Hatalmas ferencvárosi fölény az Üllői úton
1972 októberében Juhász “Juci” kezdte meg a gólgyártást. Két góljának köszönhetően 2:0-ra verte a Fradi az újoncot a Népstadionban 4.000 néző előtt. A Stadionban további két alkalommal (3:0 és 2:2) fogadták a zalaiakat, mielőtt az Üllői úton először találkoztak volna a csapatok.
A két csapat 67. bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
Takács László: 56
Takács László
1955. április 18-án született a Ferencváros KEK döntős játékosa.
Szülőhelyén, Mezőhegyesen ismerkedett a játékkal. A helyi Kinizsi csapatában játszott tizenhét éves koráig. Egy ifjúsági nemzetközi tornán nyújtott teljesítménye után figyelt fel rá a Fradi.
Az ifiben Kertész János, majd Rákosi Gyula voltak az edzői és a későbbi csikócsapatból már ekkor a társak között szerepelt Magyar, Kelemen, Rab, Onhausz valamint Nyilasi. Tovább olvasom
Zalaegerszegre látogat a csapat
A két csapat 65. (Zalaegerszegen a 33.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
Bajnoki múltunk a Nyíregyháza ellen
A két csapat 20. NBI-es bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Tovább olvasom
Toldi vándordíjasaink
Toldi-vándordíj
Toldi Géza 1973-ban ezt mondta:
- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.
Az elgondolást tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása. Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, Így Bálint László az első védő ideiglenesen “csak” egy fémlabdát kapott. Toldi Géza ünnepélyes keretek között az FTC – Telstar mérkőzés előtt adta át. Ez volt egyben az új FTC stadionban csapatunk első nemzetközi mérkőzése. Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeát talált, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. A nagyot azzal a céllal, hogy ez lesz állandó vándordíj, a kicsit pedig a játékos végleg megkapja. Tovább olvasom
1988.VII.30. Ferencváros – FF Malmö 0:1
Ebedli, Szokolai, Rab, Takács és Pogány
Mintha csak tegnap történt volna. Tovább olvasom
Nem vesz tudomást a múló évekről
Takács László válogatott mezben
Takács László elérkezett oda, hogy egyike a csapat nagy “öregjeinek”. Pedig nem is olyan régen még mint ,,kisinas” üldögélt a ferencvárosi öltözőben, és áhítattal nézett fel az akkori menőkre, Géczire, Bálintra és a többi sokat próbált, harcedzett, NB I-es labdarúgóra. Aztán tizenegynénány év gyorsan elszaladt, és az apró termetű, hangyaszorgalmú futballista mellől szép lassan eltűntek a régi barátok, játszótársak, helyükre újak jöttek. Fiatalok. Edzők is jöttek, mentek az elmúlt másfél évtized alatt, volt aki épített rá, más meg félreállította, tartalék sorba tette. A ‘kisTaki sohasem zsörtölődött, nem morgott, nem duzzogott ilyenkor. Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1986.IV.30. Vasas – Ferencváros 0:0 (tizenegyesekkel 5:4)
Néhány héttel ezelőtt, az egyik muzeális lapszemle írásakor már megpróbáltam lázadni az ellen, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen megemlékezni, de mivel az végül is egy európai kupasorozat negyedik vagy ötödik fordulója volt, így még erőt vettem magamon. Nehezemre esett az írás, de bele tudtam kapaszkodni az addig elért eredményekbe még akkor is, ha tudtam, ezután is lesznek még ilyen muzeális lapszemlék. Tudtam azt is, hogy akkor is meg kell csinálnom, ha szinte „fizikai” fájdalmat okoz egy-egy vereség kommentálása.
VVK, KEK, BEK, BL esetén még valahogy elviseltem, de mikor szerkesztőtársam félig kaján mosoly kíséretében elébem rakta a következő muzeális beharangozót legszívesebben összetéptem volna az újságot. Nem tettem meg, mert egyrészt elég nehéz hozzájutni régi újságokhoz, másrészt, ahogy rápillantottam a címlapra, ép olyan kaján mosoly jelent meg az arcomon, mint a szerkesztőtársamnak mikor megajándékozott az 1986. május 1-i Népsporttal. Tovább olvasom
1985.VIII.1. Ferencváros – Austria Wien 2:1
Hajdú, Mucha, Megyesi, Vépi és Pusztai búcsúzik.
Muzeális bajnoki beharangozó: 1983.III.30. Vasas – Ferencváros 3:4
Vannak mérkőzések, melyek soha nem törlődnek az ember emlékezetéből. Vannak olyan mérkőzések, melyekből csak egy gólra vagy egy varázslatos cselre emlékszünk. Mert ki tudná feledni Szenes bombagólját, Limperger esernyős csele utáni kapáslövését, Lipcsei Peti szlalomozását a dánok ellen, vagy Gera Zoli ollózós gólját a Siófok ellen? Sorolhatnám még, és biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk emlékezetében csak úgy sorakoznak ezek a feledhetetlen pillanatok. Az idő múlásával (mely sajnos az öregedésünket is jelzi), agyunk legmélyén már annyi emlék van elraktározva, hogy muszáj egy impulzus, szükséges egy kis segítség ahhoz, hogy ezek is előjöjjenek, és mosolyt varázsolhassanak az arcunkra.
1983. március 30. Népstadion, a Vasas-Ferencváros mérkőzés 90. perce. Az eredményjelző már szinte teljesen betelt a góllövőkkel. 3:3 az állás Tovább olvasom
Muzeális bajnoki beharangozó: 1981.XI.22. Ferencváros – Videoton 3:0
Amikor először a kezembe vettem szerkesztőtársam által prezentált 1981. november 23.-i Népsportot, az első gondolatom nem az volt, hogy ismét könnyű dolgom lesz az írással, hiszen nyertünk 3:0-ra, hanem azon kezdtem el mérgelődni, hogy miért nem az 1981. február végi Videoton elleni mérkőzést tette elém, ahol ráadásul még jelen is voltam a Szentélyben. A gyanakvó olvasó biztosan meg is kérdezné: ezt vajon honnan tudja egy olyan valaki, aki a tegnapi napjára is csak napi két Memoril tabletta bekapása után emlékszik? Ha most leírok két nevet: Toldi Géza és Nyilasi Tibor, akkor egyből közelebb kerülünk a titkok kapujához. Ebből következik is, hogy egy „Nyilasi-fan” számára örökre emlékezetes marad az a nap, amikor a két háború közötti Ferencváros legendás csatára által felajánlott serleget, az előző év legjobb Fradi játékosának, Nyilasi Tibornak ezen a napon adta át Toldi Géza. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK