Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma
A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel írt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállítócég kézbesíti az üdvözleteket, nem a tintától színesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai vívmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézírásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papírra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számítógép által felkínált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Tovább olvasom
Sárosi III. Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Kispestre látogat a csapat
A két csapat 188. bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
73 éve léptek pályára Sárosiék a világbajnoki döntőben
1938. június 19-én Magyarország és Olaszország csapatai mérkőztek meg a világbajnoki címért.
A magyar csapat világbajnoki keetében 8 ferencvárosi játékos is szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III., Toldi, Bíró és Sárosi I. Tovább olvasom
Győzelem 65 év után?
“A Ferencváros első támadását Sárosi dr. éles fejessel küldi a kapu mellé, de a 4-ik percben már megvan a Ferencváros első gólja. Pósa futtatja Gyetvait, az nagy előnnyel kanyarodik a kapu felé, aztán futtában remek lövést küld a bal felső sarokba, amely után Horváth hiába nyúl. A labda hálót ér. 1:0-ra vezet a Ferencváros.” – írta a 1939. február 19-én lejátszott mérkőzésről a korabeli sportsajtó.
A két csapat 20. első osztályú bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: dr. Sárosi György
Tartalékosan
Nagy kedvvel, fényesen ragyogva futballozott egy bajnokin Sárosi György, a Fradi védjegye, üdvöskéje. Fél tucat góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.
A vesztes fél bánatos szívű szurkolója panaszkodott.
— Így könnyű. A Fradi a legjobb csapatával állt ki, mi pedig tartalékosan…
— Miért? Ki hiányzott maguknál? Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Sárosi III. Béla
Pozzo pánikban
Hogy Doktor Gyurka, egészen pontosan Sárosi György milyen kaliberű labdarúgó lehetett, azt minden ékes szavú méltatásnál jobban bizonyítja Vittorio Pozzo őszinte kétségbeesésben fogant megjegyzése.
Genovában vendégszerepelt nemzeti tizenegyünk 1940 decemberében. Sárosi I György dr. már Európa-szerte ismert nemzetközi klasszis volt, Béla öccse viszont akkor lett válogatott. Pozzo, a kétszeres világbajnok olasz válogatott atyamestere természetesen már az első edzésen alaposan szemrevételezte csapatunkat. Éppen a játékosnévsort vizsgálgatta, amikor Sárosi III-hoz érkezve az ősz mágus felhördült: Tovább olvasom
Az FTC VB ezüstérmes labdarúgói
Az elfeledett ezüstérem.
Míg az Aranycsapat berni ezüstérméről nincs magyar ember, aki ne tudna, addig a tizenhat évvel korábbi, párizsi sikerre már csak a futballt szerető szurkolók egy része emlékezik. Olyan ember aki feltudná sorolni a csapattagok nevét még kevesebb. Tovább olvasom
1946.VII.3. Ferencváros – Budakalász 7:3 (edzőmérkőzés)
Járay operaénekes Úr Olaszországba csábítja Sárosi III-on kívül Deákot, Szuszát és Markusovszkyt is.
1945.X.6. Ferencváros – MTK 1:0
Erős ellenfél volt az MTK Tovább olvasom
A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Nádas Adolf
„Derék zoknigyáros” – így jellemezte Dalnoki Jenő, a Ferencváros örökös bajnoka Nádas Adolfot, aki 1945 szeptemberétől 1948-ig bezárólag volt az FTC első embere.
Ez az időszak az ország, s egyben a magyar labdarúgás újjáépítéséről szólt a II. világháború esztelen pusztítása után. A magyar nép demokráciáról álmodott, s e röpke háromévnyi álmodozást követően keserű volt az ébredés „az ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet katonák szuronyai és a totális hatalomra törő kommunisták között…
Négy magyar győzelem született a karácsonyi kupamérkőzéseken
A NAC idén is megnyerte a Karácsonyi Kupát Tovább olvasom
Híres magyar szabadrúgók
És köztük a leghíresebb: SÁROSI BÉLA
Tovább olvasom
1943.XII.5. Ferencváros – BSZKRT 4:1
Könnyen győzött a Beszkárt ellen a Ferencváros Tovább olvasom
Sárosi Béla kapusnak sem volna utolsó…
…mi van Gyetvaival, s más egyebek a Ferencvárosból

























HOZZÁSZÓLÁSOK