintetlen maradt és bár az nem volt veszélyben, hogy esetleg elbóbiskolók, de a szokásos „nyugtató injekciókat” most nem kellett belém döfködni ahhoz, hogy végig tudjam élni a mérkőzést. Tovább olvasom
2010.X.1. Ferencváros – MTK: 3-0
Tovább folytatódott az MTK 2002 szeptembere óta tartó rossz sorozata az Üllői úton: a kék-fehérek simán kikaptak 3–0-ra a Ferencvárostól a 199. örökrangadón, és sorozatban hetedszer kaptak ki ősi riválisuktól idegenben. Garami József csapata elsősorban az első félidőben nyújtott gyenge teljesítményt, az FTC sikere megérdemelt. A Ferencváros csapatkapitányát, Rósa Dénest Szabó Ádám belépője után hordágyon kellett levinni a pályáról, csúnya sebbel. Tovább olvasom
Örökrangadó előtt: múlt és jelen, valamint egy ropogós libasült
Bevallom őszintén, hogy nagyon sokáig hittem azt, hogy az örökrangadó szót a Fradi-MTK meccsre „találták ki”, mert évekig a családban csak akkor került említésre a szó, ha a Fradi játszott a kék fehérekkel. Ilyenkor számtalan „jószomszédi iszony” is borzolta a kedélyeket, hiszen néhai nagyapám szomszédja, üzlettársa (vagyis helyesebben seftelő társa a hatvanas évekből), vallási eredetéből kiindulva MTK szurkoló volt. Mivel a két öreg szinte naponta ugratta egymást, így az örökrangadók előtti és utáni tréfák természetesek voltak a családban.
Az egyik biztos hozadéka a liba volt egy ilyen örökrangadónak. Ha a Fradi nyert, akkor öregapám egy zöld kendővel átkötött libát ajándékozott Feri bácsiéknak, ha pedig az MTK nyert, akkor a liba maradt, de kék-fehér kendővel került a mi asztalunkra. Annak ellenére, hogy ez évente kétszer-háromszor is megismétlődött, mindig remekül mulattunk rajta, igaz, még mindig a számban érzem a kemencében sült liba ízét és illatát.




















HOZZÁSZÓLÁSOK