Muzeális lapszemle: 1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1
Amióta elkezdtük a muzeális bajnoki beharangozó sorozatunkat azóta többször felrémlett bennem, hogy a több mint száz éves történetünk során milyen sok olyan csapattal játszottunk, akiket már ebben a sorozatban nem tudunk megemlíteni, mivel az idők folyamán vagy megszűntek létezni, vagy olyan alacsony osztályban játszanak, hogy esélyük sincs arra, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Pedig a múltjuk alapján ott lenne a helyük, hiszen évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be magyar labdarúgásban. Mivel a hétvégén nem lesz bajnoki fordulónk, így „elővettem” oldalunk naptár funkcióját és a szerencse mellém szegődött. Negyvenöt évvel ezelőtt, ugyanezen a napon egy olyan együttessel játszottunk mely létezik még 2011-ben is, bár csak néhány éve támadt fel újra poraiból. Tovább olvasom
„Tanári etűdök” az öltözők világából!
Vannak a magyar labdarúgásnak olyan korszakos egyéniségei, akik nélkül nem lehet megérteni az adott kor történéseit, és vannak akik évtizedeket, korosztályokat kötnek össze. Az esetükben elég egy kép, egy rövidke epizód, egy villanás a pályáról, és máris tudjuk és máris érezzük a zsigereinkben a kor illatát, a pillanat varázsát. Nem kell lábjegyzetet írni, nem kell a kort közelebb hozni, mert ezek a legendás játékosok és edzők jelentik a magyar labdarúgás és benne a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.
Egy ilyen élettörténet tele van sztorival, anekdotával, van akiről nehéz lenne e témában egy A4-es oldal két oldalát megtölteni, és van akiről, vagy akitől folytatásos regényt lehetne szerkeszteni a már megjelent írásokból. Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (8.)
dr. Lakat Károly
Karácsony Guatemalában
Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, “tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a “villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa “VILLA-NEGRA” áll …
Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kísérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar “csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.
Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor … Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (6.)
dr. Lakat Károly
A Fortuna SC formája
Ifjú szerelmesek és túravezetők figyelmébe: ahol egyszer sikeretek volt, kár oda újra visszatérni! Tudtuk ezt jól, de mi tervezünk és a menedzser végez. Egyébként az a tény, hogy egyetlen csapatnak sikerült a visszavágót „kierőszakoskodnia”, az a csapat nevéből adódik: persze, hogy első ellenfeleinek, a MILLONARIOS-nak. Az eléggé ideges hangulatot igyekeztem lecsillapítani: ez ellen a csapat ellen egyszer már 4:0-ra győztünk. Ti sokkal jobbak vagytok (ezt is mondtam?), szóval próbáltam sok mindent, de egyik érvem sem volt elég erős. Végül is a játékvezető személyében „kapaszkodtam” meg: Tovább olvasom
Hetedhat országon keresztül (5.)
dr. Lakat Károly
Négygólos hódolat Orth emlékének
És a vándorcirkusz ismét tovább állt. Áttettük székhelyünket Peru fővárosába, Limába. Még az egyszerű utazó is tudja, hogy milyen nagy különbség csomagokkal utazni és úgy, hogy nincs az embernek gondja semmire? Hát még milyen nehéz egy focicsapatnak: az egyéni „cuccok” mellett a fellépés kellékei, a rengeteg felszerelés! Nem kevesebb, mint 40 nagy bőröndünk járta a félvilágot (a kézi poggyászon kívül) és ez nem kis gondot okozott Dóka Gyurinak. De rutinos utazó ő és jól megszervezi a munkáját. Először is mindén csomag fülére került egy nagy masni harisnya-kötőzsinórból, így rögtön tudjuk a nagy futószalagon ömlesztett csomagáradatban, melyik bőrönd tartozik a csapathoz. Segédje is van: Csernai Tibi szerint azért, mivel éppen 20-ig tud számolni… Tovább olvasom
Gólokkal ünnepelt az 50 éves Szőke István
Az egy hete átadott FTC-csarnokban vasárnap ünnepelni gyűlt össze a szép számú, mintegy ezerfős nézősereg: Szőke Istvánt, a hatvanas-hetvenes évek zöld-fehér futballcsapatának legendás jobbszélsőjét köszöntötték 50. születésnapja alkalmából. Tovább olvasom
Szemtől szembe: Szőke István és Keller József
Labdarúgásunkról van szó. Sportvezetőket és edzőket, régi és jelenlegi játékosokat, szakembereket és rajongókat, hajdani és mai játékvezetőket kértünk meg, hogy mondják el kötődésüket és véleményüket ez igen szeretett játékról, és segítő igyekezettel beszéljenek elképzeléseikről. Tovább olvasom
Muzeális bajnoki beharangozó: 1974.III.17. Ferencváros – ZTE 3:0
Akit igazán érdekel és szereti a Ferencváros dicső múltját, az valószínűleg már eljátszott azzal a gondolattal, hogy milyen jó lett volna „élőben” látni azokat a játékosokat akik a több mint, száz éves történelmünket aranybetűvel írták. Tudom, ez életkor függvénye is, hogy vajon milyen messzire kell elkalandoznunk és vannak olyanok akiknek szinte csak a hőskor maradt ki, de a legtöbbünk élő emlékezete valahol a hetvenes évektől kezdődik. Ahhoz már közel kell lenni a hetvenhez (szerencsére elég sokan élnek még köztünk), hogy a hatvanas évek aranylábú garnitúrájának diadalmenetét bárki is „élőben” élhette át. A jelen fiatalságának már Nyilasi Tibor is távolinak tűnik és amilyen gyorsan és sajnos eredménytelenül rohannak az évek, lassan már csak az a korosztály fog mérkőzésre járni, akik soha nem láthatott élőben legendát. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK