Tóth Potya István
Tóth Potya István
1891. július 28.-án született a Ferencváros csatára, majd a későbbiekben edzője.
Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az I. osztályba került, tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött az NSC a 3. helyen végzett! A csapat legjobbja Tóth István bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életébe. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.
1912-től 1926-ig volt az FTC játékosa. Játéktudása alapján biztos hely illetné meg egy képzeletbeli, minden idők legjobb ferencvárosi tizenegyében. Kitűnő erőnlét jellemezte, amit sportszerű életmódjával és tervszerű edzéssel ért el. Nem ragaszkodott mereven posztjához, sokat mozgott. A jó erőnlét ragyogó technikával párosult. Játékát olyan trükkök, cselek jellemezték, amelyek leleményesek, ötletesek, olykor derűsek voltak. Abszolút kétlábas játékos volt. A csatársor minden posztján, átlagon felüli teljesítményt nyújtott. A szélső játékot kedvelte a legjobban. Ebben nagy segítségére volt gyorsasága, ami tömzsi alakjához képest -164 cm volt, 78 kg! - meglepő volt. Elfutásai, kapáslövései élményszámba mentek. Különlegessége a szögletrúgás volt. Mindkét oldalról úgy tudta megrúgni a labdát, hogy az érintés nélkül csavarodott a hálóba. (Ezt később Kohuttal is sokat gyakoroltatta.)
A Ferencváros színeiben 389! alkalommal lépett pályára, 145 gólt lőtt. Kétszeres magyar bajnok (1912/13, 1925/26) és kupagyőztes (1912/13, 1921/22). A nemzeti tizenegyben 1909 és 1926 között 19 alkalommal lépett pályára, 8 gólt szerzett. Az 1912-es olimpián, a vigaszdíjat nyert magyar válogatott tagja.
Mindezen tulajdonságai tették kora egyik legjobb és népszerű játékosává. Közel 20 évig játszott az élvonalban és volt a közönség egyik kedvence. A társak, a nézők csak Potya néven becézték. Nevének eredetéről, amely később igazolványába is bekerült, így vallott:
Gyermekkoromban keresztszüleink szomszédaink voltak, s azoknak volt egy velem egyidős, szintén Pista nevű fiúk. Mind a ketten „nagyon jó gyerekek” voltunk, s gyakran részesültünk szülői intelemben. Ilyenkor a Pista nevet előszeretettel toltuk arra, aki éppen nem volt ludas az ügyben. Keresztanyám éppen ezért, a félreértések elkerülése végett, mivel akkor is jóltáplált gyerek voltam, mindig mondta, hogy úgy nézek ki, mint egy potyka, s el is nevezett Potykának. A Potyka név meghonosodott a családban, teljesen rajtam maradt, s amikor a hatalmas Nyolcház-Újvásártér meccseket játszottuk, a fiúk már mind Potyka néven szólítgattak és biztattak. Az idők folyamán a „k” betű valahogy kikopott, s a szó egyszerűbb kiejtése miatt a Potykából Potya lett.
Tóth Potya már játékos korában foglalkozott a csapat trenírozásával. 1926-ban az aktív játékot befejezve, az egyesület első hivatásos edzőjének szerződtetik, vezetésével sikerült megtörni az MTK évtizedes egyeduralmát, s lerakta egy új aranycsapat alapját. Három bajnokság mellett KK, Magyar Kupa sikerek és az emlékezetes dél-amerikai túra fémjelzik edzői munkáját. Amikor a Ferencvárostól megvált, Olaszországban dolgozott, majd a harmincas évek közepén ismét itthon folytatta sikeres edzői pályafutását.
Mi volt sikereinek titka? A korabeli edzők munkáját általában a sémákhoz való ragaszkodás, az ötletszerűség jellemezte. Potya az edzéseket előre, szinte mérnöki pontossággal megtervezte. Ezt edzésnaplójában rögzítette, lebontva csapatrészekig és egyénekig. Minden játékosról külön kartont vezetett, ahová az életrajzi adatok, a testméretek és súlyváltozások után minden egyes alkalommal feljegyezte észrevételeit. A technikai képzés mellett az erőnléti és taktikai képzésre helyezte a fősúlyt. Újszerű volt, hogy a sprintfutást már időre végeztette. Ismerte és felhasználta a bemelegítés és a téli felkészítés (alapozás 1926-ban!) fogalmát is! Kezdeményezésére létrehozták az első magyar tréner kollégiumot, az edzők szakmai irányító szervét.
Kétszer volt a csapat edzője. Először 1926 és 1930 között. Kétszer nyert a vezetésével bajnoki címet a csapat (1926/27, 1927/28), háromszor hódította el a magyar kupát (1926/27, 1927/28, 1942/43) és az Ő vezetésével nyert a csapat először KK-t 1928-ban. 1930-tól Olaszországban edzősködött egy újpesti kitérővel, 1932 és 1934 között, ahol egy bajnoki címet nyert a csapattal. 1943 tavaszán visszatért a Ferencvároshoz egy rövid időre. A Ferencváros kispadján 211 alkalommal ült.
Amikor tehát a Ferencváros első hivatásos edzőjéről beszélünk, mindezt illik tudni… Mint ahogy azt is, hogy 1944-es letartóztatása után 1945 február 6.-án mártírhalált halt. Az angolok által támogatott ellenállási mozgalomnak a budapesti hidak megmentése lett volna a feladata, de az árulás mindezt meghiúsította. A csoport tagja volt Tóth Potya István is, akit a nyilasok a Várban végül megölték. A Várban emléktábla hirdeti Tóth Potyáék hősi halálát. Mint ahogy az Üllői úti stadion falán is aranybetűs márványtáblán olvashatók a Tóth Potyára emlékező sorok…
Az FTC Örökös bajnoka
Nagy Béla írásainak felhasználásásval
