Táncos Mihály

Táncos Mihály

1905. február 7.-én született a T betűs csatársor jobbszélsője, Tänzer néven.

1921 és 1927 között a szülővárosában, a Chinezul csapatában futballozott, hatszor nyert bajnoki címet. A Ferencvároshoz már román válogatottként (1923 és 1929 között tíz alkalommal szerepelt a román nemzeti csapatban, egy gólt szerzett és tagja volt az 1924-es olimpiai csapatnak.) érkezett.

Az első Fradista, ki Dél-Amerikában mutatkozott be a Ferencvárosban! Egy évtizeden át száguldozott a híres T-betűs csatársor jobb szélén. Az erdélyi származású kis termetű támadó nagyszerű beadásaiból a híres kortársak sok-sok gólt szereztek. A „Miki egér” - ez volt a beceneve - a Rómában nyert KK-val kapcsolatban „fontos szerepet” kapott: a vonaton hazáig ő vigyázott a legendás trófeára. A szurkolók, játékostársak nagyon szerették a jó humorú kedves kis futballistát, s bizony ő is nehéz szívvel távozott az Üllői útról.

1929 és 1939 között több, mint 440 alkalommal lépett pályára a Ferencvárosban. Ezalatt bajnokságot, kupagyőzelmeket ért el, az 1937. évi KK győztes csapat tagja volt. A magyar nemzeti tizenegyben 1930 és 1932 között 5 alkalommal lépett pályára, 1 gólt szerzett. 1939 és 1942 között a temesvári Ripensia játékos-edzője volt.

Feleki László Tanulmányfejek című írásából idézzük a következő részletet. 1935 szeptemberében így írt Táncosról:

Táncos Mihály, akit Misinek, Tituleseunak, Mikimauz-nak becéznek, most már a legöregebb játékosa a Ferencvárosnak. Gyermek összekötőjéhez, Kisshez képest egyenesen bácsi. Pedig nem-régen még csak a papájával mert Pestre jönni. A jómódú temesvári fiú pesti futballista szeretett volna lenni. Ott ültek együtt, apa és fia, az MLSZ-ben és tárgyaltak az egyesületekkel. A kis Tänzer Misi izgatottan krákogott, ha róla beszéltek, akkor még sovány is volt… Ahogy így ültek ott ketten, valaki elnevezte őket: „A vén bakancsos és fia, a huszár” …

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és Táncos is sokszor lefutott a jobb szélen. Most már egy kis, úgynevezett súlytöbbletet is magára szedett. Így jár, akit dédelgetnek a vendéglőkben. Táncos vendéglőkben étkezik, a pincérek közt sok a Fradista — ez magyarázza a sok dupla adagot. Nálunk, akit szeretnek, annak aztán sokat kell ennie. Táncost meggömbölyítette a sok szeretet.

Táncos sohasem volt szélsebes sprinter, kénytelen volt valami mást kitalálni. Egy gyors bekket már csak azért sem igen tud mellszélességgel megverni, mert a mellszélességgel is bajok vannak. Éppen ezért kénytelen volt kiváló technikájú, okos, ravasz, minden hájjal megkent nagyszerű futballistává lenni. Azért őt is látjuk két-három méteres előnnyel futni a bekk előtt. Csak ezt az előnyt nem gyorsasággal szerzi, hanem valami mással. Egy fordulattal, egy trükkel. Az ő beadásai beadások, s nem szélsebes szélsőnek kétségbeesett megszabadulása a labdától. Kétlábas szélső. Lőni is szeret. Táncos egészen váratlanul szokta megszúrni a labdát, néha ballal, néha jobbal. A Táncos-lövés a civilizált ravaszság.

Egyik Kolozsvárról írt levelében így emlékezett:

Nagyon szerettem Takács II.-vel, Toldi Gézával játszani.Természetesen a többi szeretett bajtárssal is szép napokat éltünk át. Tíz és egy negyed évet töltöttem az Üllői úton. 1939. augusztus 15-én utaztam vissza Erdélybe, hiszen Temesvárról katonai behívót kaptam.

Mindig büszke voltam arra, hogy több mint 10 évig a Fradiban játszhattam, néha rosszul, többször jól — de mindig lelkesen a zöld-fehér színek képviseletében. Most már csak hűséges és kitartó öreg szurkoló vagyok és leszek az egyesületnek szívem utolsó dobbanásáig. Minden Fradistát üdvözlök és köszönöm, hogy emlékeznek rám. A klub örökös bajnoki plakettjét mélyen meghatódva, könnyezve nézegetem …

És élete végéig hű maradt Erdélyhez, de egyszer a nyolcvanas években az Üllői útra is ellátogatott. 85 éves korában pedig ezekkel a szép sorokkal köszöntötte az akkor 90. születésnapjához érkező FTC-t:

Drága Fradisa barátaim, szeretve szeretett Fradim! Nagyon szép születésnapot kívánok a zöld-fehér tábor minden tagjának, a legendás klub vezetőinek, sportolóinak. Életem legszebb korszakát az Üllői úton töltöttem. A sors ajándékának tartom, hogy ebben az immár kilencvenéves sportegyesületben mily sok felejthetetlen kilencven percem adatott meg. Drága franzstadti utódaim, ferencvárosi futballisták. Tegyetek meg mindent a zöld-fehér színek sikeréért, a Fradiért. Most vívjátok meg a győztes meccseket, arassatok emlékezetes diadalokat. Most győzzetek, míg ifjak vagytok! Ha majd életetekből távoznak a futballista évek, akkor legyen mire visszaemlékezni, mi szép, mi jó egy pályafutásba beleférhet. Ti pedig drága Fradi-szurkolók, olyan hangerővel buzdítsátok „dédunokáimat”, hogy az Kolozsvárig elhangozzék.

Az FTC örökös bajnoka 88 éves korában, 1993. szeptember 22-én Kolozsvárott hunyt el.

Nagy Béla írásainak felhasználásával