Turay József
Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg “Suttyó”-ból “Császár” lett.
Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Tovább olvasom
73 éve léptek pályára Sárosiék a világbajnoki döntőben
1938. június 19-én Magyarország és Olaszország csapatai mérkőztek meg a világbajnoki címért.
A magyar csapat világbajnoki keetében 8 ferencvárosi játékos is szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III., Toldi, Bíró és Sárosi I. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Turay József
“Mit érez Ön?” (Feleki László)
(Napirenden kívül: ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a „Suttyó” elnevezés holmi angyalföldi kiszólás. Kosztolányi Dezső szómagyarításai során, mint tősgyökeres magyar szó szerepel és a bakfist helyettesíti. Bakfis — suttyó, süldő. A suttyó tehát andalgó, szőke, álmodozó, piruló kislányt jelent. Mondd, Turay, hitted volna valaha?…) Tovább olvasom
SUTTYÓ A CSÁSZÁR
Nézetem szerint amatőr és profi játékos között az a különbség, hogy az amatőr futballistának szenvedélye a futball, a profinak szenvedélye és kötelessége, amely kötelességet minden szemponttól függetlenül legjobb igyekezete szerint kell teljesítenie. Azt a másfél órát, amelyet játékban tölt el, becsületesen kell megharcolnia. A futball itt kezdődik, nem a rúgásnál vagy a fejelésnél.
Ez a néhány mondat felér egy szerelmi vallomással, amit az ifjú szerelmes szíve választottjának elrebeg. Zavartan, olykor kapkodva vagy dadogva, de a fiatal hölgy érzi a szavak őszinteségét. A nyiladozó szerelem ilyenkor szokott lángra kapni. Annál meghatóbb és meggyőzőbb ez a kitárulkozás egy olyan embernél, aki már túljutott pályája csúcspontján, zenitjén, és amit mond, az már inkább a múlt, semmint a jövő.
Boldog ember volt-e Turay József, a Suttyó, a Császár, a magyar futball egyik legmarkánsabb alakja?
Suttyó, a császár
Részletek Bolgár István Turay Józsefről írt könyvéből. Tovább olvasom
Az FTC VB ezüstérmes labdarúgói
Az elfeledett ezüstérem.
Míg az Aranycsapat berni ezüstérméről nincs magyar ember, aki ne tudna, addig a tizenhat évvel korábbi, párizsi sikerre már csak a futballt szerető szurkolók egy része emlékezik. Olyan ember aki feltudná sorolni a csapattagok nevét még kevesebb. Tovább olvasom
1932.XII.17. Rabat válogatott – Ferencváros 1:11
A Ferencváros, amikor 1932-ben Marokkóban portyázott, találkozott Rabat város válogatottjával is. A mieink 11-1-re győztek és a mérkőzés emlékére egy szép ezüst trófeát kapták. Tovább olvasom
1932.IX.4. Kispest – Ferencváros 0:8
Nyolcvan percig tíz emberrel játszott a Kispest Tovább olvasom
1932.VIII.28. Ferencváros – Soroksár 8:2
Megindult a ferencvárosi henger Tovább olvasom
1932.V.1. Somogy – Ferencváros 1:10
Tízgólos rekordgyőzelmet aratott Kaposváron a Ferencváros Tovább olvasom
1932.III.27. Hungária – Ferencváros 1:5
Ferencváros – Hungária 5:1 (2:1) Tovább olvasom
1932.II.28. Nemzeti – Ferencváros 1:5
Ferencváros – Nemzeti 5:1 (3:0)
Hungária út. – 3.000 néző. – Bíró: Csárdás Tovább olvasom
1931/32 – Téli túra
Ferencváros: 1 győzelem, 1 vereség Tovább olvasom
1931.IX.13. Ferencváros – Budai “11″ 7:1
Ferencváros – Budai „11” 7:1 (3:1)
Hungária-úti pálya. – 11.000 néző. – bíró: vitéz Karsai Tovább olvasom
1929.XII.15. Ferencváros – Kispest 4:0
A Ferencváros fáradtan is 4:0-ra verte a Kispestet a profibajnokság utolsó őszi mérkőzésén Tovább olvasom
























HOZZÁSZÓLÁSOK